– Láthatunk mediterrán tájakat, kutyákat, feltűnnek az egzotikus és az amerikai témák is, valamint a dzsungelek. A képeket nézve egy erőteljes melankólia, elvágyódás jelenik meg – így fogalmazott Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészettörténésze Szotyory László képei kapcsán. A Munkácsy-díjas festőművész ugyanakkor kiemelte, ez nem az a fajta elvágyódás, ami azt feltételezi, hogy nem érzi jól magát. Mint mondta, azokat a témákat, helyeket festi meg, ahova – akárcsak egy ablakon – szeretne átnézni, vagy olyan embereket, jeleneteket, akiket, illetve amelyeket látott valahol, és valamiért rejtélyesnek tartotta.
Hogy mit fest egy-egy időszakban, az csak attól függ, éppen mi után fogja el a sóvár vágyakozás. „Valóban sok különböző téma kerül elő időről időre, ezek váltogatják egymást, de nem záródnak le, mint festői korszakok, hiszen én nem változom. Arra hallgatok, amit a legizgalmasabb érzés megfesteni. Addig húzom újra és újra az ecsetvonást, amíg azt nem érzem, hogy ez most már egy nagyon finom érzés volt. Rájöttem, hasznosabb a kép szempontjából, ha nem úgy tekintek rá, mint egy realista feladat megoldására, hanem úgy festem meg, ahogy az a legnagyobb örömet okozza” – mondta a művész a Semmelweis Szalon legutóbbi rendezvényén.
Szotyory László saját bevallása szerint olyan módon festi ezeket a képeket, ahogy a gyerekek rajzolnak. Megfigyelte, a gyerekek e tevékenységet arra használják, hogy erőteljesebben átélhessék azt, amibe szeretnék beleképzelni magukat. Mindez azzal is jár, hogy sok mindent elárul magáról a festő képei által. „Én jobban szeretem azt a tájat, amiben van egy kis borzongás, van egy kis félelmetes. Ha egy kicsit kocog az ember foga festés közben, az a legfinomabb érzés” – fogalmazott Szotyory László, aki hangsúlyozta: semmilyen előre kitalált teória, koncepció, kritikai attitűd nincs a festésében, csak azokat a témákat festi meg, amelyeket „lenyűgözően gyönyörűségesnek” tart. Ezekben szinte mind van valami monumentalitás is, amiben pedig monumentalitás van, abban mindig van valami tiszteletet parancsoló, s kicsit talán félelmetes is. Ezek engem vonzanak – jegyezte meg a művész.
Szotyory László huszonegy éve a Várfok Galéria tagja. A kiállítást megnyitó Szalon-rendezvényen Kovács Krisztina művészettörténész Szalóky Károllyal, az egyik első magángaléria alapító tulajdonosával is beszélgetett. Ő egyebek mellett arról is beszélt, fontosnak tartja, hogy az emberek mindennapjait áthassa a kortárs művészet, s ezért sokat tesz a Várfok Galéria.
Az este vendége volt Kárászy Szilvia zongoraművésznő, aki szülei lakásából alakította ki a Kárászy Szalont, amely időszaki kiállításoknak, koncerteknek éppúgy helyt ad, mint könyvbemutatóknak és egyéb társasági összejöveteleknek. DP
Fotók: AtteKovacs.com
