Egyetemünk Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézete különleges múltidézésnek volt tanúja 2011. július 6-án és 7-én. Neves tanítványai és követői az Intézet egykori igazgatójára, Huzella Tivadarra emlékeztek egy nagyszabású tudományos konferenciával.
Az élő sejtek közötti állományt korábban élettelen és szerkezetnélküli ragasztóanyagnak hitték, de Huzella Tivadar és Balázs Endre, az Amerikában élő Huzella-tanítvány felismerte, hogy hyaluronsav tartalmánál fogva az ún. biomatrixnak óriási szerepe van az öregedés folyamatában. A szem üvegtestjében, az ízületi porcban, a bőrben és számos más helyen nem a sejtek, hanem a sejtközötti állomány, a biomatrix játssza a legfontosabb szerepet, amelynek biokémiai korrekciója vagy lecserélése akár az öregedésnek az ellenszere is lehet. Balázs Endre a II. Világháborút követően először Svédországba, majd az Egyesült Államokba menekült a fasizmus és a kommunizmus elől, és szédületes tudományos és üzleti karriert futott be. Ezen karrier néhány fontosabb állomás: a Boston-i Retina Foundation elnöki tiszte, egy ma is vezető szemészeti folyóirat, az Experimental Eye Research főszerkesztői széke, a New Yorki-i Columbia egyetem professzorsága, majd a Biotronics Inc. alapító-elnöki tiszte. A sejtközötti állomány kutatásának doyenje, professor emeritusként ma egykori mestere előtt tisztelgett egyetemünkön.
Az Intézetünkben megrendezett konferencia creator spiritusa, Endre A. Balázs 91 éves professor emeritus, aki korát meghazudtoló lendülettel és fáradhatatlansággal nemcsak megszervezte a találkozót, hanem jelenlétével hatalmas súlyt adott a rendezvénynek. Nyitó előadásában méltatta az egykori igazgató érdemeit és szerepét, továbbá felvázolta a korszakos biomatrix-kutatás múlthát, jelenét és jövőjét. A konferenciát Karádi István professzor, az ÁOK dékánja nyitotta meg, majd Szél Ágoston professzor, az Intézet jelenlegi igazgatója, a Semmelweis Egyetem általános rektorhelyettese köszöntötte a vendégeket, felrajzolva azt az ívet, amelyet Huzella oktatói és kutatási munkássága indított el, és amely Törő Imre, Halász Béla és Oláh Imre munkássága révén ma már kikerülhetetlenül jelen van a meghatározó biomedicinális innovációk sorában és a Semmelweis Egyetem curriculumában.
A kétnapos konferenciára a világ legnevesebb biomatrix-szakértői, köztük Falus András akadémikus, a Semmelweis Egyetem és Módis László professzor, a Debreceni Egyetem tanárai gyűltek össze, hogy a Huzella által az 1930-as években leírt sejtközötti állomány klinikai jelentőségéről folytassanak eszmecserét. Megható visszaemlékezéseket hallhattunk Szirmai Sándor és Róbert László, Huzella-tanítványoktól, és Hargittai István szárnyaló, korrajzot és kórrajzot egyaránt tükröző tudománypolitikai elemzéséből.
Az egykori Szövet- és Fejlődéstani Intézet amfiteátrumában megjelent résztvevők a nyárelő egyik meghatározó rendezvényét élvezhették, amely a Semmelweis Egyetem hagyományaihoz éppen úgy méltó volt, mint a 2010-ben elnyert, és már a XXI. század jövőképét idéző Kutató-elitegyetemi címhez. A nagy elődök méltatlan utódaként az intézet jelenlegi igazgatója köszönetet mond Balázs Endrének, Palkovics Gábornak és Hargittai Istvánnak, akiknek a szellemi és anyagi támogatása nélkül ez a konferencia nem került volna megrendezésre.
Dr. Szél Ágoston
Huzella-díjas egyetemi tanár
