A Gyógyszerésztudományi Kar új dékánja dr. Zelkó Romána 2003 óta az egyetemi tanács és a szenátus tagja, vagyis tíz éve lát el közéleti feladatokat, 2003-2009 között pedig dékánhelyettesként dolgozott a leköszönő dékán, dr. Noszál Béla mellett. A kar dékánja szerint új pozíciója annyiban lesz más, hogy eddig a döntések előkészítésében vett részt, míg kinevezésével döntéshozóvá vált. „Ez egy másfajta felelősség, de ebben kiváló csapattal dolgozhatom együtt. Szerencsém van, hogy olyan helyzetben veszem át ezt a pozíciót, amikor erős a Gyógyszerésztudományi Kar” – hangsúlyozta.
A dékán fontosnak tartja, hogy erősítse a kari együttműködéseket, álláspontja szerint ebben a kar vezetőjének jelentős szerepe van. Hozzátette: olyan gyógyszerészeket kell képezniük, akik az őket foglalkoztató két legnagyobb munkaerő-piaci ágazatban, mind az egészségügyben, mind a gyógyszeriparban megállják a helyüket. „A magyar gyógyszeripar hagyományai és nagy szellemi tőkeigénye miatt az ország stratégiai fontosságú iparága, Magyarország csekély számú kitörési pontjainak egyik legfontosabbika. Megfelelően képzett munkaerővel való ellátásához elengedhetetlen – a meglévő értékek megőrzése mellett – a curriculum reformja, korszerűsítése, amelyhez szintén összefogás és konszenzus kell” – vélekedett.
Mint mondta, az oktatásban a tematikai korszerűsítés mellett szükség van új, a jelenlegi rendszerben nem megfelelő súlyt kapó, eleinte szabadon választható tárgyak, mint például a nanotechnológia, a biotechnológia vagy a farmakovigilancia oktatására. Úgy látja, aktuális feladat lesz az oktatott tárgyak tematikájának szisztematikus áttekintése és szükség szerinti megújítása. Az oktatott tárgyak reformján túl lényeges teendő a szakképzési rendszer felépítése a megváltozott jogszabályi háttér alapján, együttműködésben a társképző intézményekkel – tette hozzá.
Dr. Zelkó Romána a kutatás terén is az együttműködések fontosságára hívta fel a figyelmet. „Magyarország egy kis ország, a kutatóhelyek száma igen kicsi, a közöttük lévő földrajzi távolságok könnyen leküzdhetőek, így a nemzetközi viszonylatban is jónak mondható felszereltségű, képzett kutatókat foglalkoztató kutatóbázisok közötti kapcsolatok megerősítésével, az eszközpark és az erőforrások megosztásával, jobb kihasználásával javítható lenne a kutatások eredményessége” – mondta.
A dékán külön kiemelte, hogy szeretné az egyetemi életpályát vonzóbbá tenni a pályakezdő fiatalok, frissen doktorált kutatók számára. „A fiatalok megnyeréséhez és megtartásukhoz olyan anyagi és erkölcsi megbecsülésre van szükség, amely méltó a szakmai teljesítményükhöz” – szögezte le.
Programjának fontos pontja az az intézeti és kari cél, hogy a klinikákon dolgozó kórházi-klinikai gyógyszerészek munkáját szoros szakmai kapcsolatok fenntartásával segítsék elő, emelve ezzel a klinikai gyógyszerellátás színvonalát.
Dr. Zelkó Romána egyetemi hallgatóként több helyen TDK-zott, de alapvetően a kémiai jellegű tárgyak érdekelték. A dr. Rácz István vezette Gyógyszerészeti Intézetben írta PhD értekezését, amelyet 1996-ban védett meg. 2008-ban gyógyszertechnológiai témában akadémiai doktori címet szerzett, 2009-től egyetemi tanárként dolgozik az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetben, amelyet 2005 óta igazgatóként vezet.
Szakmai pályafutása meghatározó élményének tartja külföldi ösztöndíjait, amelyeken láthatta, hogyan működik egy Európában vezető szerepű, gyógyszertechnológiai intézet. „Nekünk ekkor még szokatlanul, a PhD hallgatók külföldön már akkoriban is, gyógyszeripari együttműködések keretein belül, ipari témákon dolgoztak. Örülök, hogy lassan 10 éve már a karon is jelen van ez a gyakorlat, ezt támogatni, erősíteni kell”- közölte.
A dékán számára a kutatócsoportjával való közös gondolkodás és problémamegoldás a legkedvesebb, de tanítani is nagyon szeret. „Nagy élmény, különösen akkor, ha érdeklődő, tehetséges hallgatókkal dolgozhatok együtt. Számomra talán ez a legnagyobb öröm. A legközvetlenebb ilyen jellegű kapcsolatom a doktori képzésnél, a PhD hallgatóimmal van, külön öröm számomra, hogy nem csak gyógyszerészekkel, hanem vegyészekkel is együtt dolgozom, ez nagyon változatos és inspiráló”- fogalmazott.
Dr. Zelkó Romána édesapja a dél-amerikai Nazca-vonalakkal foglalkozó kutató térképész volt, édesanyja pedig remek matematikai érzékkel bíró közgazdászként dolgozott. A családi háttér meghatározó volt számára, szüleitől rugalmasan gondolkodó szemléletet tanult el. „Ezt láttam otthon. Sajnos édesapámat korán elveszítettem, édesanyám pedig idén hunyt el, de a kreatív gondolkodást és a művészetek szeretetét ebben a szeretetteljes, biztonságot nyújtó környezetben megtapasztalhattam” – idézte fel a dékán.
T-Sz.Sz.
Az interjú a Semmelweis Egyetem Újság júliusban megjelenő számában olvasható.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
