„Építsük újra az összetartás érzetét” – 1956-os megemlékezés az Egészségtudományi Karon

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartott megemlékezésnek ebben az évben az Egészségtudományi Kar adott helyt, a megjelenteket dr. Szél Ágoston rektor köszöntötte.

Ünnepi beszédében dr. Nagy Zoltán Zsolt, az Egészségtudományi Kar dékánja hangsúlyozta: a magyar ’56 fogalom szerte a világon, alig van olyan, aki ne hallott volna erről a tíz őszi napról, mely megrendítette egy világhatalom létalapját, a diktatúrát. Ahogy Márai Sándor írta, a „világ csodája volt ez”. A forradalom üzenete megmaradt, és soha tisztábban nem csengett még, mint 2013 Magyarországán; a hősiességet a kiállás, a bátorság, a becsület és az ország tartása alapozta meg.

Dr. Nagy Zoltán Zsolt emlékeztetett: felkeléseink, forradalmaink, népi harcaink mind vérbe fagytak, ám kis történészi nagyvonalúsággal mondhatjuk azt, hogy 1956 az első és egyetlen ezeréves sorsunkban, mely némi késéssel, de győzelemre vezetett. „Jól esik hinni, higgyük hát, mert táplálja nemzeti büszkeségünket, hogy annak van igaza, aki azt mondja: a magyarok 56-os forradalma nélkül más lenne ma Európa, más lenne a világ” – hangsúlyozta dr. Nagy Zoltán Zsolt, hozzátéve, hogy a büszkeség érzése az egyik legfontosabb, melyet ki kell emelni ’56 drámai örökségéből.

Ugyanakkor szomorú, de ’56 hagyatékának van egy olyan üzenet is, melyet ma is megszenvedünk; ez pedig a nemzeti összefogás fájdalmas hiánya. Micsoda népi összefogás és nemzeti egyet akarás lehetett az 56-os hősi napok Magyarországán! Ezt az érzést, a közös akaratot és tetterőt hiányolhatjuk ma. Ha a ma még köztünk élő 56-os ünnepeltjeink valamiért hibáztathatják utódaikat, a rendszerváltókat, az a nemzeti egység széthullását előidéző politizálás – mutatott rá beszédében az ETK dékánja, megjegyezve, hogy ez a magyar betegség sok fájdalmat okozott már nekünk, a széthúzás, mint Ady írta „gyalázatunk, keservünk/ Már ezer év óta rokon”.

Dr. Nagy Zoltán Zsolt beszédében rámutatott: ha valamit újra kell építeni 1956-ból, akkor az éppen ez; az összetartás, az összetartozás érzete, a frázis nélküli testvériség. Megmutattuk ezt a világnak, s most itt állunk ellenpéldaként torzsalkodva. Nem igaz, hogy ez a demokrácia alapja. Vannak népek itt Európában is, amelyektől megtanulhatnánk, hogy vállat vállhoz vetni nemcsak a forradalmi időkben lehet, hanem a békés építkezés során is – éppen, hogy ez viszi előbbre őket, ezzel előznek meg minket rohamléptekkel – mutatott rá beszédében a dékán.

A dékán kitért arra is, hogy az ETK ünnepségnek helyt adó épülete, a Vas utca 17. mindent megélt és látott az 57 évvel ezelőtti eseményekből, hiszen a környék mozgalmas része volt a forradalmi történéseknek. A ház akkor állami kórház volt, és ez emlékeztet arra is, hogy mekkora áldozatot hoztak az elődeink, az akkori orvosok, ápolók, mentősök. „Nincs annyi márványtábla ahány pályatárs nevét fel kellene vésni örök emlékül” – jegyezte meg. Dr. Nagy Zoltán Zsolt végeztük azt kívánta az ünneplőknek, hogy e napon mikor fejet hajtunk bátor elődeink, őseink, az akkori Magyarország előtt, a tiszteletadás mellett keressük és találjuk meg nemzeti ünnepünkben a magunk ünnepét is.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emléke előtt ezt követően szimbolikus gyertyagyújtással tisztelegtek a résztvevők. Az áldozatok emlékére állított gyertyát dr. Szél Ágoston rektor gyújtotta meg, majd kegyelete jeléül virágot helyezett el többek között dr. Nagy Zoltán Zsolt dékán; a Józsefvárosi Önkormányzat nevében Dénes Margit képviselő; a Magyar Gyógyszerészi Kamara nevében dr. Szabó Sándor; a Főpolgármesteri Hivatal nevében dr. Haidekker Tamás irodavezető; a Semmelweis Érdekvédelmi Szövetség nevében Bárkovics Sarolta alelnök; a Közalkalmazotti Tanács nevében Zombori Judit; a Hallgatói Önkormányzat nevében Vámosi Péter elnök és Gubóné Magassy Éva, ETK HÖK elnök; az Instruktor Öntevékeny Csoport nevében Szarvas Gábor elnök és Hegedüs Orsolya alelnök.