Séta az egyetemen sorozatunk újabb épületét mutatom be, a Kútvölgy út Oktató Kórházat és annak történetét. A Semmelweis Egyetemhez ma számos olyan épület is tartozik, melyek eredetileg más célokra épültek, és a történelem különböző fordulatai nyomán kerültek hozzánk. Ezek közül kétségtelenül a „Kútvölgyiként” közismert tömb a legnagyobb. A rendszerváltás előtti korosztályok számára ez a név egyértelműen a kommunista diktatúra párt- és állami elitjének kórházát jelenti, ahol csak az akkori politikai rendszer kiváltságosai juthattak az átlagot jóval meghaladó szintű orvosi ellátáshoz. Az épület története azonban korábbra nyúlik vissza, ráadásul pedig egyáltalán nem elitkórháznak tervezték.
1930-ban született az ötlet, hogy az állami alkalmazottak számára külön kórházat hozzanak létre.
A megvalósítás anyagiak híján jócskán váratott magára. A kiírt pályázatot 1936-ban Csánk Rottmann Elemér (1897-1969) nyerte meg. Ő a húszas évektől már részt vett nagyobb állami beruházásokban, így Korb Flóris és Kappéter Géza pécsi és szegedi egyetemi épületeinek, vagy a szolnoki Bábaképző Intézetnek, illetve a budapesti MÁV-kórháznak a művezetési munkáit végezte. Az 1941-ben, a háborúba lépés évében indult kivitelezést Glock Imre és vitéz Zilachy Balogh Gyula vezették. Az acélvázas technológiával készült épület szerkezetének tervezője az a Sávoy Pál volt, aki jóval később a mai Erzsébet hidat is tervezte.
A 19. század végén, a fertőzésveszély csökkentése miatt használt pavilonos elrendezés helyett itt már a kor színvonalának megfelelő, tömbös, vertikális elrendezést alkalmazták, amely mind a betegmozgatás, mind az ellátás központosítása szempontjából kedvezőbb volt. A kereszt alaprajzú, akkor 270 ágyas kórházépületen kívül egy lakóépület és egy kisebb kertészeti épület alkotta az együttest 66.000 m3 térfogattal. A telek többi részét a kert foglalta el. A szárnyakat az alábbiak szerint osztották be: könnyebb esetek (A szárny), súlyosabb esetek (B szárny), különszobák (C szárny), gyógyászati rész (D szárny). A kórházban összesen 8 műtő, 3 szülőszoba, 8 kezelőhelyiség 
működött, kiegészítve saját röntgennel és laboratóriummal. A lakóépületben kaptak helyet a szolgálati szállások 63 ápolónővér, 5 orvosgyakornok és 44 főnyi egyéb személyzet részére. A homlokzatok felületeit sóskúti mészkőlapokkal burkolták. A bejárat feletti előtető alatt, ahol ma az épület neve olvasható, eredetileg Metky Ödön mozaikfríze futott végig, mely „a családi életet és az orvosi hitvallást” jelenítette meg. Ez sajnos éppúgy áldozatul esett a későbbi „pártkórházzá” alakításnak, mint a földszinten elhelyezett kápolna, amelyet Árkayné Sztehlo Lili színes üvegablakai díszítettek.
1943 végére készült el az Országos Tisztviselői Betegsegélyző Alap (OTBA) kórháza, mely Állami Alkalmazottak Horthy Miklós Gyógyintézete néven kezdte meg működését. A megnyitó ünnepségen maga a kormányzó és felesége is megjelentek. A korabeli sajtó kiemelte, hogy az ablakokat légoltalmi elsötétítő függönyökkel is felszerelték. Emlékezetes, hogy az első légitámadás 1942. szeptember 4-én éjszaka érte a teljesen meglepett és felkészületlen várost. A támadó szovjet gépek zavartalanul röpködtek a teljesen kivilágított Budapest felett, majd öt nap múlva megismételték az éjszakai rajtaütést. További támadások a szövetségesek 1944 áprilisban induló légi háborújáig ugyan nem történtek, de 1943-ban a háború már súlyos teherként nehezedett az országra.
