„Az alapvető cél, hogy a nehéz gazdasági helyzetben ne csak megőrizhessük, hanem továbbfejleszthessük a tudományos elitet. Ez egyre drágább, ám mégis van rá lehetőség, ha a kutatásszervezésben ugyanolyan professzionálisak és szakszerűek vagyunk, mint magában a kutatómunkában” – mondja dr. Farkas Lilla Mercedes, aki október 1-jétől az újonnan létrejött Innovációs Központ kinevezett igazgatója.
A szakember a Semmelweis Egyetemen, majd Heidelbergben tanult, kezdetben kutatóként alapvetően neurodegeneratív betegségek lehetséges gyógymódjaival foglalkozott, és részt vett az orvostanhallgatók képzésében a Neuroanatómiai Intézetben. Kutatásszervezői karrierje 2001-ben kezdődött, amikor Drezdában egy újonnan létrehozott Max Planck Intézetben kezdett kutatómunkát az agy korai fejlődésével kapcsolatban. A modern épület már állt, ám gyakorlatilag üresek voltak a laborok, így önmagától adódott, hogy bekapcsolódott az infrastruktúra szervezésébe is, majd részt vett a centrális kutatói szolgáltatások kialakításában és irányította az intézet adminisztratív egységeinek újraszervezését.
Dr. Farkas Lilla Mercedes úgy látja, az orvosbiológiai kutatások területén – nemzetközi szinten is – az az alapvető probléma, hogy a tudományos képzés gazdasági alapismereteket nem tartalmaz. Körülbelül tíz éve indultak el szervezett formában olyan továbbképzések, melyeken a kutatók megszerezhetik ezeket az ismereteket a mai kor kihívásainak megfelelő kutatásszervezés megalapozására. Németországban a Schering Stiftung indította az első ilyen kutatásmenedzsment programot, Young Leaders in Science címmel, melyre őt delegálta az intézet. Ezeket az alapvető tapasztalatokat egészítette ki később általános közgazdságtani ismeretekkel a Master of Business Administration képzés keretében a Dresden International University szervezésében.
Az új igazgató úgy fogalmaz, a kutatás és a gazdaság gyakran ellentétes világa közti közvetítésben számára nagy segítség, hogy ismeri mindkét oldal kihívásait és lehetőségeit. Ezzel az interdiszciplináris tapasztalattal sokkal szélesebb körben és rálátással tudta a tudományt szolgálni, ezért 2008-tól a kutatásmenedzsmentre koncentrált, ami – ahogy megjegyzi – azóta is izgalmas kihívás számára. Bár lassan két évtizede Németországban dolgozik, eredetileg nem tervezte ilyen hosszúra a külföldi tartózkodást. „Fél szememet mindig Magyarországon tartottam, és vártam, mikor jön el a pillanat, mikor hazahozhatom és itthon hasznosíthatom a megszerzett tudást” – mondja.
Az Innovációs Központtal kapcsolatos tervei középpontjában egy olyan teljes körű szolgáltatórendszer felépítése szerepel, amelyben a munkatársak elsődleges feladata naprakész információk, adatbázisok biztosítása a kutatók, az egyetemi vezetők számára, valamint a kutatásszervezéssel és innovációmenedzsmenttel kapcsolatos minden tevékenység ellátása. A Központ missziója a kölcsönös bizalmon alapuló hatékony munkamegosztás a kutatói munka és az adminisztratív menedzsment között. Tervei szerint a kutatók az adminisztrációs segítségen kívül célzott tájékoztatást is kapnak majd a szakterületüket érintő, előkészületben lévő pályázatokról. Szeretné, ha a központ összehozná azokat a kutatókat, akik együtt még sikeresebben indulhatnak a pályázati források megszerzéséért, hatékonyabban teljesítik a pályázati célkitűzéseket.
Dr. Farkas Lilla Mercedes szerint fontos, hogy integráltabban, még inkább együttműködve dolgozzanak az egyetemi kutatócsoportok, például a nagy értékű eszközöket ne izoláltan szerezzék be, hiszen, ha megfelelő szervezés mellett együttműködnek, akár kevesebb eszköz is elegendő lehet. Kiemelt feladat a meglévő erőforrások – tudományos, szakmai tudás (kísérleti technikák), berendezések, valamint biobankok – feltérképezése, és ezek megjelenítése egy minden kutató számára elérhető és könnyen használható online adatbázis formájában.
A Kutatóegyetemi Projekt során körvonalazódott egy stratégiai irány, amely alapján fontos látni és szem előtt tartani, hogy melyek a súlyponti kutatási témák a Semmelweis Egyetemen – hívja fel a figyelmet, hozzátéve: fontos, hogy a projekteket egységesen szemléljük, és ezek illeszkedjenek az egyetem stratégiájához. Általánosságban pedig elmondható, hogy ha egy központi szervezet átlátja milyen ütemezéssel, milyen kutatások folynak, és ezek mennyibe kerülnek, akkor az egyetem is pontosabban és hatékonyabban tudja tervezni és irányítani az erőforrásokat
Arra a kérdésre, hogy az egyetemi kutatók miből fogják leginkább érezni a változást, úgy fogalmazott: az Üllői 26. harmadik emelete egyfajta koordináló központként, világítótoronyként működik majd. Minden kutatónak ide kell bekopogtatnia, ha egy új projektet indítana el, és itt egy helyen minden segítséget megkap. Az elképzelés szerint az Innovációs Központ – amely egyfajta kapocs lesz a gazdaság és a kutatók között – minden adminisztratív, szervezési és innovációmenedzsmenttel összefüggő feladatot levesz a kutatók válláról, akiknek így arra kell csak koncentrálniuk, amihez legjobban értenek, a tudományos munkára – mutat rá dr. Farkas Lilla Mercedes.
Dobozi Pálma
Fotók: Szigetváry Zsolt
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
