Nemrég jelent meg a Szepességhez kötődő Genersich család szellemi örökségét felkutató és áttekintő kiadvány, mely tulajdonképpen egy három helyszínen zajló konferencia-sorozatot fog össze. Az első helyszín a szlovákiai Késmárk (2010. szeptember 30.) volt, majd Lőcse (2010. október 1.), és végül a lengyelországi Niedzica (2010. október 2.) következett. A konferenciákon a Semmelweis Egyetem több professzora, hallgatója részt vett. A kiadásért az egyetemhez is kötődő, 1991-ben létrehozott dr. Genersich Antal Alapítvány felel.
A kapcsolódás természetesen nem véletlen, hiszen Genersich professzor jelentős tudományos munkát folytatott intézményünkben, kiemelkedő professzora volt egyetemünknek. A számos illusztrációval gazdagított, ötnyelvű kiadvány nagyszerűen fogja össze a különböző diszciplínákat, földrajzi területeket, melyek legfőbb összetartó ereje ebben az esetben a Genersich család.
A nagyszombati születésű Genersich Antal tanulmányait Késmárkon végezte. 1860-ban iratkozott be a pesti királyi Magyar Egyetem Orvosi Karára, ahol kitűnő eredményeket ért el.
Leckekönyvében az anatómia vizsgájánál Lenhossék professzor bejegyzése olvasható, amely úgy szól: „legjelesebb az egész osztályban”. Már oklevele megszerzése előtt Arányi Lajos tanársegédje lett a kórbonctani tanszéken. 1865-ben megszerezte a sebészdoktori, szülész- és szemészmesteri oklevelet.
1867-ben a pesti Szegénygyermek Kórház boncoló főorvosa, 1868-ban pedig Pest boncoló főorvosának nevezték ki. 1870-ben a kolozsvári Orvos-sebészeti Tanintézet kórbonctan és törvényszéki orvostan tanára lett. 1895-ben a budapesti Egyetem I. Sz. Kórbonctani Tanszékére hívták meg, ahol megbízták annak vezetésével. Buday Kálmán, Genersich utódja a kolozsvári, majd budapesti tanszéken, így nyilatkozott a Magyar Tudományos Akadémia 1925. májusi ülésén Genersichről: „Akár tudásának mélységét és terjedelmét, akár alkotásait, akár környezetére való befolyását tekintjük, egyike volt a mi legértékesebb embereinknek.” K.I.
