A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika tudományos és szakmai továbbképző rendezvényén, a Semmelweis Fórumon a császármetszés gyakoriságának változásáról, annak indikációiról, valamint előnyeiről és hátrányairól hallhattak előadásokat az érdeklődők. Az előadók az ország több pontjáról érkeztek, hogy megosszák tapasztalataikat és válaszokat találjanak a felmerülő etikai kérdésekre.
Egyre gyakoribb téma a császármetszés, a média nap mint nap foglalkozik vele – kezdte megnyitóját dr. Rigó János klinikaigazgató. Hozzátette: a mostani, 13. Semmelweis Fórummal az a céljuk, hogy a tényekre alapozva megpróbáljanak konklúziókat levonni az eljárás szükségességére vonatkozóan.
Világszerte vita tárgya, hogy a szülések mekkora részében javallott császármetszést alkalmazni. A beavatkozás aránya mindenhol növekszik, ami a technológiai, jogi és kulturális változásokkal magyarázható. A konferencián elhangzott, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1985-ben adott ki először ajánlást a császármetszésről, akkor maximum 15 százalékban határozta meg szükségességét. Később azonban ez nem volt tartható, így 2010-ben eltörölték a javaslatot. Általában elmondható, hogy a szülések 22-36 százalékánál lenne ideális a császármetszés elvégzése, a körülmények függvényében.
Magyarországon – a legfrissebb adatok alapján – a szülések 33,9 százalékát vezetik le császármetszéssel. Világviszonylatban Kínában, Olaszországban és Latin-Amerikában a legmagasabb, 40 százalék fölötti ennek aránya. Az előadásokból kiderült, hogy a magánklinikákon valamennyi országban gyakoribb a császármetszés.
Hazánkban egyébként az elmúlt ötven évben több mint tízszeresére nőtt a császármetszések száma. Az újszülött halálozás ezzel párhuzamosan csökkent, de ez az összefüggés csak a fejlett országokban mutatható ki. Magyarországon az anyák esetében 100 ezer szülésre körülbelül 15 haláleset jut, ennél 105 országban rosszabb a statisztika – hangzott el.
Az érdeklődők azt is megtudhatták, milyen okai lehetnek a kiugró császármetszési adatoknak. A magzati diagnosztika és az anesztézia fejlődése, az anyai indikációk kiszélesítése, az anyai életkor kitolódása, a női szerepek változása, a jobb érdekérvényesítő képesség és a csökkenő gyermekvállalási kedv mellett rendkívül meghatározó a szakorvosok bírósági perektől való félelme is. Ezen kívül nagy felelőssége van a médiának, az interneten fellelhető – nem szakmai – beszámolóknak, gazdasági szinten pedig a társadalombiztosítás magasabb támogatása is befolyásolhatja az egyre gyakoribb császármetszések arányát, bár kevésbé valószínű, hogy ez motiválná az orvosok döntését.
Bár a nők jelentős része ma is a természetes szülést részesíti előnyben, a várandósok 1-2 százaléka maga kéri a császármetszést. Jellemzően azok, akik félnek a fájdalomtól, a magzati szövődményektől, illetve attól, hogy elveszítik az irányítást, a kontrollt. Ilyenkor elvégezhető a beavatkozás, ám ha az veszélyeztetné az anya egészségét, az orvos nem kötelezhető rá. Emellett a nőgyógyásznak tájékoztatást kell adnia a lehetőségekről és a műtét előnyeit, hátrányait egyaránt mérlegelnie kell.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
