„Tíz éve készülünk a tüdőtranszplantációs program hazahozatalára, ami egy többlépcsős folyamat, most ennek az utolsó fázisában vagyunk” – fogalmazott dr. Lang György, a Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Tanszékének vezetője, aki a magyar betegek tüdőátültetését jelenleg is végzi a bécsi Klinische Abteilung für Thoraxchirurgie mellkassebész professzoraként. Mint hangsúlyozta: nem pusztán az első ilyen hazai műtét elvégzése a cél, hanem egy olyan program kialakítása, amely keretében a betegek ugyanolyan magas színvonalú ellátáshoz jutnak, mint jelenleg Bécsben. A hazai felkészülés a bécsi központtal kialakított kooperáció keretein belül folyik, a szakmai kapcsolatok pedig a magyar program beindítása után sem szakadnak meg teljesen.
A szervátültetéssel összefüggésben a legfontosabb mutató, hogy miként alakul a hosszú távú túlélés. A bécsi centrumban műtött betegek nyolcvan százaléka az átültetést követően tíz évvel is jól van, ami messze a világszínvonal fölötti eredmény – hívta fel a figyelmet dr. Lang György.
A transzplantáció első eleme a donorszerv kiemelése, mely már tíz éve az Eurotransplanthoz tartozó központok protokolljai alapján történik Magyarországon. A szervkivételeket a Semmelweis Egyetem munkatársai végzik dr. Rényi-Vámos Ferenc docens vezetésével. A donortüdők számát tekintve Magyarország az európai középmezőnyhöz tartozik; a múlt évben például 53 tüdőt emeltek ki itthon.
A második elem a tüdőátültetésre alkalmas betegek kiválasztása és beavatkozásra való felkészítése. Ez öt éve a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikáján történik, csakúgy, mint a közvetlen és a tartós utógondozás; a betegeket amint kikerülnek az intenzív osztályról hazaszállítják a Pulmonológiai Klinikára. Dr. Lang György úgy fogalmaz, Bécsben dolgozó magyar sebészként és a Semmelweis Egyetem munkatársaként is nagyon büszke arra, hogy bár a bécsi klinika tíz országgal van hasonló kapcsolatban, egyedül Magyarországon történik úgy a betegkiválasztás, a várólistára helyezés és az utógondozás, hogy abban Bécsnek nem kell részt vennie. Ez nagy szakmai bizalmat jelent, és a hosszú távú túlélési eredmények bizonyítják ennek megalapozottságát. A tapasztalatok szerint egyébként a tüdő az a szerv, amelyet az emberi szervezet a legkevésbé fogad be, ezért nagy szakmai tapasztalatra van szükség a különleges immunszuppresszív eljárások alkalmazásához, melyek azt szolgálják, hogy a beteg ne csak átessen a műtéten, de utána jó minőségű életet élhessen.
A tüdőtranszplantáció komoly teammunkát igényel, éppen ezért a hazai program elindítása a Semmelweis Egyetem és az Országos Onkológiai Intézet kooperációjával valósul meg. A beavatkozásokat végző csapat a két intézmény szakembereiből áll össze, a program elindításához ugyanakkor a műszerpark és az infrastruktúra fejlesztésére is szükség van. Ennek anyagi hátteréről jelenleg is tárgyalások folynak a kormányzattal.
Mint azt dr. Lang György a személyi és tárgyi feltételek hátterével kapcsolatban elmondta: Európa két felén máshogy fejlődött a mellkassebészet, amely nyugaton egy szívsebészethez kötődő szakma, míg keleten – így nálunk is – a tüdőgyógyászatból és az általános sebészetből fejlődött ki, a szívsebészettől függetlenül. A tüdőátültetés viszont éppen e két terület határmezsgyéjén fekszik: a szívsebészetben használt műtéti technikákra van hozzá szükség, valamint mellkassebészeti jártasságra.
Dr. Lang György úgy véli, a hazai tüdőtranszplantációs program elindításával több beteg kerülhet fel a várólistára. Jelenleg mindössze 10-15 magyar beteg vár tüdőre, miközben ennél 3-5-ször több beültethető donorszerv lenne.
Dr. Bohács Anikó, a Pulmonológiai Klinika adjunktusa azt mondja: több oka is van annak, hogy nem nagyobb a várólista. Sok betegben félelmek élnek a külföldön végzett műtéttel kapcsolatban. Számos alkalommal hiába javasolja a kezelőorvos ezt a beavatkozást, a beteg hezitál, reménykedik abban, hogy nem súlyosbodik az állapota, és ezzel értékes időt veszít, mire dönt, már nem lesz alkalmas a beavatkozásra. A másik oldalon – bár a Magyar Tüdőgyógyász Társaság sokat tett a szakmai közvélemény informálásáért – e szakterület hiányszakma, a tüdőgondozók túlzsúfoltak, így nincs mindig idő és kapacitás, hogy felmerüljön a transzplantáció lehetősége, az arról való részletes tájékoztatás.
Dr. Bohács Anikó is úgy látja, hogy a beavatkozás hazahozatalával több beteg vállalkozik majd a transzplantációra, a szakma pedig még jobban rálát a lehetőségekre, így könnyebben jutnak majd el a páciensek a várólista bizottsághoz.
A tüdőtranszplantáció megoldást jelenthet minden olyan nem daganatos, végállapotú tüdőbetegségnél, mely gyógyszeresen nem gyógyítható.
Dobozi Pálma
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
