Dietetica – az ókori Görögországban a szó nem csak a táplálkozásra vonatkozott, hanem az életmód szabályozást jelentette, a személyes higiénia, a testápolás, a testmozgás és az egészséges életmód viselkedés szabályainak tudományát. Dr. Forrai Judit, a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének docense szerint az ókorban az emberek pontosan tudták, hogyan kell harmóniában élni a természettel. Mivel kevés betegség okát ismerték, és csak néhány általános terápiát alkalmaztak, a cél a betegségek elkerülése, megelőzése volt. Úgy tartották, a testben ugyanazok a báziselemek, a tűz, a föld, a víz, a levegő találhatók, mint a természetben. Ha ezek aránya felborul, akkor alakul ki a probléma. Rájöttek arra is, hogy ha bizonyos dolgokat esznek, isznak, tesznek, akkor meg lehet előzni a betegségeket. Erre szolgált a masszázs, vagy például Indiában a jóga, a belső utak megismerése, a belső fizikai harmónia helyes légzéssel való koordinálása.
Az ókorban a zsidó kultúra emelte vallási szintre a prevenciós tevékenységeket, amelyekkel az egyes személyeket meg lehetett védeni – emeli ki dr. Forrai Judit. Mivel kevesen voltak, egy-egy ember halála a közösségnek jelentős veszteséget jelentett. A heti egy nap pihenő például foglalkozás-egészségügyi szabály, amelyet a mohamedánok és a keresztények is átvettek. Személyes higiénére vonatkozó vallási előírásokká vált különböző kultúrákban például a tisztasági fürdő, a reggeli fogmosás, a mecsetbe lépés előtti lábmosás. A tejes, húsos és egyéb ételek bomlási ideje különböző, ezek különválasztása lett a kóser konyhára vonatkozó táplálkozási szabályok alapja. A sertéshús tiltásának oka, hogy bélcsatornájában a trichena féreg megtelepedik, amely hasmenést, kiszáradást, halállal végződő betegséget (trichinellózist) okozhat, így sivatagi körülmények között emberi fogyasztásra nem alkalmas. Bármely húsban a csontot ellátó vérrel teli ér bomlása a leggyorsabb, ezért vált vallási rituálévá a megölt állatok kivéreztetése. Más prevenciós rendelkezések megtalálhatók a középkori keresztény kultúrában is.
A Spa, a Salus per Aqua, azaz a víz által nyert egészség, vagyis a vízkúra szintén az ókortól ered. Mesterséges fürdőket először a mezopotámiaiak hoztak létre zárt csővezetékekkel, Rómában aztán csúcsra vitték a fürdőkultúrát, alulról fűtött, különböző hőmérsékletű medencékkel.
Minden városnak kötelező volt legalább egy fürdőt létesíteni, ám az intézkedés a középkorban a visszájára fordult. A nem megfelelő higiéniai körülmények és a tömeges fürdőzés miatt ezek a fertőzések, különösen a „vénuszi”, azaz a nemi betegségek és egyéb epidémia forrásai lettek.
Egy-egy nagy járvány esetén az első közegészségügyi feladat volt a fürdők bezárása. A középkorban a fertőző betegségre az egyetlen megoldás az izoláció volt: a leprásokat a városon kívül, kolóniákban helyezték el, míg pestis esetén bezárták a városkapukat. Európa lakosságának körülbelül egyharmada vesztette életét a nagy járványokban.
Az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején elkezdték analizálni a víz összetételét, elemeit – ez volt a modernkori wellness kezdete. – Folytatja dr. Forrai Judit. Ebben az időszakban a sebészeknek nem volt védőruhájuk, rendes öltönyben operáltak, a hajtókába törölték a kezüket, és büszkék voltak arra, ha már „állt” az öltönyük. A betegekre való odafigyelés, a higiénia, a modernkori prevenció megteremtése Semmelweis és Lister nevéhez fűződik.
A XIX. század a nagy bakteriális felfedezések korszaka volt. A tömeges betegségek, a torokgyík, gyermekbénulás elleni védőoltásokkal később elkezdődött a populációs szintű prevenció. A XX. századra már megtalálták a bakteriális fertőzések védőoltásainak nagy részét, az emberek megnyugodhattak – azt gondolták. Azonban más betegségek alakultak ki tömegesen a jóléti társadalomban, mint a diabétesz, elhízás, az alkoholizmus és a droghasználat. A tudatos preventív magatartás, egészségmegőrzés a második világháború után kezdődött nagy hangsúllyal a nyugati kultúrában. Mára kialakult a prevenciót hosszú távú befektetésként kezelő szemlélet, mely szerint a jóléti betegségek megelőzése a közösség és az egyén szempontjából egyaránt fontos.
SzZs
