Válasz a 2025. szeptember 24-ére meghirdetett „Oltásokba vetett bizalom – helyzetkép, meghatározó tényezők, cselekvési lehetőségek” című OFTEX-akkreditált képzéssel kapcsolatos megkeresésre

Dr. Oroszi Beatrix
igazgató

Tárgy: Válasz a 2025. szeptember 24-ére meghirdetett „Oltásokba vetett bizalom – helyzetkép, meghatározó tényezők, cselekvési lehetőségek” című OFTEX-akkreditált képzéssel kapcsolatos megkeresésre

Tisztelt X!
Tisztelt Y!
Tisztelt V!
Tisztelt Z!
Tisztelt ZS!

Köszönöm levelüket és érdeklődésüket az „Oltásokba vetett bizalom – helyzetkép, meghatározó tényezők, cselekvési lehetőségek” című OFTEX-akkreditált képzés iránt.
Fontosnak tartom, hogy a védőoltásokkal kapcsolatos kérdésekről nyílt szakmai párbeszéd folyjon, ezért köszönöm, hogy részletesen megfogalmazták aggályaikat és javaslataikat.

A levelezés nyilvánosságra hozataláról

Levelükben jelzik, hogy megkeresésüket és a választ nyilvánosságra hozzák. Természetesen tudományos intézményként és kutatóként, népegészségügyi szakemberként vállaljuk a nyilvános szakmai álláspontunkat. Emiatt a válaszunkat saját magunk hozzuk nyilvánosságra, a szükséges szakirodalmi hivatkozásokkal együtt.

A szakmai álláspontunk közzétételét, a levél tartalmának idézését, vagy bármilyen felhasználását kizárólag teljes terjedelmében, változtatás nélkül engedélyezzük az Önök számára.  

Bízunk benne, hogy válaszunk – még ha számos ponton nem is értünk egyet – hozzájárulhat ahhoz, hogy a közvélemény árnyaltabb, adat- és bizonyítékalapú képet kapjon a védőoltásokkal kapcsolatos vitákról.

Az alábbiakban röviden bemutatjuk a képzés célját, majd – az Önök levelében szereplő főbb állítások mentén – tételesen reagálunk a legfontosabb szakmai kérdésekre, hivatkozva a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokra.

A képzés célja és keretei

A képzés célja, hogy az egészségügyi dolgozók:

• átfogó, naprakész képet kapjanak a védőoltással megelőzhető betegségekről és a védőoltások elfogadásával kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményekről,
• gyakorlati útmutatást kapjanak az oltásokkal kapcsolatos kérdések, aggodalmak, tévhitek kezeléséhez,
• jobban értsék a bizalomépítés és bizalomvesztés mechanizmusait és a WHO/WHO-EURO, valamint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) ajánlásait ezen a téren.

A képzés nem gyógyszeripari program, hanem független, egyetemi szervezésű, népegészségügyi szemléletű továbbképzés, amelynek tartalma

• nemzetközi irányelveken (WHO, ECDC, EMA, hazai ajánlások),
• epidemiológiai és klinikai vizsgálatok eredményein,
• valamint a magyarországi adatokon alapul.

A program megszervezéséhez gyógyszergyártól támogatást nem kértünk és nem kaptunk, az előadók valamennyien díjazás nélkül tartották meg előadásukat.

A megkeresésben szereplő főbb szakmai állítások és a rendelkezésre álló bizonyítékok

Amikor azzal érvelnek, hogy a járványok visszaszorulásának legfőbb okai a tiszta víz, csatornázás, lakhatás, táplálkozás, akkor szelektíven használják a tudományos bizonyítékokat. Kiemelik azokat, amelyek alátámasztják az álláspontjukat, és figyelmen kívül hagyják azokat, amelyek cáfolják azt.

