Becsöngettünk

„Hogy jambusimra gáncs fog szállani,
Előre láttam! ők az iskola
Törvényeit bátran általszökdösik.
BecsÚlik a törvényt, de csak ha jó;
BecsÚlik a példát, de csak ha szép.
De kell-e törvény, kell-e a szépre példa?
S nem-széppé a szépet s a rútat viszont
Nem rúttá, e kettő kénye tészi-e?”

(Kazinczy Ferenc. Berzsenyihez)

Bábeli zÚrzavar, várakozó pillantások, félénk mosoly, fehér ing, nyakkendő, a tÚsarkok bizonytalan kopogása – az első tanévnyitó. A Semmelweis Egyetem 237. tanévnyitó ünnepélye szeptember 3-án volt a MÚvészetek Palotájában, ahol 1550 embert fogadtak. Voltak öregdiákok is, de a többség először látta a hajdúk bevonulását, az egyetemi vezetők díszes talárját, és először mondhatta el magáról: a Semmelweis Egyetem hallgatója vagyok. És hogy pontosan milyen tartalommal is bír ez a négy szó, talán kitÚnik abból, hogy a jelen lévő idősebb hallgatók ugyanolyan áhítattal és meggyőződéssel mondták az eskü szövegét, mint azok, akik talán csak később értik meg igazán mire vállalkoztak. Köztük a hatodéves Bíró Zsuzsanna, aki az egyetem történetében elsőként vehetett át rektori dicséretet a tanévnyitón. Dr. Tulassay Tivadar a bejrúti harcok alatt a betegellátásban tanúsított kimagasló tevékenységéért tüntette ki a szigorló orvostanhallgatót. És milyen jó a dicséret! Az elsős arcokon látszott, hogy értik a kritikát, és már első egyetemista óráik alatt megértették: itt érdemes tanulni, dolgozni.

Rektori beszéd (PDF)
Rektori beszéd (videoanyag)
Német hallgatók köszöntése
Angol nyelvÚ hallgatók köszöntése
Kitüntetettek
Díszvendégek

Kovács Eszter