Malária, újszülöttkori tetanusz, bőrfertőzések, lőtt- és égési sérülések, leishmaniasis és más fertőző betegségek – sorolja dr. Mócz Krisztina milyen, itthon csak a tankönyvekben látott betegségekkel találkozott az Orvosok Határok Nélkül (Medecins Sans Frontieres) szervezettel végzett munkái során. A Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának (AITK) szakorvosa 2008-ban az egyik első magyarként vállalt munkát a fejlődő világot segítő, francia alapítású humanitárius szervezeten keresztül. Azóta összesen négy alkalommal három helyszínen dolgozott; első két útja Nigériába vezetett, majd Jemenben és Szudánban töltött egy-egy két-három hónapos időszakot. Mint mondja, az aneszteziológiai és intenzív terápiás szakmához is az vonzotta, hogy rendkívül széles, átfogó szakterület, a fejlődő országokban végzett munkái során pedig még tovább tágíthatta határait.
Dr. Mócz Krisztina 2001-ben végzett a Semmelweis Egyetemen, majd egy évig háziorvosként dolgozott, amely során rengeteget tanult, de mégis azt érezte, nem ez az ő területe. Végül egy kardiológiai gyakorlaton megismert aneszteziológussal való beszélgetés vitte e szakterület irányába. „Nagyon megfogott az aneszteziológiát jellemző szemlélet, az, hogy az aneszteziológus egyben látja a beteget, sok mindenhez kell értenie, hiszen mindegyik műtéttípust ismernie kell, amelyhez érzéstelenítést végez. Az intenzív osztályon pedig minden szempontból a legbonyolultabb esetekkel foglalkoznunk” – beszél hivatásáról dr. Mócz Krisztina, aki 2009 óta tagja a Semmelweis Egyetemen az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika csapatának.
Az AITK munkatársai fél-egy éves forgásban dolgoznak a különböző klinikákon. Így dr. Mócz Krisztina először az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán dolgozott, mint mondja, egészen pici, fél kilós babákat is altattak. Az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát az I. Sz. Belgyógyászati Klinika Intenzív Osztálya követte, jelenleg pedig az Ortopédiai Klinikán végzett műtétekben vesz részt.
Az Afrikában és az itthon végzett munka közötti egyik legnagyobb különbség talán a lehetőségekben van. „Sok olyan embert nem tudunk meggyógyítani, aki itthon nagy eséllyel egészségesen távozna a kórházból, de még így is sokakon segítünk, rengeteg embernek az Orvosok Határok Nélkül szervezet biztosítja, hogy egyáltalán esélye legyen ellátáshoz jutni.
Szudánban például egymillió ember lakott abban a Magyarország nagyságú megyében, ahol az az egy kórház volt, ahol én is dolgoztam, egy darab műtővel. A betegségek adottak, ahogy a körülmények is, vagyis az itthonihoz képest jelentősen limitált műszer- és gyógyszerkészlet, valamint diagnosztikai eszközpark. Ebből kell kihozni a maximumot, amihez kell némi kreativitás” – meséli dr. Mócz Krisztina.
A felszereltség különbségeit jól mutatja egy nigériai férfi története, akinek egy hasi lőtt sérülése volt, mely több bélszakaszt is érintett. A több órás műtétet követően normál körülmények között az intenzív osztályra került volna, ám ilyen nem volt a Niger deltájában fekvő Port Harcourt kórházában, ahogy lélegeztetőgép sem a műtőn kívül, így dr. Mócz Krisztina egész éjszaka személyesen felügyelte és kézzel lélegeztette a frissen műtött beteget.
Nem megszokott itthon az sem, hogy konzultációs lehetőség nélkül kell dolgozni, márpedig erre fel kell készülnie annak, aki ilyen missziót vállal. A kórházakban általában a dolgozók háromnegyede – többségében az ápolók és a kisegítő személyzet – helyi, a szakorvosok többsége pedig mind a világ gazdagabb feléből jön. Viszont egy helyre minden szakterületről csak egy specialistát küld a szervezet – vázolja a helyzetet dr. Mócz Krisztina.
Mindez azt is jelenti, hogy bármikor behívhatják sürgős esetben az adott szakorvost, ha éppen rá van szükség. „Mégis, a szakmai gyakorlaton túl is nagyon sokat ad a kint töltött idő; a megszerzett tapasztalatok, a nélkülözésnek az a szintje, amit ott látunk, visszafordíthatatlanul változtat az ember hozzáállásán, értékrendjén” – fogalmaz dr. Mócz Krisztina.
Az 1999-ben Nobel Békedíjjal is kitüntetett „Orvosok Határok Nélkül” szervezet a közelmúltban a Semmelweis Egyetem Bőrklinikájának előadójában tartott teltházas előadást az egyetemi hallgatóknak a Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatósága szervezetésében. A nemzetközi egészségügyi segélyszervezetet 1971-ben alapították, jelenleg több mint 70 háborús konfliktusok, járványok, természeti és humanitárius katasztrófák által sújtott országban van jelen, évente közel 3000 orvost, ápolónőt, szülésznőt és logisztikust toboroznak a különböző projektek részére.
Dobozi Pálma
Fotók: Szigetváry Zsolt, Semmelweis Egyetem és dr. Mócz Krisztina
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
