Kovács Ferenc, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szövet-és Fejlődéstani Intézetének egykori munkatársa 1956. október 24-én kapott halálos fejlövést. A tragédia helyszínén, józsefvárosi lakóházának bejáratánál emléktáblát avattak tiszteletére.
A jelenlévőket az áldozat húga, dr. Kovács Ágota köszöntötte, aki elmondta: testvére – az események ellenére – aznap is be akart menni munkahelyére, majd egyúttal beállt a sorba kenyérért, ekkor lőttek rá a keresztülrobogó szovjet tankok egyikéből. „Ennek a szépen felújított kapubejáratnak a falán néhány évvel ezelőttig még látszódott annak a lövésnek a nyoma, mely őt hátulról érte” – emlékezett a főorvos.
Dr. Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora kiemelte: „Kovács Ferenc nem volt forradalmár, ő csupán egy fiatal tudós volt, az 56-os események 8-10 ezer civil áldozatának egyike. Azért kellett meghalnia, mert a szovjet hadviselés az ellenállásért a civil lakosságon állt bosszút.” Az eseményen dr. Selymes Zoltán gégész főorvos is megjelent, ő volt az ügyeletes orvos a II. Sz. Sebészeti Klinikán 57 évvel ezelőtt, amikor Kovács Ferencet bevitték fejsérülésével.
Mozer Mária
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