Valóban igaz, hogy a tiszta ivóvíz, csatornázás, jobb lakhatás és táplálkozás óriási szerepet játszott számos fertőző betegség (pl. hasmenéses betegségek, tífusz, kolera, tuberkulózis egy része) visszaszorulásában. Ebben mindenki egyetért. Hozzá kell tenni, hogy több esetben ezek a higiénés és táplálkozási tényezők inkább csak a betegség miatti halálozást csökkentették, a betegség előfordulását, tehát az esetszámot nem, vagy kevésbé. Számos fertőző betegség előfordulásának jelentős csökkenése ugyanis csak a specifikus védőoltások bevezetését követően következett be.

Ugyanakkor az az állítás, hogy „sem Jenner, sem azóta senki nem tudott biztonságos és hatékony oltást előállítani”, illetve, hogy az oltásoknak nincs érdemi szerepe a járványok visszaszorulásában, a jelenlegi bizonyítékokkal élesen ellentétes. Néhány példa:

• Jenner munkáját igazolta a gyakorlat: a feketehimlő felszámolása a védőoltásnak köszönhető [1]. A javuló higiéné önmagában nem lett volna képes a betegséget eltüntetni a Földről.
• A kanyaró esete is jól példázza ezt: a védőoltás bevezetése előtt a fejlett országokban, hazánkban is, szinte kivétel nélkül minden gyermek átesett a betegségen évszázadokon keresztül, noha az ivóvízhez való hozzáférés, a lakhatási és táplálkozási viszonyok folyamatosan javultak. A jellegzetes, pár évente jelentkező kanyarójárványokat semmilyen higiénés fejlődés nem szüntette meg, sem a lakhatási, táplálkozási, csatornázási változások nem befolyásolták lényegesen. A széleskörű oltási programok bevezetése után azonban az új megbetegedések száma nagyságrendekkel esett vissza. Érdemes megnézni az Egyesült Államok adatait [2] a példa kedvéért, ahol hosszú időre visszamenő, jó minőségű adatsor érhető el:

• Hasonló trend figyelhető meg [3] például a járványos gyermekbénulás (poliomyelitis), diftéria, Haemophilus influenzae b és szamárköhögés (pertussis) esetén is: a döntő – és általában igen gyors – csökkenés az új megbetegedések előfordulásában az oltási programok bevezetését követően jelentkezett, nem pedig az ivóvíz- és csatornázási infrastruktúra javulásával párhuzamosan.

A történeti vita („McKeown-tézis”) éppen arról szól [4], hogy a különböző betegségek esetében más-más mértékben járult hozzá a higiéné, a táplálkozás és a védőoltás a halálozás csökkenéséhez – nem pedig arról, hogy az oltások feleslegesek lennének.

Összefoglalva: a javuló életkörülmények és a védőoltások egyaránt fontosak, de számos betegség esetén (pl. kanyaró, polio) a vakcináció nélkül ma is járványokat látnánk, ahogy azokon a területeken látjuk is, ahol az átoltottság visszaesett.

Azzal érvelnek, hogy vannak jobb alternatívák, mint a védőoltások, például, hogy nem szükséges védőoltással megelőzni a fertőző betegségeket, hiszen azok általában jól gyógyíthatók, de tévesen állítják be a tényeket, és így hamis következtetésre jutnak.

Ez a kijelentés nem általánosítható, és félrevezető biztonságérzetet kelthet.

• Kanyaró ellen jelenleg sincs széles körben alkalmazott, specifikus antivirális kezelés; a betegség világszerte súlyos szövődményeket (pl. tüdőgyulladás, agyvelőgyulladás) okoz [5], különösen az alacsony jövedelmű, rossz körülmények között élő, valamint oltatlan populációkban.
• Diftéria, tetanusz és pertussis esetén is igaz, hogy a javulás egy része a jobb intenzív ellátásnak tudható be, nem annak, hogy átütően sikeres és biztonságos specifikus terápia állna rendelkezésünkre.
• Ezek a betegségek sok esetben szenvedést vagy maradandó károsodást okoznak, még akkor is, ha a fejlett egészségügyi rendszer többnyire segít elkerülni a halálozásokat.

