Egy közlekedési baleset során nyaktól lefelé megbénult szobrász maga akar dönteni életéről befejezéséről. E jog érvényesítéséről szól Brian Clark: Mégis, kinek az élete? (Whose life is it anyway?) címmel játszott, 1981-ben már megfilmesített színdarab. A Centrál Színházban nagy sikerű, teltházzal játszott darabot december 7-én megnézte a Semmelweis Egyetem 120 hallgatója is a Humánia Pályaszocializációs Műhely szervezésében, és az előadást követően előre meghirdetett párbeszédet kezdeményeztek a rendezővel és a színészekkel. Az beszélgetés fő témája: vajon a beteg ember dönthet-e saját életéről? Még akkor is, ha e jogának gyakorlása ütközik az orvosok esküjében foglalt kötelességével, az élet mentésével?
A hatályos magyar egészségügyi törvény a betegjogok körében szabályozza ezt a kérdést a betegnek jogot adva a kezelés visszautasítására és a kórház elhagyására. Mindez még nem adatott a harminc éve íródott darab főszereplőjének, Ken Harrisonnak, így neki meg kellett küzdenie a halálhoz való jogáért, segítségül hívva a Habeas Corpus-t, a XVII. század Angliájában kimondott törvényt, ami rendelkezést biztosít az embernek saját teste felett. Ennélfogva a személy szabadságának korlátozóját kötelezi az indokoltság bizonyításra. A kórházi szobában tartott szabályszerű tárgyaláson elhangzott érvek mindkét oldalon megállják a helyüket, mindkét oldalon van igazság. Millhouse bíró nehéz helyzetben van, amikor döntenie kell: a beteg teste fölötti rendelkezési jogot elismerő határozatát megkönnyebbülve fogadja a néző.
A beszélgetésből megtudtuk, hogy a darab próbaszakaszában a színészek és Puskás Tamás rendező bejártak kórházakba, hogy a játékba beépített megfigyeléseikkel fokozzák a darab életszerűségét. Rendszeresen járt hozzájuk egy főnővér is, aki megtanította a színészeknek a darab legfontosabb díszletének, Rudolf Péter fekvőhelyének kezelését, ami – mint hallottuk, nem is volt olyan könnyű. A darab próbaszakaszában megismertek egy 15 éve szintén baleset miatt megbénult asszonyt, akivel nagyon soros kapcsolatuk alakult ki. A színészek elmondták, a darabbeli helyzet átérzéshez a legtöbb támpontot és információt Zsuzsától kapták, aki a főszereplő Harrissonhoz is hasonlóan nem egyszer ki akart lépni az életből, de gyermekének is köszönhetően mind a mai napig reméli, hogy meg fog tudni mozdulni.
A Humánia Pályaszocializációs Műhely a Magatartástudományi Intézet kebelében létrehozott Bálint-szemléletű hallgatói műhely, ahol az orvosi pályára készültést segítik a legkülönfélébb eszközökkel. A különleges színházi estét Zsbán Marcell tutor és Pintér Terézia külsős tréner szervezte.
(tk)
