A Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet első igazgatójára, a száz éve született Straub F. Brunó biokémikusra emlékeztek egykori kollégái és tanítványai az Elméleti Orvostudományi Központban.
„Nehéz olyasvalakiről szólnom, akit apám után másodikként tisztelek” – indította köszöntőjét dr. Venetianer Pál biokémikus. A „Straub Intézet” egykori munkatársa a névadóról, mint „laboratóriumi, egyetemi és iskolateremtő-nevelő kutatóról, tudománypolitikusról, valamint közéleti emberről” beszélt. Tudományos eredményei közül kiemelte Szent-Györgyi Albert Nobel-díjat érdemlő kutatásában való részvételét, valamint az aktin (Straub-diaporáz) felfedezését, mellyel egyben bekerülhetett a nemzetközi tudománytörténetbe.
A professzor – kitérve az egykori intézetigazgató életrajzi adataira – elmondta: először a Szegedi Egyetemen biokémia professzorként, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének vezetőjeként tanított. „Az orvostanhallgatók már akkor sem szerették a kémiát, ennek ellenére az ő órái mindig népszerűek voltak és hihetetlen izgalmas személyiségről adtak tanúbizonyságot” – jellemezte Straubot. Hozzáfűzte: biokémia tankönyvét többször is kiadták, számos nyelven.
Straub F. Brunó 32 évesen lett akadémikus, később elnökségi tag, majd alelnök, valamint tíz éven át az MTA Biokémiai Intézetének igazgatója. A Szegedi Biológiai Központ létrehozására volt mindig a legbüszkébb, de ő alapította az MTA önálló Biológiai Osztályát is – emlékezett vissza az előadó.
Számos külföldi egyetem díszdoktora volt, kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal, emellett Akadémiai Aranyérmet, Pro Natura Emlékérmet és a Szegedért Alapítvány fődíját vehette át. Az emlékére létrehozott Straub Örökség Alapítvány pedig máig a fiatal kutatókat segíti. „Semmit nem tanultam tőle, mert a zsenialitást nem lehet megtanulni. Persze ez csak részben igaz, hiszen felébresztette bennem a tudományos megismerés iránti vágyat” – zárta Straub F. Brunó korformáló életműve című előadását dr. Venetianer Pál.
A Semmelweis Egyetem kiemelkedő professzora az egyetemi létet alapvetően meghatározta és öröksége a jelen fiatal kutatóinak pályáját, jövőjét is determinálja – kezdte laudációját dr. Mandl József, az intézet egyetemi tanára. Hozzátette: a Kari Tanács azért őt kérte fel az intézet igazgatására már egész fiatalon, mert Szent-Györgyi Albert iskolájának örököseként tekintettek rá. „Átlátható oktatási rendszert alakított ki, számomra ő a professzor archetípusa. Kiváló orgánumú előadó, valódi vezető volt, igazi autoritás, stabil tudását pedig magabiztos és szellemes fellépéssel közvetítette. Tanító és kutató volt egyben, ez vitte előre az intézetet, hiszen neki mindenki imponálni akart, így meghatározó lendületet adott számos kutató pályájához” – mondta dr. Mandl József.
Straub vidám, szellemes igazgató volt: a laboreredményekre várva pingpongoztak, sakkoztak, délután röplabdáztak, futballoztak az intézet dolgozói. A professzor ugyanakkor munkatársaitól a kutatás mellett az oktatást is elvárta – derült ki dr. T. Szabó Mária „Emlékeim Straub Professzorról” című előadásából. Dr. Sasvári Mária gimnáziumi éveiben találkozhatott Straubbal: „molekuláris biológia kurzust indított középiskolásoknak, így kerültem az intézetbe, ahol asszisztensként fantasztikus légkörben dolgozhattam. Azt mindenki megtanulhatta tőle, hogy a kutatást csak lelkesedéssel lehet jól végezni, és ezt a lelkesedést tovább is kell adni.”
A megemlékezés második felében dr. Vereczkei Andrea a heroinfüggőség és a szubsztitúciós kezelés genetikájával, dr. Németh Csilla Emese a kanyargós artéria szindrómával, dr. Bögel Gábor az aktin citoszkeletonnal, míg dr. Nguyen Minh Tu az ATP-kötő fehérjékkel kapcsolatos kutatási eredményeit mutatta be.
Mozer Mária
Fotók: Szigetváry Zsolt
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