A népegészségügy alapelve, hogy a megelőzés mindig jobb (biztonságosabb), mint a már kialakult, potenciálisan súlyos betegségek kezelése.

Logikailag hibás az az érvelés, hogy vannak fertőző betegségek, amikre nincs is oltás, mégsem következik be nemzethalál.

A különböző fertőző betegségek eltérnek fertőzőképességükben, súlyosságukban (halálozási arányukban) és hosszú távú szövődményeikben. Az, hogy egyes – többnyire enyhébb – kórképek (pl. skarlát a mai antibiotikum-érában, a szalmonella fertőzések, vagy a nátha) nem okoznak „nemzethalált”, semmit nem mond arról, hogy más, súlyosabb betegségek (pl. kanyaró, polio, meningococcus, diftéria) ellen érdemes-e oltani.

A népegészségügy célja ráadásul nem pusztán a „nemzethalál” elkerülése, hanem:

• elkerülhető halálesetek és maradandó egészségkárosodások megelőzése,
• a szenvedés csökkentése,
• a sérülékeny csoportok védelme.

Ez utóbbi kapcsán megjegyezzük, hogy az újszülöttek és a legyengült immunrendszerű emberek nem kaphatnak oltást bizonyos betegségek, például kanyaró ellen, őket csak a közösségi immunitással óvhatjuk. Mindannyiunk felelőssége, hogy a közösség védőoltásával megvédjük őket is.

A tudományos bizonyítékokat figyelmen kívül hagyják akkor, amikor azt állítják, hogy az influenza elleni oltások hatástalanok.

Valóban igaz, hogy az influenza elleni vakcinák által nyújtott védettség szintje közepes, és szezononként, korcsoportonként, törzsenként változó [6]. Hangsúlyozni kell, hogy nem hatástalan, bár tény, hogy a többi, széleskörben használt oltástól elmarad a hatásossága [7]. Ennek az a legfőbb oka, hogy az influenzavírus nagyon változékony, ellentétben a legtöbb széleskörben használt védőoltással megelőzhető fertőző betegség kórokozójával. A tudományos irodalom ezt transzparensen jelzi, és ennek megfelelően fogalmazzák meg a nemzetközi ajánlásokat is.

A valóság tehát az, hogy több nagy meta-analízis és az ECDC által elvégzett szisztematikus áttekintés is egyértelműen mutatja [8], hogy:

• az influenza elleni oltás szignifikánsan csökkenti a laboratóriummal igazolt influenza, a kórházi felvételek és a súlyos lefolyású esetek számát, különösen rizikócsoportokban [9];
• a védelem mértéke nagyobb a súlyos kimenetelek ellen [10], ami népegészségügyi szinten jelentős tehercsökkenést jelent.

Az az állítás, hogy „mivel tömegesen előfordul influenza, ezért az oltások hatástalanok”, a fentiektől függetlenül sem igaz. A kérdés ugyanis az, hogy a vakcina csökkenti-e a betegség gyakoriságát és súlyosságát ahhoz az állapothoz képest, amikor nem oltunk – de erről az, hogy „tömegesen előfordul az influenza” nem mond semmit. Egy oltás ugyanis lehet hatásos attól még, hogy a megcélzott betegség tömegesen fordul elő – ha az oltás nélkül még tömegesebben fordulna elő.  

Az influenzaoltások célja tehát az, hogy csökkentsék a megbetegedések és a súlyos kimenetel gyakoriságát, amelyet a védőoltás teljesít is. 

Az az elképzelés, hogy az oltásösszetevők mérgezők, teljesen figyelmen kívül hagyja mind az elemi toxikológiai ismereteket, mind a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokat.

