Séta az egyetemen sorozatunk újabb épületeit mutatom be, az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika otthonait. Kérjük tisztelt olvasóinkat, ha a témával kapcsolatban további adatokat, esetleg történeteket ismernek, osszák meg velünk az lmolnar@rekhiv.sote.hu drótposta címen! Ugyanígy szívesen látunk fényképeket is, melyeket digitalizálás után természetesen visszaszolgáltatunk és aztán bedolgozunk sorozatunkba. Segítségüket előre is köszönjük, most pedig kérem, tartsanak velünk!
A fennállásának bicentenáriumát épp az idén ünneplő klinika Pest városán belül több épületben is megfordult működése során. Amikor 1812-ben, Napóleon oroszországi hadjáratának évében a szülészeti tanszék kivált a sebészetiből az orvoskar egy eredetileg jezsuita kolostornak használt épületben működött, mely Pest belvárosában állt. Az akkori Hatvani (1894-től Kossuth Lajos) és Újvilág (ma Semmelweis) utcák sarkán álló kétszintes ingatlanban a szülészeti tanszék három helyiséget kapott, összesen 15 ággyal. Első vezetője, a mindössze 33 évesen elhunyt tehetséges, győri születésű Frankenburg Jakab volt. A tanszék házon belüli pontos lokalizációját sajnos nem ismerjük, mert az első részletes helyiségkiosztás csak 1867-ből maradt fenn, amikor a szülészet már rég kiköltözött. Mindenesetre Semmelweis 1855-ben még itt vette át a tanszéket az 1854-ben elhunyt Birly Ede Flóriánt követve. Ma mindkettejük szobra ott látható a Baross utcai klinika homlokzatán.
A több évtizede fennálló túlzsúfoltság miatt ekkor már régen napirendre tűzték a kar bővítését. Nyilvánvaló volt az is, hogy igazi megoldást csak az orvosi oktatás céljaira tervezett új épületek jelenthetnek, de anyagiak híján egyelőre átmeneti megoldásokkal kellett beérni. Így vásárolta meg az egyetem 1859-ben az akkori Országúton (ma Múzeum körút) álló Kunewalder-házat, amely ugyan már a város falán kívülre esett, de még gyalogszerrel is közel volt a kar székhelyéhez. A háromszintes nagy ház tulajdonosa Kunewalder Zsigmond, befolyásos pesti zsidó családból származó terménykereskedő volt. 1848-as szerepvállalása miatt 1849-ben száműzetésbe kényszerült, de az 50-es években már visszatérhetett, ha nem is Pestre, de legalább Bécsbe. A pesti ingatlan eladását is a császárvárosból intézte az egyetemmel. A jelentős területű épület bekapcsolása nagy segítséget jelentett a tanszékek elhelyezése terén. Semmelweis szülészete mellett ideköltözött a Balassa János vezette sebészet, az élettan és az állattan tanszékei is. A földszinten az állatorvosi tanszék működött. Az állatok közelsége persze nem volt ideális sem a szülészet, sem a sebészet szempontjából, de a kifejezetten fertőzésveszélyes kolostorépületnél még mindig jobb volt. A Kunewalder-házat az orvoskari tanszékek továbbköltözése után, a század vége felé lebontották és a helyén egy korszerű egyetemi épületet emeltek. Ezt először a Műegyetem használta, de nemsokára a tudományegyetem bölcsészkara kapta meg. Ma ismét az ELTE Bölcsészettudományi Karához tartozik.
A tanszék következő állomása már jelenlegi székhelye lett, de még nem a mai épület. Ennek helyén állt báró Bánffy Albert sarokháza az akkori Stáció (ma Baross) és Mária utcák sarkán. Az egyetem 1879-ben, vagyis már a nagy építkezési program beindulása után vásárolta meg kifejezetten a szülészet számára, vagyis ezen már nem kellett másokkal osztozni. Itt már 10-12 ágyat beteg nőknek tartottak fenn, amivel az addigi főprofil szülészet mellett megjelent a nőgyógyászat is. 1881-ben tovább bővültek a tanszék lehetőségei, mivel a bábaképzés kiköltözött ebből az épületből. Erre a célra egy külön, párhuzamos tanszéket hoztak létre az akkor mindössze 29 éves Tauffer Vilmos vezetésével. A Bánffy-házat eredetileg is átmeneti megoldásnak szánta a kar, amíg lehetőség nem nyílik egy korszerű, kifejezetten a tanszék céljaira tervezett ingatlan felépítésére.
Erre 1892-ben került sor, amikor a tanszék akkori tanára, Kézmárszky Tivadar kezdeményezésére az országgyűlés határozott az új klinikaépület megvalósításáról, amihez a megfelelő forrásokat is biztosította 396.000 forint előirányzatával. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Kiss István építészt bízta meg a tervek elkészítésével. Előtte azonban államköltségen hosszabb nyugat-európai tanulmányútra indult az építész és Kézmárszky. Miután végiglátogatták a kor legjobb, legkorszerűbbnek számító női klinikáit, a tapasztaltakat felhasználták a tervezéskor. Ez a fajta előzetes ismeretszerzés elfogadott és lényeges része volt a fejlesztési programnak. A kivitelezési munkálatok 1894 végén indultak meg. A 70-es évek első felében megindult módszeres területfelvásárlások eredményeként ekkor a mai belső klinikai telep telkeinek legnagyobb része már az egyetem birtokában volt a mai Baross és Szentkirályi utcák sarka kivételével. Az alapozáskor jelentkező talajvízproblémák miatt át kellett dolgozni a terveket, illetve pótlólagos költségvetést kellett készíteni, így a munkák 1895. október 5-én indulhattak újra. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az új épületet gyakorlatilag a régi helyére kellett emelni, bár jóval nagyobb, 1760 m2 alapterületen. Mivel a munkák idejére a klinikát nem volt hová kitelepíteni, érdekes megoldáshoz folyamodtak. Először a Baross utcai oldalon húzták fel az épület két traktusát, közvetlenül a régi épület mellé. Ez 1896. július 11-én került tető alá, majd 1897 áprilisában költözött át a tanszék. Ezután vált bonthatóvá a Mária utcai oldalon elnyúló Bánffy-ház, és láthattak hozzá az épület folytatásának, amit 1898. március 1-jén át is adtak. A Bánffy-ház tehát 18 éven át adott otthont a klinikának, mai épülete pedig már 115 éve szolgálja. Sajnos nem változatlan formában, mivel Budapest ostroma alatt a Mária utcai oldalon állt elkülönítő épületszárny teljesen megsemmisült. Helyére egy anyagában és megjelenésében hasonló téglaépület került. Persze más korszerűsítések is lezajlottak az elmúlt évtizedekben, de a Kiss István tervezte klinikaépület ma is monarchiabeli patinás arcát mutatja.
Dr. Molnár László
levéltáros
Az előző részben a Kútvölgyi úti Oktató Kórház története olvasható.
