Az ünnepség elején dr. Zelkó Romána, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja köszöntötte az 1938-ban végzett platina, az 1943-ban végzett rubin, az 1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett vas, illetve a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, az önálló kar megalakulása után 8 évvel, 1963-ban végzett arany díszokleveleseket.
„A jubileum mindig ünnep, közös ünnep. Csak a kiemelkedő dolgokat, teljesítményeket lehet ünnepelni. Mi most ezt tesszük. Elődeink teljesítményét dicsérjük. A sok évtizeden át végzett áldozatos munkát a tára mellett, a katedránál, a laboratóriumban, kórházban, klinikán, egészségügyi hatóságnál, és megannyi szép gyógyszerészi munkahelyen” – hangsúlyozta, hozzátéve: a jubileum emlékezet, az emberek megjelennek, hogy kifejezzék elismerésüket, tiszteletüket, szeretetüket a jubiláns iránt.
A dékán beszélt az egyetem és kar jelenlegi helyzetéről, képzéseiről, eredményeiről, majd kitért arra: a jubilánsok most már inkább szemlélői a Semmelweis Egyetem jelenkori sikereinek, de aktív résztvevői voltak egy kornak, mely kétszeres erőfeszítést kívánt a szolgálatban. Diplomájuk megszerzése egybeesik történelmünk azon emberöltőnyi periódusával, amely sokaknak nem engedte a gondolat szabadságát, de mégis, a szolgálatban éltek a tisztesség szabadságával – hangoztatta. Beszédét azzal zárta: a jubilánsok áldásos munkája, kiemelkedő tevékenysége, tanító példája egyetemünk büszkesége. Mély tisztelettel és megindulással fordulunk feléjük – tette hozzá dr. Zelkó Romána.
A jubileumi díszoklevelek átadása előtt dr. Keserű Péter, az 1963-ban diplomát szerzett gyógyszerész évfolyam nevében elmondta: a gyógyszerészeti tevékenységet hivatásuknak tekintették, ennek szellemében tevékenykedtek és szolgálták az egészségügyet, ápolták a magyar gyógyszerészet világszerte elismert hagyományait. Szólt arról is, elsősorban az oktatóiknak volt köszönhető, hogy évfolyamuk mindig megállta a helyét és tartani tudták a szakmai színvonalat. Példaként említette egyebek mellett a világhírű Schulek Elemért, aki szervetlen és analitikai kémiára tanította őket.
Dr. Molnár Mária Judit tudományos rektorhelyettes az ünnepség végén úgy fogalmazott: sokan azt gondolják, hogy a jubileumi oklevél pusztán egy jelkép. A jelkép mögött azonban van egy szép életpálya, mely átíveli a hazai gyógyszerészképzés történetének jelentős évtizedeit. „Az Alma Mater egy meghitt ünnepséggel és egy oklevéllel köszönti Önöket, de az évtizedeken át nyújtott tudásukat, törődésüket szeretetüket emberek ezrei hálálják meg Önöknek” – mondta.
Szavai szerint a Semmelweis Egyetem éppúgy büszke a ma itt tanuló hallgatói közösség kiválóságaira, mint azon hallgatóira, akik már nyugdíjba vonultak, de mégis az intézményhez kötődnek.
Hiszen innen indultak, szellemi épülésükben az Alma Mater meghatározó szerepet játszott és történelmi megpróbáltatásokkal teli életpályájuk hirdeti ennek az intézménynek a szellemi erejét – fogalmazott. Kiemelte: a Semmelweis Egyetem számára nemcsak az a fontos, hogy jó képzést nyújtson és értékes diplomát adjon végzős hallgatói kezébe, hanem az is, hogy az egyetem kultúráját, szakmai és tudományos hagyományait továbbvigyék hallgatói.”Hogy ezt a kihívásokkal teli és népszerű szakmát megéri jól elsajátítani, arra az önök karrierje a legjobb példa” – szögezte le, majd Ady Endre szavaival köszöntötte a jubilánsokat: „Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Szigetváry Zsolt