Levelük több oltóanyag-összetevőt (alumínium, higanyvegyületek, formaldehid, poliszorbát 80, „nehézfémek”) „mérgező komponensként” említ. A toxikológia alapelve ugyanakkor az, hogy nem önmagában az anyag típusa, hanem a dózisa, a formája és az expozíció módja határozza meg a kockázatot. Arzénből is van az a mennyiség, ami semmilyen biológiai hatást nem vált ki, és vízből is van az a mennyiség, aminek az elfogyasztása halálos.  

Az összetevők biztonságát előre meghatározott toxikológiai határértékek, állatkísérletes és humán adatok, valamint engedélyezés előtti és utáni (farmakovigilancia) vizsgálatok alapján értékelik.

A rendelkezésre álló adatok alapján a következők mondhatóak:

• Néhány oltóanyag csekély mennyiségben alumíniumot tartalmaz adjuvánsként (az adjuváns olyan anyag, amelyet egyes oltóanyagokhoz adnak hozzá, hogy fokozzák a beoltott személyek immunválaszát). Az elvégzett vizsgálatok, például az 1,2 millió Dániában született gyermek adatait megvizsgáló tanulmány eredményei alapján  nem találtak kapcsolatot az alumínium-tartalmú oltások és krónikus betegségek (autizmus, asztma, allergia, autoimmun betegségek) között [11]. Megjegyezzük, hogy ezekkel a betegségekkel rendszeresen összefüggésbe hoznak olyan oltóanyagot is (MMR), amiben nincs és soha nem is volt alumínium.
• A formaldehid a szervezet természetesen is jelenlévő komponense; a vakcinákban található mennyiség töredéke annak [12], amit a szervezet naponta önmagában is termel, vagy amit táplálkozással beviszünk (amely formaldehid ráadásul szinte tökéletesen felszívódik). A formaldehidet régóta használják bizonyos vírusos és bakteriális oltóanyagok gyártásában a vírusok elpusztítására, hogy azok ne okozzanak betegséget (pl. a poliovírus a poliovakcina gyártásához), valamint a bakteriális toxinok, például a diftéria elleni oltóanyag gyártásához használt toxin méregtelenítésére. Az egyes vakcinákban jelen lévő formaldehid mennyisége még ahhoz képest is jelentéktelen, ami a szervezetben természetesen előfordul.
• A tiomerzál/timerozál (tartósításra használt szer) esetében nem részletezzük a biztonságra vonatkozó eredményeket, ugyanis a fejlett világban a legtöbb oltásból kivonták (Magyarországon 2006 óta tiomerzál-mentes valamennyi kötelezően alkalmazott gyermekkori vakcina). Érdemes hozzátenni, hogy a krónikus betegségek (autizmus, asztma, autoimmun betegségek) előfordulásának a trendje nem változott a tiomerzál kivonása után sem, ami ellentmond annak, hogy ez lenne a fő oka e betegségeknek. Megjegyezzük, hogy ezekkel a betegségekkel rendszeresen összefüggésbe hoznak olyan oltást is (MMR), amiben nincs és soha nem is volt tiomerzál.
   

Tévesen állítják azt, hogy a védőoltások hirtelen csecsemőhalált (SIDS) okoznának: a jelenlegi ismereteink szerint nincs összefüggés a kettő között.

A levélben szerepel az az állítás, hogy a KSH adatok elemzése szerint Magyarországon évente mintegy 100 csecsemő hal meg oltási szövődmény miatt. Az ilyen súlyos kijelentéshez publikált, módszertanilag korrekt elemzés, konkrét hivatkozás volna szükséges, amelyet nem csatoltak. Ilyet, vagy ehhez akár csak hasonlót állító KSH elemzés legjobb tudomásunk szerint nem létezik.

Hadd mutassuk meg, hogyan alakult [13] az SIDS előfordulása az Egyesült Államokban az utóbbi időben:

Mint látható, az elmúlt 40 évben gyakorlatilag harmadára sikerült csökkenti az előfordulást! Úgy is fogalmazhatnánk: minél több védőoltást adtak be, annál kevesebb SIDS fordult elő.