A Magyar Világhíradó 1039. száma 1944 januárjában arról, hogy megnyílt az Állami Alkalmazottak Horthy Miklós Gyógyintézete.
Az OTBA kórház építéséről készült archív filmhíradó felvétel ezen a linken, Horthy Miklós látogatásáról készült felvétel a róla elnevezett kórházban erre a linkre kattintva tekinthető meg.
Az 1945-öt követő politikai fordulattal együtt természetesen az intézmény is nevet váltott, így ettől kezdve egyszerűen OTBA Kórház néven működött, majd 1950-től, eredeti céljával szöges ellentétben az ország politikai, gazdasági és kulturális elitjének kórházává tették. A köznyelvben ettől kezdve egyszerűen csak „pártkórháznak” emlegették. Az igénybevételt egyébként így is minden esetben külön engedélyhez kötötték. Az átszervezés lebonyolítását egyetemünk egyik tanára, az Urológiai Klinika akkori igazgatója, Babics Antal hajtotta végre, aki 1950-1953 között ellátta az akkortól Kútvölgyi úti Központi Állami Kórház-Rendelőintézetnek nevezett intézmény igazgatói feladatait is. 
A pártállami elit igényei azonban hamarosan túlléptek a kórház teljesítőképességén. A tervbe vett bővítést csak az igényesen kialakított kert feláldozásával lehetett kivitelezni. A terveket Pázmándi Margit, az Általános Épülettervező Vállalat mérnöke készítette el 1976-77-ben. Az épület további sorsa ekkor egy ideig hajszálon függött, mivel már jelentkeztek az építéskor felhasznált bauxitbeton ma már közismert állékonysági problémái. Az összterhelés csökkentésére a régi válaszfalak helyett könnyűszerkezeteseket alkalmaztak, és végül is sikerült megmenteni az impozáns épületet, miközben ahhoz jól illeszkedő bővítményekkel egészítették ki. Az 1978-ban indult bővítés kivitelezője a Középületépítő Vállalat volt.
Az ágyszám 270-ről 356-ra növekedett, a konyha kapacitása 1350 adagra nőtt és bővült a mosoda is. A Kútvölgyi úti oldalon épült új sávépületekbe kerültek a járóbeteg szakrendelők, az új műtőtömbben speciális műtőket (urológiai, gégészeti, sebészeti, nőgyógyászati) alakítottak ki, valamint speciális osztályok és a felső vezetés részére ún. „kiemelt szanatórium” is létesült.
A profilváltást újabb történelmi fordulatra hozta magával, az 1990-es rendszerváltás. Az Antall-kormány eltökélt szándéka volt a pártállami örökség felszámolása, így az elitkórházé is, ezért 138/1991. (X.29.) számú határozatával úgy döntött, hogy a „Kútvölgyi” kerüljön a SOTE kezelésébe, ahol a továbbiakban oktató kórházként fog működni. Ezzel lezárult egy több mint két évig tartó bizonytalan időszak, amit az intézmény alkalmazottai is megnyugvással fogadtak. Ilyen egyetemi oktató kórházi megoldásra addig sem nálunk, sem a kontinensen nem volt példa. Első igazgatójául az egyetem rektora dr. Tringer László professzort nevezte ki. A kórházat nem csatolták egyik karhoz sem, hanem központi szervezeti egységként közvetlen a rektor felügyelete alá tartozott. Az egyetemi integráció azóta lezajlott, így az intézmény ma Kútvölgyi Klinikai Tömb néven az Általános Orvostudományi Kar kezelésében működik, épülete pedig műemléknek számít.
Dr. Molnár László
levéltáros
A sorozat részként már bemutattuk a törvényszéki orvostani épületet.
