A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján az orvosok nyolcvan százalékának van tudományos minősítése. Az igazgató, dr. Romics Imre szerint ennek a magas aránynak az eléréséhez kellenek a tehetséges és a szorgalmas emberek, továbbá valaki, aki – legalábbis képletesen – folyamatosan nógatja őket.
A professzor szerint az az egyetem hármas kötelessége az oktatás, a gyógyítás, és a tudományos munka. Nekem mind a három terület fontos – szögezte le. Mint mondta, nem mindenki szereti a folyamatos noszogatást, de tudja, hogy később mindenkinek hasznára válik a tudományos minősítés megszerzése. Ugyanilyen fontosnak tartja azt is, hogy az orvosok jól megtanuljanak operálni, de ennek nincs mérőszáma, mert nincs impakt faktoros műtét. Van, aki kevésbé a szike Paganinije, de lehet találni neki más területet, amiben kiváló és olyan is, akiből nem lesz kandidátus, de kiválóan operál. Mindenkinek megkeressük a helyét és büszke vagyok rá, ha ez sikerül – fogalmazott. Azokra is kifejezetten büszke, akik annak ellenére megírják a disszertációjukat, hogy saját maguk is tisztában vannak vele, nem a tudományos terület az erősségük, hanem a műtét. Az elmúlt években erre is volt jó pár példa. Az igazgató hasonlóan szívós magatartást tanúsít, amikor a nyelvtudásról van szó. A tanulást nem egyszer azzal próbálja elősegíteni, hogy rendszeresen segít külföldi tanulmányutak, gyakorlatok, időszakos munkák megszerzésében.
Dr. Romics Imre úgy látja, a hivatástudat és a jó példa motiválni tudja a fiatalokat. A legnagyobb motiváció egy orvos számára mégis még mindig az az öröm, amikor meggyógyít egy beteg embert, és szerinte ezt a pályakezdő fiatalok is érzik. Hozzátette: tisztában van a nehézségekkel, de fiatal orvos korában a saját korosztályába tartozóknak is több mellékállása volt, negyven évesen is minden harmadik napon ügyeletes volt.
Nagyon nagyra tartja a klinika orvosi csapatát, akik angolul, németül és magyarul oktatnak. Fontos nekik az értékmegőrzés, a hagyományok ápolása, és tartják a kapcsolatot a határon túli magyar kollégákkal. Az igazgató büszke arra, hogy az intézmény európai továbbképző centrum is egyben, valamint az urológiai osztályok közül az országban egyedül náluk van önálló onkológiai osztály.
Dr. Szendrői Attila adjunktus 37 éves, a diploma megszerzése óta, vagyis 12 éve a klinikán dolgozik. Három generációs orvos családból származik, mégis dacból választotta a pályát, éppen azért, mert a szülei le akarták beszélni róla. Úgy emlékszik, Romics professzor eleinte őt is folyamatosan nagyobb teljesítményre ösztökélte, mióta azonban felvette a ritmust, már saját magának diktálja ezt a tempót. Véleménye szerint a hivatástudat és tudásszomj a fő motiváló erők ahhoz, hogy egy fiatal orvos ma Magyarországon maradjon és vállalja a körülményeket. Azt is lényegesnek tartja, hogy van lehetősége oktatni, amit legalább annyira szeret, mint a gyógyítást.
Visszaemlékezve a kezdetekre nehéznek és kilátástalannak látta a helyzetét pályakezdőként – főleg, hogy a diploma megszerzésétől kezdve nem kért anyagi segítséget a családjától – mégsem fogadta el soha azt a szemléletet, hogy a pénz legyen a fő befolyásoló tényező a döntéseinél. Az adjunktus álláspontja szerint nagyon hiányzik a kiszámítható életpályamodell, mert az Egyesült Államokban is keveset keres egy rezidens, de tudja, hogy tíz év elteltével jobb lesz a helyzete és a fizetése is.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kiss Balázs – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