Magyarországon a csecsemőhalálozás az elmúlt 100 évben folyamatosan csökkent, 2016 után tartósan 4 ezrelék alá [14]. A hirtelen csecsemőhalálozás ezen belül is egy nagyon ritka esemény, évi 15- 25 eset fordul elő [15]. Az elmúlt 25 évben, amióta erről a mai rendszer szerinti adatgyűjtést vezetik, az 1997-es csúcsév (39 eset) után folyamatosan csökkent az előfordulás, majd 2010 után stabilizálódott évi 20 eset környékén, vagyis 25 éves távlatban még a lélekszám-változást figyelembe véve is nagyjából harmadával csökkent az előfordulás hazánkban [16].

Magyarországon is vizsgálták a SIDS előfordulását azt követően, hogy 1999-ben bevezették a Haemophilus influenzae b típusú (Hib) immunizálást a magyar csecsemők számára 2 hónapos korban. Az eredmények azt igazolták [17], hogy a védőoltás bevezetését követően szignifikánsan csökkent a SIDS előfordulása.

Összességében: a rendelkezésre álló nagy, populációs szintű vizsgálatok többsége [18]:

• nem talált összefüggést a SIDS és az oltások között,
• sőt, bizonyos esetekben alacsonyabb SIDS-kockázatot észleltek oltott csoportokban, ami valószínűleg a gondozás, orvosi követés különbségeivel is összefügg.

A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tehát a védőoltások nem okoznak SIDS-et, sőt, kifejezetten védenek ellene.

Csak akkor lehet értelmes vitát folytatni az oltások és krónikus betegségek (pl. asztma, ekcéma, autoimmunitás, autizmus, ADHD) esetleges összefüggéséről, ha a tudományos bizonyítékokat összességükben tekintik át, és nem pedig csak azokról szólnak, amelyek alkalmasak tűnnek igazolni az álláspontjukat, és elhallgatják azokat, amelyek cáfolják azt.

Olyan „független összehasonlító vizsgálatokra” hivatkoznak, amelyek szerint az oltott gyermekek körében több a krónikus betegség. Mivel nem adtak konkrét hivatkozást, így erre nehéz reagálni, de általánosságban elmondható, hogy a legtöbb, ilyen állítás alátámasztására felhozott vizsgálat:

• nem véletlenszerű mintán alapul (pl. internetes kérdőívek),
• nincs korrekció az összehasonlított csoportok közötti alapvető különbségekre (pl. egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, szocioökonómiai státusz, alapbetegségek),

ebből fakadóan nem alkalmasak ok-okozati következtetések levonására [19].

Ezzel szemben számos, nagyon nagy esetszámú, egymástól függetlenül elvégzett, regiszter-alapú, populációs vizsgálatok (Skandinávia, USA, más országok) sorozatosan:

• nem találtak összefüggést a védőoltások és az autizmus spektrum zavar (ASD) között [20],
• nem igazolták az oltások szerepét ADHD, tanulási zavarok vagy egyéb krónikus neurológiai betegségek kialakulásában [21].

Ami az Önök által említett, kb. 2000 oltatlan gyermeket összehasonlító tanulmányt illeti, ebben a vizsgálatban a követési idő lényegesen rövidebb volt az oltatlan csoportban, mint az oltottakban, vagyis sok esetben egyszerűen nem érték el azt az életkort, amikor az autizmus és más fejlődési zavarok diagnózisa tipikusan megszületik. Ez súlyos módszertani hiba, amely az eredményeket értelmezhetetlenné teszi.

Fontos hozzátenni azt is, hogy ahol csökkent az átoltottság, ott sem csökkent az autizmus vagy más krónikus betegségek aránya, vagyis az oltások hiánya nem védi meg a gyermekeket ezektől. Kiteszi viszont őket a fertőző betegségek kockázatának — azok előfordulása ugyanis ténylegesen megnőtt ezekben az esetekben.

