Volt már részed olyan élményben, hallgattál már olyan előadásokat, ahol a gondolatok nagyszerűsége, a kifejezés tökéletessége varázslatos volt, de számodra mégis idegen, terra incognita? Ilyen a jog-, a vallásfilozófiai tudományok területe. (Jóllehet apám a jogtudományok doktora volt és fiát is annak szánta, de belőle csak egy „egyszerű” anatómus lett.) De vissza a joghoz és a filozófiához. A Baráti Kör novemberi ülésén e tárgykörökben két nagyszerű előadás hangzott el.
Dr. Rigó Kinga, egyetemünk főtitkára, jogász: A történeti alkotmánytól a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényig – az új törvény fontosabb elemei címmel 15 perces előadásban világította meg e fontos kérdést.
Néhány alapgondolat: történeti alkotmányunk vívmányainak tiszteletben tartásával. Magyarország Alaptörvénye ismét a magyar jogrendszer részévé tette a magyar történeti alkotmányt, aminek tartalmi kereteit a mai napig is heves vita övezi, azonban bizonyos kapcsolódási pontok az egyetemek vonatkozásában is megfigyelhetők. Ilyen kapcsolódási pontok az egyetemeket hagyományosan – szokásjogi alapon – megillető jogosultságokban keresendők: az önkormányzatiságban, a bíráskodás jogában, a venia legendiben, az oktatás és kutatás szabadságában, illetve az egyetemi polgárság létezésében. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény rendelkezései is ezen szokásjogi alapon kialakult elemek, illetve az Alaptörvényben meghatározott elvek alapján értelmezendők: az egyetemi polgárság kapcsán megváltozott hallgatói státuszrend – önköltséges és (rész)ösztöndíjas –, az egyetem szervezeti rendjének meghatározása (kar definíciójának megadása), az oktatás- és kutatás szabadsága vonatkozásában a habilitáció kérdései, vagy – végül, de nem utolsósorban – a bíráskodás kapcsán a hallgatói fegyelmi ügyek.
Érdekesség, hogy a bíráskodás jogát (aminek leszármazottja a mai fegyelmi eljárás) hagyományosan ismerték a viszonylag kora középkori egyetemek is, sőt már a XVII. században, a Nagyszombati Egyetemet is megillette és a Nagyszombat város által végrehajtandó pallosjog alapján súlyos fegyelmi vétség esetében a diákot akár le is fejezhették. Ennek tükrében láthatjuk, hogy mai egyetemi fegyelmi törvényeink mennyivel humánusabbá váltak! A Baráti Kör hallgatósága Rigó Kinga előadását lelkes tapssal jutalmazta.
A napirenden másodikként szerepelt: dr. Bolberitz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára, filozófus, a Szent István Tudományos Akadémia elnöke Egyetem és egyetemesség címmel tartott előadása.
Az előadó filozófiai alaptézisei:
1. Egységhez a helyes arányok a döntők, melynek kapcsán a szellemiség dominanciája mellett, szükségszerű a testi eszköz is.
2. Az egyetemesség integrálódási és dezintegrálódási folyamatok eredménye.
3. Az agy sajátos sejtek milliárdjainak tömege, de a gondolatokat az Én irányítja, az Én gondolkodik. Az Én természetesen hatalmas perszonális különbségeket mutat.
4. A létre a működésből következtetünk, azaz az okozatból az okra jutunk el.
5. A kérdezési vágy jellegzetes emberi sajátosság. Kérdezni csak az tud, aki a kérdés témájában már bizonyos alapismeretekkel rendelkezik
Bolberitz Pál szerint az orvosi pálya a leginterdiszciplinárisabb tudományterület, ahol a testi és a lelki egység a legjobban juthat kifejezésre.
Az orvoslás történelmileg mindig a legműveltebb területhez tartozott. Sajnálatosan napjainkban a túlzott szakosodási szemlélet e tendencia ellen dolgozik és az orvos műveltségének sokoldalúsága komoly veszélyben forog. Mindez azonban nem fenyegetheti az egyetem és az egyetemesség, az univerzumban uralkodó arányt az egy és a sok között. Orvosi példa: a beteg az az Egy, aki körül forog a gyógyító egészségügy Sok összetevőből álló gépezete.
Úgy érzem, Bolberitz Pál professzor előadása hosszú távra ad muníciót a továbbgondolkodásra és csak az Én perszonális különbségei döntik majd el, hogy az miként befolyásolta a szellemiséget. Többek között tapssal és az egyetem borával fejezte ki köszönetét a Baráti Kör.
Dr. Donáth Tibor
Az írás a Semmelweis Egyetem Újság egy korábbi számában jelent meg.
