Életútjáról, annak fontosabb állomásairól, művészetről és munkáról beszélgetett Táncos Lászlóval, a Semmelweis Kiadó igazgatójával dr. Szél Ágoston, az egyetem rektora a Semmelweis Szalonban, a grafikusművész kiállításának megnyitóján. „Laci bácsi” egyebek mellett arról is beszélt, hogyan küzd az érdektelenség ellen, és miért a Semmelweis Kiadó a legjobb dolog, ami történhetett vele az életben.
Pályája kezdetét felidézve Táncos László elmondta, hogy miután ötödéves orvosegyetemistaként megnyerte az Alkotó Ifjúság pályázatot, a díjat átadó dr. Tömböl Teréz oktatási rektorhelyettes meghívta, hogy dolgozzon az Anatómiai Intézetben. Az anatómia egy csoda, a lelkem mélyén most is anatómus vagyok – fogalmazott.
A több szempontból sem szokványos beszélgetés ezen a pontján derült ki az is, hogy a rektor és Laci bácsi régi barátok, 35 éve találkoztak először, amikor az Anatómiai Intézetben kollégák lettek. Egy ideig együtt dolgoztak, de Táncos László a dr. Forgács Iván vezette Orvostovábbképző Intézetben folytatta, majd az ott szerzett tapasztalatokkal az alkalmazott grafika felé fordult és 1989-től gyógyszermarketinggel foglalkozott. Szavai szerint ezen a területen egyszerre hasznosította az orvosegyetemi végzettségét, az anatómia rajztudását, illetve a társadalom-orvostani ismereteit.
Már több könyvet elkészített, mikor 2003-ban dr. Kopper László – aki korábban a gyakorlatvezetője volt – általános rektorhelyettesként a Semmelweis Kiadó megújítására vonatkozóan kért tőle egy koncepciót. Felidézte: megírta a tanulmányt, majd dr. Kopper László és dr. Tulassay Tivadar akkori rektor azt kérték, hogy valósítsa is meg az elképzelését, és a Semmelweis Kiadó fogalmazza újra önmagát a leírtak alapján. Csatlakozott az ügyhöz Huszti Katalin akkori gazdasági főigazgató, hármuknak köszönhetően kormányengedéllyel jött létre az kft. 2006-ban.
Táncos László kitért arra: a kiadó – amely tíz fővel működik – túl van az ötszázadik könyvén. Az élet igazolta, hogy kihasználtuk azt a lehetőséget, amit kaptunk – hangsúlyozta. Külön kiemelte Vincze Judit főszerkesztő munkáját. Szavai szerint kettejük 2004 óta tartó szövetsége a kiadó garanciája, amelyet nagyon büszkén vállal. A legjobb, ami történhetett velem az életben, az a Semmelweis Kiadó – jelentette ki.
Beszélt arról is, hogy átalakulóban van az egész könyvszakma és a könyvforgalmazás, ráadásul erős problémát jelent a szerzői jogvédelem tiprása. Hozzátette: keresik a megoldásokat és reméli, van még annyi muníciójuk, ötletük, hogy „át tudják húzni magunkat az egyik évről a másikba”.
Dr. Szél Ágoston a beszélgetés során azt mondta, polihisztornak, színes és széles művészeti palettát felvonultató művésznek tartja Laci bácsit. Példaként említette, hogy egy ideje riportokat is készít a Titoknyitogató sorozatban, és mind a módszerét, mind a látásmódját remeknek tartja.
Táncos László erre reagálva úgy vélekedett: minden ember szereti, hogy odafigyelnek rá, és minden ember megérzi, hogy mi a kérdező szándéka. „Abszolút tisztán, érdeklődve, őszinte kíváncsi szándékkal tettem fel a kérdéseket. Ha a szándék pozitív, akkor mindent meg lehet kérdezni” – utalt arra, hogy a kívülállók néha tapintatlannak tarthatják egyes kérdéseit.
Úgy látja, a Semmelweis Kiadó, a társadalom, és a környezete legnagyobb problematikája manapság az érdektelenség. Ezzel a legnehezebb mit kezdeni, mert nincsenek rajta a kapaszkodók, amiket meg lehetne fogni és odébb lehetne tenni – fogalmazott, hozzátéve: az egyetlen tapintatlansága, amit tudatosan vállal, hogy próbálja figyelmen kívül hagyni az érdektelenséget. Úgy csináljuk a kiadót, a könyveket, mintha nem létezne az érdektelenség – közölte.
Az Erőmű című kiállítás témája az inotai hőerőmű, amely 1951 és 2001 között működött, és Veszprém megyében a 8-as út mentén található. Mint mondta, az erőmű – amely mellett számításai szerint nagyjából ezerszer ment el – körülbelül annyi ideig élt, mint ahány éves ő volt, amikor elkezdett a témával foglalkozni. Szavai szerint a Semmelweis Egyetem és minden egyes ember önmaga is egy erőmű, vagyis biztosan van hasonlóság az erőmű, az intézmény és az individuális ember között. Beszélt arról, hogy az erőmű mellett áll egy készenléti lakótelep, és akik ott éltek, azoknak állandóan készenlétben kell lenniük, hasonlóan, mint ahogyan ma egy ügyeletes orvosnak. Minden alkotó ember életében az egy fogós kérdés, hogy mi történik akkor, ha véget ér a funkció, ha bezárják az erőművet. Ezek a kérdések minden egyes ember életében tetten érhetők. Az erőmű ugyan már nem működik, de a története, a környezetének a szociológiája és a lehetőségei nem pusztultak el és nem álltak le – hangoztatta.
A rektor álláspontja szerint a művész fontos feladata, hogy rajta keresztül láthassák meg az emberek azt, amit ők maguk nem vennének észre. Mindent lehet úgy nézni, hogy megtaláljuk a mögöttes tartalmat, az inotai erőműről készült képek is ezt mutatják meg – emelte ki.
Táncos László a beszélgetés végén – hagyományteremtő céllal – kisorsolta egy ceruzarajzát a résztvevők között, amelyet dr. Klebovich Imre nyert meg. A kiállítás megnyitón Vukán György Kossuth-díjas zongoraművész játszott.
Táncos László tárlatvezetést tart az egyetem dolgozóinak és hallgatóinak április 8-án.
T-Sz.Sz.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
