„Atlasz Gábort bár festőművészként aposztrofálták, de ez a mostani Semmelweis Szalon tulajdonképpen egy sokarcú művészt mutat be. Vendégünk úgy látszik, egy reneszánsz személyiség, pedig már a 21. században vagyunk, egy modern világvárosban. Ritka, hogy egy festőművész mozgásszínházzal is foglalkozik”- ezekkel a szavakkal konferálta fel dr. Tímár József rektorhelyettes Atlasz Gábor „Fény és Árnyék” című kiállítását a Semmelweis Szalonban.
Dr. Tímár József köszöntője után a szalon résztvevői felállva emlékeztek meg a nemrégiben elhunyt Vukán Györgyről, aki gyakori szereplője volt a szalon rendezvényeknek.
A kiállítást Sediánszky Nóra dramaturg nyitotta meg, aki egyben a festőművész közeli barátja. Elmondta, valóban egy reneszánsz emberről van szó, aki egyedülálló tünemény korunkban, nemcsak azért mert magas szinten foglalkozik mindennel, amit csinál, hanem mert különleges érzékenységével képes beleköltözni az emberek, a művész partnerek lelkébe, testébe, gondolkodásába. Atlasz Gábor életműve unikumnak számít abból a szempontból, hogy figurális festő, nagyon fontosak a képein a különböző személyiségek, figurák, emberalakok.
Sediánszky Nóra a festőművész képeivel kapcsolatban kiemelte: Atlasz Gábor képeinek egyik nagy varázsa, hogy több kor tudatát képes szintézissé emelni színekben és formákban egyaránt, ezáltal képeivel hihetetlen mértékben lehet utazni korok, művészetek, költőiségek és gondolkodások között. A dramaturg szerint nagyon varázstalanított közegben élünk, az uralkodó irányzatok próbálják a mágiát, azt a transzcendentális gondolatot tagadni, ami nélkül az egész világ nem jöhetett volna létre. Atlasz Gábor festőművész egész alkotói munkásságának egy izgalmas szelete, hogy ezt a fajta transzcendenciát, ezt a mágiát egy nagyon erős hús-vér érzékiséggel kombinálva visszavezeti a mi világunkba- fogalmazott Sediánszky Nóra.
A megnyitóhoz kapcsolódó beszélgetésből kiderült, a művész sokáig csak enteriőrt festett, emberi alakot nem. A festőművész elmondta, mindig érdekes kérdés, hogy hogyan kell megfesteni az embert, az összes korszak megfogalmazta a saját emberét. Atlasz Gábor képeinek gyakori szereplői a sötét figurák, amelyek jelentése szimbolikus, a mindannyiunkban benne rejlő elbukás lehetőségét szimbolizálják. De ezt rögtön párhuzamba is állítja a fénnyel, hiszen az emberben ott van a megtisztulás, a fejlődés lehetősége is. A kiállítás címe is erre utal, fény és árnyék: az élet teljessége, egyik sem létezhet a másik nélkül.
Egy másik nagyon jelentős motívum, ami visszaköszön a festőművész újabb képein a pénz. Ennek oka, hogy az alkotó szerint sok mindent elindít a pénz, az érték szó fogalma, azzal, hogy ezt a képein megjeleníti, azt szeretné elérni, hogy gondolkozzunk ezekről.
Atlasz Gábor hangsúlyozta: vannak dolgok, amit csak festészettel szabad elmondani. A képek mindig sugároznak valamit, és mi, szemlélők pedig fogjuk ezeket a jeleket az eszünkkel, szívünkkel, illetve a lelkünkkel. Színekkel képes az ember hideget és meleget teremteni.
Atlasz Gábor a beszélgetés végén – ismét bizonyítva, hogy mennyi művészeti ágban otthon van – zongorán játszott egy darabot.
Kiss-Bódi Bernadett
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
