Hosszú betegség után elhunyt dr. de Châtel Rudolf, a Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinika professor emeritusa.
A Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerezte diplomáját, majd az Élettani Intézetében kapott állást. 1969-ben átkerült az I. Sz. Belgyógyászati Klinikára. 1973-ban osztályvezető orvossá nevezték ki, a nefrológia-hipertónia szakrendelés vezetője lett. Emellett az egyetemen is tanított, 1991-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Ugyanebben az évben az egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánjává választották, a pozíciót 1997-ig töltötte be. 1993-ban a klinika igazgatója is lett, amit tíz éven keresztül vezetett. 1978-ban védte meg az orvostudomány kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. Kutatási területe a belgyógyászaton belül a nátrium-anyagcsere jellemzői és a vérnyomás viszonya volt.
Dr. de Châtel Rudolfot a Semmelweis Egyetem a saját halottjának tekinti.
„A Semmelweis Egyetem vezetősége és az I. sz. Belgyógyászati Klinika munkatársai szomorúan tudatják, hogy dr. de Châtel Rudolf Emeritus Professzor úr életének 76. évében, 2014. június 12-én elhunyt. 1962-ben szerzett általános orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, 1962-től hét éven át az Egyetem Élettani Intézetében, majd 1969-től haláláig a Semmelweis Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1991-ben kapott egyetemi tanári kinevezést. 1993 és 2003 között az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója volt. 1991 és 1997 között dékánként irányította a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának munkáját. 1991 és 1999 között a Belgyógyász Szakmai Kollégium elnöki funkcióját látta el. Több éven keresztül a Magyar Belgyógyász Társaság, a Magyar Hypertonia Társaság és a Korányi Sándor Társaság elnökeként is tevékenykedett. 1998 és 2002 között a Nemzetközi Belgyógyász Társaság elnöke volt. Az Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati Szakmai Grémiumának elnökeként, haláláig irányította a belgyógyászati szakképzést a Semmelweis Egyetem régiójában. Emeritus Professzorként aktívan részt vett az I. Belgyógyászati Klinika betegellátó, oktató- és tudományos működésében.
Tudományos munkásságában a renin-angiotenzin-aldoszteron működését és a nátriumháztartás változásait tanulmányozta vesebetegségekben, hypertoniában és diabetes mellitusban. A világirodalomban először közölte a cukorbetegek kicserélhető nátriumtartalmának növekedését, ami mára tankönyvi adattá vált. 1978-ban védte meg kandidátusi disszertációját, 1991-ben pedig az orvostudomány doktora fokozatot szerezte meg.
1992-ben Gömöri Pál emlékéremmel és díjjal, 1994-ben Akadémiai Díjjal, 1996-ban Török Eszter emlékéremmel, 1997-ben Szent-Györgyi Albert Díjjal tüntették ki. 2003-ban “Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat)” kitüntetést kapta, 2014-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesült.
Dr. de Châtel Rudolf professzor úr több mint fél évszázados oktató, gyógyító, kutató tevékenysége és közéleti aktivitása meghatározó jelentőségű volt az utóbbi évtizedek hazai egészségügyében. Különösen kiemelkedő jelentőségű az 1990-es évek elején, az Általános Orvostudományi Kar dékánjaként végzett tevékenysége, amellyel jelentősen hozzájárult a napjainkat is jellemző kiemelkedő minőségű magyar- és idegen nyelvű orvosképzéshez. Szakmai tevékenységének méltó folytatása mindannyiunk számára kötelesség. A lenyűgöző kultúrájú és intelligenciájú egyéniség és sokunk számára a magánéletben is nagyon jó barát elvesztése pótolhatatlan. Köszönetet mondok a Jó Istennek, hogy részesedhettünk belőle.”
Dr. Szathmári Miklós egyetemi tanár, az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója
Személyes requiem egy barát halálára – dr. Perner Ferenc professzor emeritus írása
