Forrás: MTI/mta.hu

A tudós orvos, az iskolateremtő agykutató Szentágothai János születésének 100. évfordulója alkalmából tartottak emlékkonferenciát a Magyar Tudományos Akadémián. A Szentágothai év keretében megrendezett eseményen az előadók Szentágothai Jánosról, a kutatóról, a tanárról, a tudósról, a tudománypolitikusról, a parlamenti képviselőről, a szeretett és megbecsült barátról, mesterről, pályatársról és családtagról emlékeztek meg.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt hangsúlyozta: vannak életpályák, hivatások, amelyek a lényegről beszélnek, melyeknek kortalan derűje, s ragyogó üzenete mindig velünk van. „Szentágothai János ma is itt van a körünkben, azok között, akiket tanított, pályájukon elindított, akinek szétosztotta önmagát” – mondta.

Áder János köztársasági elnök arról beszélt, Szentágothai János a világhírű magyarok között foglal helyet, azok között, akik világraszóló teljesítményükkel a szellemi nagyhatalmak közé emelték hazánkat. Azok közé tartozik, akik világéletükben fontos válaszok után kutattak, s fontos kérdéseket hagytak utódaikra. Szentágothai is több kérdést hagyott ránk, köztük talán a legfontosabb: képes lesz-e egyszer az emberi agy megérteni saját működését?

Hámori József neurobiológus (Semmelweis Egyetem) egykori pécsi tanítványként és kollégaként emlékezett az „iskolateremtő géniuszra”, aki 1946 és 1963 között volt Pécsett professzor. Ebben a korszakában a funkcionális neuroanatómia területén a kisagyi és a látórendszeri kutatásai mellett kiemelkedő eredményeket ért el a szemmozgató pályák és a vesztibuláris rendszer közötti kapcsolatok felderítésében. Az itt elért eredményei alapozták meg későbbi világhírét – mondta Hámori József, aki felidézte Szentágothai egy mondását is, mely szerint „csak az legyen kutató, akiben működik a kíváncsiság”.

Halász Béla neuroendokrinológus (Semmelweis Egyetem) arról beszélt egyebek mellett, hogy vajon mi a titka Szentágothai-iskolának, annak, hogy vezető személyiségek, kutatók és oktatók hosszú sora nőtt fel a tudós professzor mellett. „A rövid válasz erre Szentágothai szakmai és emberi nagysága, rendkívüli képességei, adottságai, lenyűgöző felkészültsége, sziporkázó előadásai” – vázolta Halász Béla professzor, hozzátéve, hogy mindemellett Szentágothai, mint tanítómester mindenkor nagy szabadságot biztosított munkatársainak. Kutatásaik iránt azonban rendszeresen érdeklődött nemritkán annak a kérdésnek a formájában, hogy „ma mi kárt tettél a tudományban?”

Székely György neurobiológus (Debreceni Egyetem) egyebek mellett megemlékezett arról, hogy a Szentágothai által készített „Az ember anatómiájának atlasza” csaknem száz kiadást élt meg eddig. Szólt arról, hogy Szentágothai János sosem a cikkek számát nézte, közleményei csak saját gondolatait tartalmazták, amelyek olyannyira átgondolt írások voltak, hogy a mai napig helytálló ezek minden gondolata. A tudomány, az etika és a kultúra mind meghatározó volt életében – tette hozzá.

Ezt követően Pedro Pasik neurológus (USA), Szentágothai egykori munkatársa és barátja tartott rendhagyó előadást, amely során Szentágothai neki írt, tudományról, politikáról szóló leveleiből idézett.

Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora, aki maga is anatómus, beszédében Szentágothai János egy olyan idézetére emlékeztette a hallgatóságot, amellyel több mint tíz éve mindenki találkozhat, aki belép a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetébe. „Az anatómia számomra nem csupán minden orvosi gondolkodás és cselekvés elidegeníthetetlen alapja, hanem az anyag és a lét örök szépségének és harmóniájának egyik legmagasabb rendű megnyilvánulása” – ez olvasható a tudós emlékére állított bronz domborműn. Szentágothai János a Semmelweis Egyetem jogelődjén végzett, és pályáját is itt kezdte, majd a pécsi évek után 1963-tól az anatómiai intézet vezetője lett – emlékeztetett a rektor, aki felidézte Szentágothai lebilincselő előadói képességét, s azt, hogy  a tudományos kommunikáció úttörőjeként az egész ország oktatását is vállalta egy emberi testről szóló lebilincselő televízió sorozatával. A rektor kitért arra, hogy a Semmelweis Egyetem Idegtudományi Doktori Iskolája Szentágothai nevét viseli, „ami szinte magától értetődő, hiszen irányítói valamennyien Szentágothai János tanítványai, akik ma tudományos örökségét viszik tovább.”

Vizi E. Szilveszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke arra mutatott rá, hogy Szentágothai azt vallotta: a tudást megszerezni kötelesség, megosztani viszont a legfontosabb feladat. Az érthetőségre törekedett, arra, hogy mindenki számára hozzáférhetően terjessze az ismereteteket – mondta, visszaemlékezve arra, hogy maguk között a tanítványok csak Szent Jánosnak hívták a professzort, aki mindig szeretetet sugárzott.

Az „Agy-díjas” Freund Tamás, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója, Szentágothai egyik utolsó tanítványaként arról tartott előadást, hogy milyen hatással van Szentágothai János öröksége a mai modern idegtudományokra.

Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke úgy fogalmazott: a világ számára Szentágothai János az idegrendszer zseniális kutatója volt, akit fiatal korában elvarázsolt az idegsejtek sokfélesége. Az iskolateremtő agykutató a 20. század zavaros korában egy egész ország értelmisége előtt állhat fénylő példaként, hiszen megmutatta, hogy a kultúra, az etika, a harmóniakeresés, a tolerancia és a szeretet az emberhez egyedüliként méltó életminőség. DP