A perkátai kun szállástemetőben feltárt emberi maradványok rajzi feldolgozását bemutató kiállítást nyitott meg Dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének kiállítótermében. A Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorának, dr. Kőnig Frigyesnek és az egyetem Művészeti Anatómia, Geometria és Rajzi Tanszéke munkatársainak, illetve hallgatóinak arcrekonstrukciós rajzait a Semmelweis Kiadó gondozásában megjelent kétnyelvű könyv is megörökíti.
Dr. Kőnig Frigyes, a könyv szerkesztője azt mondta: az arcrekonstruktőrök racionális információkból képesek a hiányzó tereket formába gondolni, majd két, illetve három dimenzióban megalkotni. „Az arcrekonstrukció hitelességét a rendelkezésre álló adatok határozzák meg – hangsúlyozta, hozzátéve: „a hitelesség függ attól, hogy a valaha élt személyről a koponyán kívül egyéb információ, fotó, festmény, rajz rendelkezésre áll-e.”
A Perkáta – Nyúli-dűlő lelőhelyen 2009 – 2011 között folytak régészeti feltárások, ahol szinte a teljes középkor időszakának leletei megtalálhatóak a 10.-től a 16. századig. A munkálatokat a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. megbízásából a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központja végzi. A feltárást Kovács Loránd Olivér vezette.
Perkáta jól ismert a régész szakmában, hiszen már a 19. században találtak itt kelta leleteket, majd az 1980-as évek második felében tárta fel Hatházi Gábor a 13. század végén az Alföldről ide telepített kunok régészeti emlékeit a Kőhalmi-dűlőben. A lelőhelyet (pontosabban lelőhely-csoportot) már az 1990-es évek közepétől ismerjük, de a középkori kunokhoz köthető templom és a temető, amely teljes egészében az ide tervezett út nyomvonalába esik, csak az utóbbi években került felszínre, szinte szó szerint, a mezőgazdasági művelés hatására.
A Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésével lehetőség nyílt a feltárt régészeti anyag képzőművészeti eszközökkel történő megjelenítésére. A módszernek hagyományai vannak a magyar archeológia területén is. Az elkészült művészi arcrekonstrukciók segítséget nyújtanak a leletek régészeti, antropológiai tudományos feldolgozásában is mindamellett megelevenítik a mai kor embere számára a középkori Magyar Királyság területére letelepített kunok arcvonásait.
Az alkotók: Ádám Zsófia, Albert Ádám, Csávás Viktória, Csordás Zoltán, Csuth Péter, Czajlik Zoltán, Dávid Zita, Farkas Gergő Tamás, Funták Gyula, Horváth Csilla, Hutóczki Vivienn, Juhász Kinga, Kaliczka Gabriella, Kárpáti Gergely, Kiss Gergely, Kiss József Gergely, Kőnig Frigyes, Kristófy Dániel, Matyus Dóra, Merényi Dávid, Mráz Judit, Oláh Marietta Éva, Orbán Edina, Szabó Lilla, Szabóné Szilágyi Mária, Szokán Erika, Talabér Ágnes, Várai Artúr, Végh Júlia.
K. I.
