Az új évben Aknay János Kossuth-díjas képzőművész kiállításával indult a Semmelweis Szalon programsorozata.
Dr. Tulassay Tivadar rektor köszöntötte a vendégeket, és egyben megragadta az alkalmat, hogy a kezdetről, mint az év kezdete, illetve a 2012. évi Szalon-programok nyitánya a népi (Nagyboldogasszony hava) és ókori hagyományok (Janus) fényében beszéljen, üdvözölve a farsangi dőszakot is.
Kiemelte: Vízkeresztkor két nagy üzenete van számunkra a régi prófétáknak. Az egyik, Izaiás, az első próféta üzenete: „Kelj fel és tündökölj, Jeruzsálem, mert elérkezett a világosság!” Izaiás a babiloni fogság utáni csalódottságban mondta ezt a népnek. Mert ha felkelsz és tündökölsz tevék seregei fognak Sábából aranyat és tömjént hozni. Aranyat a királynak, tömjént az Istennek.
A másik üzenet a napkeleti bölcsekről szó, akik a fényt keresték, a fény felé indultak. Hoztak aranyat, tömjént és hoztak mirhát, amivel a halottakat szokták megkenni. A háromkirályok látogatása és ajándékai szerint tehát mirha is kell, hisz a szenvedés az élet velejárója. A szenvedés nem jelenti kimondottan a rosszat, mint azt a hedonista felfogás vallja. A szenvedés az élet szükségszerű része, mint ahogy része az alkotás folyamatának is. Tulassay Tivadar úgy vélte, a rendezvényen jelen levő művészek is nagyon jól tudják, hogy a szenvedés megtisztítja az embert, előre mutat. Eljuthatunk oda, hogy kimondjuk Izaiás próféta szavait: „Kelj fel és tündökölj, Jeruzsálem” – fogalmazott.
A kiállításon a szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapító tagjának, Aknay Jánosnak a munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. A festő művészete szervesen illeszkedik a modern magyar művészet nagyjainak, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Deim Pál nevével fémjelzett „szentendrei iskola” konstruktív, illetve konstruktív-szürrealista vonulatához. Visszatérő motívumai – ház, angyal, bábu, kereszt, ablak – egyrészt a szentendrei architektúra elemeiből, másrészt a város haladó művészeti hagyományaiból táplálkoznak. Aknay a szentendrei konstruktív irány hű követője, annak sajátos, egyéni hangú folytatója.
Aknay János egészen különös szerepet játszik Szentendre művészetében, abban a kohóban, amelyben edződött, érett művésszé vált. Pályatársa, választott mentora, Deim Pál írta róla: „Ő az egyetlen, aki modernsége mellett leginkább kötődött s kötődik a klasszikus szentendrei művészethez, elsősorban Barcsay Jenőhöz, Vajda Lajoshoz. Aknay művészetében tartózkodik a szélsőséges megfogalmazásoktól. […] Határozott lírai arculatot képvisel.”
Aknay többnyire vázlatok nélkül dolgozik. Rögtön a felületre veti gondolatait, elképzeléseit, nagyon ritkán tér vissza egy alkotáshoz, módosít rajta. Konstruktív vonalvezetésébe tökéletesen beillenek a székely rovásírás jelei, melyeket munkáiban figurákká alakít át.
A rendezvényen Binder Károly Erkel-díjas zongoraművész, zeneszerző zongorajátékát élvezhették a jelenlevők. A kiállítás megnyitójára Binder Károly külön jazz-improvizációkkal készült, melyek tökéletesen igazodnak a kiállítás két fő témájához: az emlékekhez és az angyalokhoz, pontosabban festőangyalokhoz.
Binder Károly nem csak a jazzben, hanem a kortárs zenében és a népzenében is járatos, sőt mintegy félszáz színházi, televíziós és filmzene is fűződik a nevéhez. Ötévesen kezdte klasszikus zenei tanulmányait, majd 1979-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszékén, amelynek jelenleg vezetője. Zeneszerzőként 1978 óta dolgozik: Kontinentspiel című művével első helyezett lett a Kaliszi Nemzetközi Jazz-zongoraversenyen (1981), öt évvel később pedig szintén ezzel a darabjával nyerte el a Magyar Rádió Nagydíját.
Aknay Jánossal P. Szabó Ernő művészettörténész, az Új Művészet folyóirat szerkesztője beszélgetett.
A kiállítás 2012. február 10-ig látogatható.
K. I.
