Rendhagyónak nevezte a májusi Kutatói Szalont köszöntőjében az esemény házigazdája, dr. Zelkó Romána, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja. Bár a két előadó számos szállal kötődik az orvostudományhoz mind személyében, mind pedig tudományos, illetve oktatási tevékenységében, kutatásaik fókuszában elsősorban a társadalomtudomány áll – mutatott rá a dékán.
Dr. Gulácsi László, a Budapesti Corvinus Egyetem Egészségügyi Közgazdaságtan Tanszékének vezetője „Az egészség értéke” című előadásában az egészségügyi közgazdaságtan jelentőségéről beszélt. Mint hangsúlyozta: ez a tudomány a különféle egészségügyi technológiák – gyógyszerek, beavatkozások, eszközök – költségéről és hasznáról szolgáltat információt a finanszírozók, illetve a szakma számára. Az eredményeket egyebek mellett költséghatékonysági, valamint hasznossági vizsgálatok támasztják alá, a legfontosabb kérdés pedig, hogy a haszon meghaladja-e a felmerülő költségeket. A professzor erre példaként olyan gyógyszereket említett, melyek előállítása rendkívül drága, ami a kis hatékonyságuk miatt nem térül meg.
Az előadó arról is beszámolt, hogy az egészségi állapotok hasznosságának mérésére, illetve értékelésére többek között vizuális analóg skálákat alkalmaznak, melyen a beteg saját magát helyezi el, végiggondolva betegségét. Az egészség-nyereséget mérő, három válaszlehetőséget felajánló kérdőíveken emellett olyan szempontokat is figyelembe vesznek, mint a mozgékonyság, az önellátás, a fájdalom, a szorongás vagy a szokásos napi tevékenységek elvégzése. „Számos olyan betegség van, melyet a társadalom rosszabbnak ítél, mint a halál” – mondta dr. Gulácsi László, hozzátéve: ha tudnánk, hogy még tíz évet élhetünk vakon, vagy már csak nyolcat, viszont azt tökéletes látással, sokaknak nem egyértelmű a válasz.
Dr. Bakacsi Gyula, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ MSc Programvezetője egy egészségügyi motivációs vizsgálat eredményeiről számolt be. „Motivált morgás?” című előadásában Abraham Maslow szükséglet-elméletét bemutatva rávilágított: a szükségletek hierarchiájában általában először az alacsonyabb szintű igények kielégítésére törekszünk, mielőtt a magasabb szintűek motivátorként működnének. Ha például valaki éhezik, nem valószínű, hogy az önmegvalósítás lesz számára a legfontosabb. Az előadó másodikként Frederick Herzberg kéttényezős modelljét mutatta be, melynek kiindulópontjai a munkával való elégedettség tényezői.
Dr. Bakacsi Gyula saját kutatásáról beszámolva elmondta: a vizsgálat lényege az volt, hogy megerősítsék az előfeltevést, miszerint egyfajta „motivált morgás”, elégedetlenség jellemzi az alulfinanszírozott értelmiségi réteget, ezen belül pedig az egészségügyi dolgozókat. A résztvevőknek arra kellett választ adniuk, mennyire befolyásolja motivációjukat a pénz, a stressz, a kockázat, az elszigeteltségtől való félelem, a munka strukturáltsága, a csoporthoz való tartozás élménye, az elismertség, a hatalom, az autonómia, illetve a személyes fejlődés lehetősége. A válaszok kiértékelésekor toronymagasan az önmegvalósításra irányuló motívum végzett az első helyen, ez motiválja tehát leginkább a résztvevőket, ennek hiánya okoz elégedetlenséget. Érdekesség, hogy míg a férfiaknál a hatalom fontos tényező a munkavállalásban, a nők esetében a strukturáltság, a biztonság az egyik elsődleges szempont. Az előadás konklúziója tehát, hogy bár az elvándorlás miatt sokan a pénzt gondolnák elsődleges szempontnak, a fő motiváló erő mégis a személyes fejlődés lehetősége.
A motivációs struktúrát az Egészségügyi Menedzserképző Központ hat évfolyamának 180 hallgatója bevonásával vizsgálták, a John Hunt-féle kérdőív segítségével. Mivel a vizsgálat a megkérdezettek száma és összetétele miatt nem volt reprezentatív, így az eredményekből egyelőre csupán egy hipotézist tudtak felállítani, de a tervek szerint a jövőben folytatják a vizsgálatot más egészségügyi alkalmazottak bevonásával.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
