Kortársak és a tanítványok köszöntötték 75. születésnapján Perner Ferenc professzort, a hazai transzplantációs programok úttörőjét, a Transzplantációs és Sebészeti Klinika alapítóját. A Semmelweis Szalonban tartott rendezvényen dr. Szél Ágoston – utalva Vukán György ünnepség elején hallható előadására – úgy fogalmazott: ahogy Vukán György a zongora virtuóza, úgy Perner Ferenc a sebészkés, illetve a transzplantáció virtuóza. A rektor köszöntőjében visszaemlékezett arra, amikor először találkozott a dr. Perner Ferenccel. Ez a nyolcvanas évek derekán történt meg, mikor dr. Szél Ágoston felesége a jogi egyetemen szakdolgozatot készített a szervek és szövetek kivételéről, beültetéséről. „A feleségem megmutatta a munkát félkész állapotban, s azt mondtam, valami hiányzik belőle, túl jogi a szöveg, miközben ez egy gyönyörű szép orvosi téma. Figyelmébe ajánlottam Perner Ferencet, akit nem ismertem személyesen, de tudtam, hogy egyetemünk egyik nagyja és a transzplantációval foglalkozik. A feleségem azonban nem merte felkeresni, így én hívtam fel, összeszedve az összes bátorságomat, hiszen akkor még kis adjunktus voltam, s azt gondoltam, miként zavarhatom én Perner Ferencet a feleségem szakdolgozatával. ” – emlékezett vissza a rektor.
A telefont találkozó követte, ahol „a beszélgetésből élményszerű diskurzus lett, s rengeteg mindent hoztam el onnan. Volt abban jogszabály is, de orvosi, emberi magatartásról szóló örök lecke is.” A rektor kiemelte Perner professzor korábban megfogalmazott egyfajta ars poeticáját: „Ha mindent a legjobban csinálunk is, ahhoz hogy sikeresek legyünk orvosként valami más is kell.” „Azt kívánom, hogy ne csak tanítványaidon keresztül, de magad is sok-sok éven át tudjad gyakorolni ezt a hivatást” – zárta beszédét dr. Szél Ágoston.
Dr. Karádi István, az Általános Orvostudományi Kar dékánja arról beszélt, orvostanhallgatóként abban a szerencsés helyzetben volt, hogy közvetlenül részesült dr. Perner Ferenc egyéniségéből, ars poeticájából, mivel a professzor a gyakorlatvezetője volt. „A csoportunkban óriási elhivatottságot éreztünk, hogy nemzetközi szinten dolgozzunk, s ehhez megfelelő példaképünk volt Perner Ferenc, aki akkor jött haza Algériából. Segítségével kitárult előttünk a világ” – mondta. A nagy tudásszomjjal bíró fiatalok úgy érezték, megadatott számukra egy idol, aki lendületével, intellektusával, hatalmas elméleti és gyakorlati tudásával megerősítette bennük azt a hitet, hogy csak a legmagasabb szakmai és erkölcsi színvonalon lehet az embereken segíteni – hangsúlyozta.
Dr. Langer Róbert, a Transzplantációs és Sebészeti Klinika igazgatója, a rendezvény házigazdája arra emlékeztetett, Perner professzor ötven éve kapta meg diplomáját, amelyet most aranydiplomával fognak ünnepelni, emellett jövőre lesz 40 éve, hogy elvégezte az első sikeres veseátültetést, amely mérföldkő volt a hazai transzplantáció történetében. „Mit mondhat a tanítvány a mesterének? A hippokratészi eskü szerint mesterünket szülőnkként kell tisztelnünk, s azt kell mondjam, nem esik nehezemre egy ilyen szülőt tisztelni, mint Perner professzor. De a résztvevők száma azt mutatja, másoknak sem” – fogalmazott dr. Langer Róbert, aki egy példabeszédre utalva azt mondta, dr. Perner Ferenc azok közé tartozik, akik öt talentumot kaptak.
Az első a sport, amely nélkül nem lehet az ember sikeres sebész, hiszen kitartásra és akaraterőre nevel. A következő talentum a nyelvek fontossága; Perner professzor önerőből tanult franciául és angolul. Ennek és egy másik talentumnak (ami „homo ludens” elnevezéssel fogható össze, s beleérthető a szervezőkészség éppúgy, mint a vidámság, sokoldalúság) köszönhető, hogy a vasfüggöny mögötti országok közül elsőként Magyarországon rendeztek európai méretű transzplantációs kongresszust. A talentumok között említette még az igazgató a rétegérzéket, amely a sebészeknél rendkívül fontos, és a szeretetet, amely végigkísérte a professzor 75 évét. „Perner Ferenc arra tanított, minket, hogy szeressétek a beteget, s ez a legfontosabb, hiszen akkor úgy fogjuk kezelni minden betegünket, mintha a saját édesanyja lenne” – emelte ki dr. Langer Róbert.
Dr. Perner Ferencet köszöntötte még Kamuti Jenő vívó, orvos, sportvezető, dr. Harsányi László az I. Sz. Sebészeti Klinika igazgatója, dr. Faller József, a II. Sz. Sebészeti Klinika professzor emeritusa, s a transzplantációs közösség nevében Petrányi Győző akadémikus.
Az ünnepség végén Perner Ferenc professzor megköszönve a megemlékezést arról beszélt, mindig azt a filozófiát követte és követi, hogy mindenkiben van mit szeretni. Mint mondta, a sebészet egy olyan szakma, ami addikciót okoz, mégpedig olyat, amire még nem találtak ki elvonókúrát; ezért önmagunkon kell észrevenni, meddig szabad menni. Egy Gabriel García Marquez idézettel zárta szavait: „Megtanultam tőletek, emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” Én úgy érzem, hogy ezt végigéltem és élveztem a hegy megmászását – tette hozzá a 75 éves Perner professzor. DP
