Kilenc év után leköszönt tisztségéről dr. Tulassay Tivadar. Szeretettel és köszönettel nézek a barátaimra és a tanítványaimra, s a velem szembenállók eltérő véleményéből is sokat tanultam – fogalmazott a rektor a búcsúünnepségen, majd Geiger György szavait idézte: „Kedves trombitások! Csak trombitálni, az kevés. Kedves emberek! Csak úgy leélni az életet, az kevés és majdnem, hogy fölösleges!”
Felidézte: már kilenc évvel ezelőtt is hangoztatta és ehhez azóta tartja magát – akár konfliktusokat is vállalva -, hogy az egyetem szempontjai előrébb valók, mint a szűkebb csoportok és az egyének érdekei. Nem adtam fel az elveimet vélt hasznokért soha – jelentette ki.
Dr. Tulassay Tivadar az elmúlt kilenc évben elért eredményekkel kapcsolatban kiemelte: ezek nem kizárólag az ő, hanem a vele dolgozó csapat érdemei is. A legfontosabb eredmények közé sorolta, hogy állandó magas szinten stabilizálódott az egyetem hírneve és megbecsülése, elnyerte a kutatóegyetemi címet, illetve megerősödött az intézmény nemzetközi jelenléte is. Utóbbi kapcsán megjegyezte: több mint hatvan országból jönnek tanulni hozzánk, ami majdnem annyi bevételt hoz az egyetemnek, mint amennyivel a magyar hallgatókat támogatja a magyar állam.
Ugyancsak fontos, hogy a tartós recesszió és a szűkülő források ellenére jelentős infrastrukturális beruházások történtek, valamint a múlt értékeinek feltárásával és épületek helyreállításával az egyetem kulturális missziót is felvállalt.
Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredményének azt tartja, hogy egy elit egyetemen képesek voltak a legtehetségesebbek felkutatására, s a Kerpel-Fronius Tehetséggondozási Program keretén belül figyelemmel kísérik és alakítják jövőbeni pályafutásukat. A kiemelkedő tehetségűek jelentik a jövőt az egyetemnek és az országnak is – mondta a rektor.
Beszédében kitért arra: az egyetemi autonómiát tartja a legfőbb követendő elvnek, mert véleménye szerint csak ez fizetődik ki hosszú távon.
Dr. Tulassay Tivadar – ahogyan beszéde elején – zárásként is Pál apostol leveleiből idézett: „Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei”. Ez Károli Gáspár fordításában így hangzik: „Nem azé, aki akarja, s nem is azé, aki fut (utána), egyedül a könyörülő Istené”.
T-Sz.Sz.
