Kovács Péter Balázs Munkácsy-díjas képzőművész képeiből nyílt tárlat „Festmények – Grafikák” címmel a Semmelweis Szalonban.
A kiállítás megnyitóján dr. Molnár Mária Judit tudományos rektorhelyettes házigazdaként elmondta: a rendkívül mozgalmas tudomány hónapjában ez a szerep felüdülés, hiszen kivételesen művészekkel találkozhat. „Az itt látható legújabb festmények nagyobb nyugalmat árasztanak, azonban egy nem változott: mindegyik nagy rendezettséget mutat” – nyilatkozott.
Kovács Péter Balázs, miután elnyert egy országos pályázatot, első körben bekerült az Iparművészeti Főiskolára, ahol később gobelin tervezőként végzett. Mint mondja, ennek köszönheti igényességét és az anyaggal való bánás érzékenységét, hiszen a gobelin türelmes, finom kezet kíván, egy komolyabb mű pedig évekig készül. „De a kreativitást, a sorozatok, variációk végtelenségét is ott sajátítottam el, és ezt ma is tudom hasznosítani” – tette hozzá. Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész, író, a kiállító beszélgetőpartnere szerint ez a fajta művészet nyugalmat feltételez, meditatív alkatra vall, ráadásul az itt bemutatott képeknek sajátos karakterük van, hiszen szimmetriát mutatnak és valamifajta viszonyt a két térfél között, mintha dialógus zajlana.
A kiállításon két sorozat – festmények és grafikák – darabjai láthatók. A festő saját bevallása szerint, bár néha szeret elkalandozni, konzervatív alkat lévén mindig visszatér a biztos, klasszikus témákhoz: székek, dobozok, fejek ábrázolásához, persze nem tradicionális módon. Szemadám György benyomása, hogy egyfajta míves anyagkezelést alkalmazva higgadtságot, kiegyensúlyozottságot, nyugalmat áraszt ez a képsorozat. Kifejtette: „nekem ezek a fotelek, ülőbútorok olyan meditációt sugallnak, mintha az ember saját magával beszélgetne. Azt gondolom: egy olyan meditatív lélekkel állunk szemben, aki állandóan számot vet önmagával, és mindig reflektál a saját tetteire, ami pedig nagy önkontrollal élő emberre utal.”
A kiállító részéről tudatos volt a visszafogottság: „harmóniára, egyensúlyra vágyom, a kor előrehaladtával az embernek erre belső igénye lesz. Tizenöt évvel ezelőtt tudatosan kanyarodtam a festményeknél ehhez a nyugodtabb, tompább színvilághoz.” A bútorokat pedig azért szereti, mert tudnának mesélni, a tartósabb példányok ugyanis legalább két-három generációt is kiszolgálnak. „Persze az értékválság tekintetében a mai fiatal generáció inkább az eldobhatóságot tekinti jónak, ez azonban szerintem az emberiség vesztét okozza” – nyomatékosította.
Ezzel ellentétben a szénrajzokon konfliktusok sokasága, nyugtalanság érzékelhető. Ennek oka a festő szerint: „festményben nem akarok harcolni, küzdeni, vagdalkozni, ez a műfaj csak a fekete-fehér rajzoknál jelenik meg. Ott a papír hófehér, így ha abba belehúzok egy vonalat, az olyan, mintha vívnék, egy asszót ejtenék.”
A megnyitó beszélgetését lezárva Szemadám György és Kovács Péter Balázs a mai kor emberének művészeti igényeivel, elvárásaival kapcsolatban arra jutottak, hogy a képzőművészetre legfőképpen azért nincs igény, mert nem találkozunk vele a médiumokban, továbbá rendkívüli módon manipulálható és befolyásolja a divat. Eredeti táptalajától, a szakralitástól elszakadva mára a művészetben inkább a tabudöntögetés, a rombolás kap helyet.
Az este folyamán Nagymáthé Huba jazz-zongoraművész a képek hangulatára improvizációval reflektált.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
