Operaénekesnek készült, szobrász lett belőle. Reggelente Kodály Zoltánnal úszott a Lukács fürdőben, és a XX. század legjelesebb művészeivel dolgozott, mulatott. Szabadidejében vitorlázórepülőzött és ejtőernyős ugrásokat tett, aztán ment a boncterembe szélesíteni ismereteit az emberi test anatómiájáról. Egy modern nő. Pató Róza szobrászművész október másodikán lesz nyolcvan éves, ezúttal az ő műveiből nyílt kiállítása a Semmelweis Szalonban, „A 80. év hajnalán” címmel.
A művésznő derűs és kalandos pályája sokakat vonzott a szeptember 19-i, teltházas rendezvényre. Pató Róza évtizedek óta szoros kapcsolatokat ápol az egyetemmel, és több egészségügyi vonatkozású munkája is ismert. „Az orvostudomány fejlődése érdekében kifejtett munkát” ismeri el minden évben az Orvosi Hetilap a Markusovszky Lajos-emlékéremmel, melynek ő a megformálója. Alkotásai közé tartozik egyebek mellett a MOTESZ elnöki plakettje, a Magyar Májkutatási Társaság kitüntetési jelképe, a Pro Hepatologia-emlékérem, valamint a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöki plakettje is.
A Semmelweis Egyetem rektorhelyettese, dr. Tímár József házigazdaként elmondott köszöntő beszédében emlékeztetett arra, hogy dr. Tulassay Tivadar előző rektor ötlete alapján találkozhat a művészet és a tudomány a Semmelweis Szalonban, vagyis az egyetem régi, patinás könyvtártermében. A Szalon estek igen különleges alkalmak, hiszen az egyetemre hozzák a hazai művészeti élet jeles képviselőit. Ilyenkor nem kell gazdasági kérdésekkel foglalkozni, nincsenek betegek, távol a munka, még ha oly közel is, itt, az egyetem közepén. „Van egy óránk, amikor a művészettel foglalkozzunk, ami az egyik legszebb része az emberi életnek” – mondta a rektorhelyettes.
Az est bevezetőjében a művésznő fia, Győrffy Gergely hegedűművész és tanítványai adtak koncertet a résztvevőknek, majd a rendezvény moderátora, Feledy Balázs művészeti író mutatta be Pató Róza beszélgetőpartnereit.
Elsőként Kő Pál szobrászművész köszöntötte Pató Rózát, aki – elmondása szerint – híres volt az elsőéves diákok körében. Nem csupán kimagasló tehetségéről szóltak legendák, hanem vagányságáról is. „Azt terjesztették róla szobrászberkekben, hogy e fiatal lánynak igen csak fel van vágva a nyelve. Nem kíméli kortársait, de a tanárait sem éles, akkoriban lánytól nem várt szavakkal fogalmazott véleménynyilvánításaitól” – emlékezett vissza Kő Pál. Pató Róza ezt a „legendát” a Szalon résztvevői előtt nyomatékosan jóváhagyta.
A másik beszélgetőpartner Végvári György, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának professzora bár természettudós, mégsem kakukktojás a meghívottak között. Egyfelől a növényi hormonok világa a fő kutatási területe, másrészt több közös munkát végez orvosokkal. Megfogalmazása szerint főként azért illetékes a művésznő köszöntésén, mert gyermekkorának fontos helyszíne volt az egykori Népköztársaság útja 69-71. (ma Andrássy út), ahol a Képzőművészeti Egyetem áll, melynek művészettörténeti tanszékvezetője az édesapja volt.
A művésznő itt tanult a korszak legnagyobbjaival. 1954 és 1960 között végezte el az egyetemi szintű Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mesterei Pátzay Pál és Somogyi József voltak. Arra kérdésre, hogy miként válik valaki szobrászművésszé Pató Róza azt a választ adta, hogy a szervezete a zenére, irodalomra és a képzőművészetre született. Kicsi korától rajzolt, köveket csiszolt és festegetett. Közben énekelt. Nem volt konkrét elképzelése arról, mi akar lenni, mindenesetre az általános iskolai szünetekben a táblára aktokat rajzolt. Nem örültek ennek tanárai, sem szülei, ezért is jelentkezett a Zeneművészeti Gimnáziumba énekszakra, de onnan mégis továbbvitte a sorsa a Képzőművészeti Gimnáziumba. Ha énekes nem lehet – gondolta – akkor festő lesz. Mégis szobrásznak adták, amit elmondása szerint azért fogadott el, mert mestere, Somogyi József megnyerő külseje meggyőzte arról, hogy jó helye lesz itt neki.
Ma a művésznő vizuális ízlésének köszönhető számos köztéri plasztika, faragás és szobor is. II. Rákóczi Ferencről például életnagyságú köztéri szobrot készített (2004), melyet a 2010-ben elhunyt Fehér János professzor adományaként a professzor szülőfalujában, Győrújbarátban állítottak fel.
Nagy Emese
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
