Krónikás is voltam a Semmelweis Egyetemen címmel jelent meg dr. Donáth Tibor legújabb könyve, melyet a Semmelweis Szalonban mutattak be. A könyv a professzor emeritus 1993 és 2012 között született írásait tartalmazza.
A könyvbemutatón dr. Szél Ágoston rektor köszöntötte vendégeket, majd dr. Réthelyi Miklós rector emeritus beszélgetett Donáth Tiborral, akivel 1963 óta dolgoznak egy intézetben. A beszélgetés során részleteket vetített abból az interjúból is, amelyet korábban ő készített vele. Felidézte a professzor élettörténetét és pályájának legfontosabb állomásait is.
Réthelyi Miklós kíváncsi volt arra, honnan ez az emberek, a művészet és a szakma iránti kíváncsiság, amelyre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy ennyi cikket megírjon. Donáth Tibor erre azt mondta, mindenevőnek tartja magát, akiben benne él a kíváncsiság és minden érdekli. Mint mondta, 1946 óta figyeli az egyetem életét. A könyv egyik legnagyobb értékének a képgalériát tartja. Ebben olyan fotók szerepelnek az egyetem életéből, amelyek mindenkinek jelenthetnek valamit, akik „itt nőttek fel”, felidézhetnek emlékeket, élményeket. A képekben benne van a történelem – hangsúlyozta.
Kiderült, hogy Donáth Tibor gyermekkorában még zenésznek készült – édesapja” zenei őrültnek” tartotta -, de az érettségi után munkaszolgálatra vitték, és miután onnan hazatért úgy érezte, nem mehet másnak, csak orvosnak. 1950-ben diplomázott, első és egyetlen munkahelye a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézete.
Donáth Tibor beszélt arról, hogy optimista beállítottságú embernek tartja magát. Szavai szerint a lényeg a pozitív életszemlélet. „Apámtól kaptam azt az örökséget, hogy legyünk hűek ahhoz, aminek születtünk nemzetben, vallásban, országban” – mondta, hozzátéve: tudja, hogy a mai ideál a kaméleon típus, aki állandóan változtatja az álláspontját, de benne 1945-ben vagy 1956-ban sem merült fel, hogy elhagyja Magyarországot, pedig lett volna lehetősége rá. Nekem ez a hűség határozza meg az életemet pozitív értelemben – jelentette ki.
A beszélgetéshez Vukán György improvizációja adta meg az alaphangot. A Kossuth-díjas zongoraművész – aki fogorvos hallgatóként találkozott a professzorral – úgy emlékszik, Donáth Tibor azon kevés tanár közé tartozott, akit mindenki szeretett. Ez a legnagyobb dolog, amit el lehet érni, mert a növendékek hite és bizalma a döntő – vélekedett.
T-Sz.Sz.
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
