Noha két évtized nem tűnik hosszú időnek, ahhoz képest komoly múltnak számít, hogy akad olyan nyugat-európai patinás orvosi egyetem, ahol negyven éve harcolnak egy Családorvosi Tanszék létrehozásáért – fogalmazott köszöntőjében dr. Kalabay László tanszékvezető. A kerek évfordulót december 1-jén tudományos előadássorozattal ünnepelték a szakma képviselői az Elméleti Orvostudományi Központban.
A szakmai tanácskozás megnyitásaként dr. Karádi István, az ÁOK dékánja elmondta: a legnehezebb szakmát űzik a jelenlévők, mert nekik kell eldönteniük, mekkora a probléma egy betegnél, ennek felismerése pedig nem kis feladat és felelősség.
Dr. Margittay Erzsébet a tanszék megalakulása előtti időszakot idézte fel, amikor egyesületi formában gyűltek össze a gyakran 3000-4000 beteget is ellátó körzeti orvosok, és klubokban beszélték meg a munkájuk során felmerült nehézségeket.
Dr. Tímár Éva az 1992-es megalakulásról szólva kiemelte, ragaszkodtak a családorvosi elnevezéshez, hogy feledtessék a körzeti szóhoz tapadó negatív érzelmeket. Fontos lépés volt a szakma számára a kétéves rezidensi képzés elindítása, a mentor praxisában végzett gyakorlat, amellyel a tanszék bevezette az egy oktató-egy hallgató modellt. Az oktatók és tudományos munkatársak jó kapcsolatokat építettek ki az elmúlt időszakban több külföldi, így egy minnesotai és egy londoni intézménnyel. A tanszék a háziorvosok folyamatos továbbképzésére nagy hangsúlyt helyez, évente rendeznek oktatói konferenciát a szakmabelieknek.
Dr. Antalics Gábor a háziorvosi tevékenység előnyeit foglalta össze. A szakember hangsúlyozta, a gyógyító munka során más kapcsolat alakul ki a pácienssel, mint egy kórházi ellátás során, a betegre az orvosa szomatikus-pszichés-szociális egységként tekint. Dr. Antalics Gábor elmondta a rezidenseknek: a gyakorlat során megtanulják, hogyan reagálnak a betegek bizonyos szituációkban, és a szakmai tudás mellett egy szociális, pszichés érzékenységet is ki kell alakítani náluk. A szakmai felkészítésnél fontos, hogy a leendő családorvosok gyorsan felismerjék az egyszerű eseteket, és a diagnózisok széles skálájával is megismerkedjenek. A tanszék munkatársa szerint a szakma presztízsét tovább növeli, hogy az orvosképzésben részt vevők tanulmányaik során a jövőben többször találkoznak majd családorvosokkal.
Dr. Szélvári Ágnes az idegen nyelvű képzésről adott áttekintést a jelenlévőknek. A hallgatók angol és német nyelven is tanulhatnak bizonyos – például Az orvosi hivatás megismerése, vagy a Bevezetés a klinikai orvoslásba – tárgyakat, emellett kéthetes gyakorlaton is részt vehetnek.
Dr. Kalabay László néhány számmal érzékeltette, milyen fejlődési utat járt be a tanszék az elmúlt két évtizedben, és hol tartanak most. A több mint húsz főállású és külsős oktató mellett 254 családorvos vesz részt a tudományos képzésben szerte az országban. A graduális és posztgraduális képzés mellett a szakorvosok folyamatos továbbképzését is kiemelt feladatként kezeli a tanszék, ezeken minden évben mintegy 400 kolléga vesz részt. A családorvosi hivatásra készülők közül 1992 óta egyre többen indultak TDK-versenyeken, amelyeken helyezéseket is sikerült elérniük. A tanszék számos területen folytat kutatói munkát, így foglalkoznak például a kardiovaszkuláris betegségekkel, a pszichiátriával, a klinikai immunológiával vagy a dohányzásról való leszoktatással. Az elmúlt időszakban informatikai fejlesztéseket hajtottak végre a tanszéken, emellett a minőségirányítási rendszert is bevezették. A jövőben az egyik legfontosabb célkitűzés a PhD-képzés elindítása lesz.
Dr. Torzsa Péter az oktatást érintő változásokat foglalta össze előadásában. Általánosságban elmondható, hogy pozitív változások történtek ezen a téren, egyebek mellett hosszabb lett az alapgyakorlat, a falusi praxisban töltött idő, a sebészeti, a pszichiátriai képzés, illetve a traumatológiai szakrendeléseken zajló munkába is bepillanthatnak a hallgatók.
Dr. Szabó János a vidéki gyakorlatban szerezhető speciális ismereteket villantotta fel a résztvevőknek. A kistelepüléseken a családorvosi pályát választók szembesülhetnek azzal, milyen szabályok, szokások, tradíciók, értékrend mentén működnek a falvakban élő zárt közösségek.
Pap Melinda