Téves információkra alapozzák azt az állítást, hogy a klinikai vizsgálatok, a placebo-kontroll, vagy az engedélyezés egyes oltóanyagok esetében nem történtek meg, vagy nem voltak megfelelően kivitelezve.

Az az állítás, hogy „minden forgalomban lévő oltóanyag” termékismertetője azt mutatja, hogy nem volt klinikai kísérlet velük, vagy nem volt inert placebo kontroll, nem felel meg a valóságnak.

• Az EMA, FDA és más szabályozó hatóságok részletes iránymutatásokat adnak a vakcinák randomizált, kontrollált klinikai vizsgálataira, amelyek során az oltások biztonságosságát, immunogenitását és hatásosságát is vizsgálják.
• Számos oltás esetében volt „valódi” placebóval vagy más releváns kontrollal végzett, randomizált vizsgálat, a példákat hosszan lehetne sorolni a Hib-oltástól [22] a pneumococcus ellen oltáson [23] át a rotavírus elleni vakcináig [24], hogy az olyan történeti példákat, mint a járványos gyermekbénulás elleni Salk-vakcina kipróbálása [25] ne is említsük. Természetesen vannak esetek, amikor etikai okokból aktív kontrollt alkalmaznak, de ez nem a vizsgálatok hiányát jelenti, hanem azt az (általános) alapvetést tükrözi, hogy placebo-kontrollnak csak akkor van helye, ha nincs ismerten hatásos és biztonságos eljárás, mert ha van, akkor értelemszerűen nem lehet megfosztani tőle gyerekeket, csak mert a véletlen úgy hozta, hogy kontrollcsoportba kerültek.

A COVID-19 elleni mRNS oltások esetében több tízezres nagyságrendű beteg bevonásával végeztek randomizált, placeboval kontrollált III. fázisú vizsgálatokat, amelyek világszerte elérhetők és részletesen dokumentálták a hatásosságot és a mellékhatásprofilt. Ezek a kutatások sorra bebizonyították a hatásosságot, ami – mint azt a törzskönyvezés után elvégzett megfigyeléses vizsgálatok igazolták – idővel csökken, hiszen a SARS-CoV-2 is nagyon változékony, így a kockázati csoportoknak időközönként új oltás kell ellene.

Abban egyetértünk, hogy a COVID-19 világjárvány kommunikációjában előfordultak túlzottan optimista, idő előtt tett, vagy a bizonyítékokat nem megfelelően értelmező állítások (például a fertőzésátvitel elleni védelemről, vagy a szinte tökéletes hatásosságról szóló, a gyengülés kérdését nem is érintő kijelentések 2021 elején). Ez kommunikációs tanulság, amelyről a képzésünkön is szó volt: hogyan lehet a bizonytalanságot, a változó járványügyi helyzetet, és a növekvő számú tapasztalatot transzparensen, folyamatában jól kommunikálni.

Ez azonban kommunikációs tanulság, és nem a tudományos eredmények cáfolata (mint ahogy a tudományos eredmények soha nem is állítottak olyat, hogy a COVID-19 elleni védőoltások tökéletesen hatásosak, vagy, hogy biztosan nem gyengülnek időben).

Mellékhatás-jelentés és farmakovigilancia

Egyetértünk abban, hogy a hazai mellékhatás-jelentési rendszer működése javítandó, és a nemzetközi jógyakorlatokhoz képest van tér a fejlődésre – mind technikai, mind szemléleti téren.

Ugyanakkor fontos megkülönböztetni:

• a passzív, spontán bejelentésen alapuló rendszereket (mint a VAERS, vagy a hazai rendszer), amelyek jelzőrendszerként szolgálnak, de nem alkalmasak közvetlen ok-okozati következtetések levonására;
• és a célzott epidemiológiai vizsgálatokat (kohorsz- és eset-kontroll vizsgálatok, összekapcsolt regisztereken alapuló vizsgálatok), amelyek valós képet adnak a kockázatokról.

A spontán jelentési rendszerek erősítése tehát bizalmi szempontból fontos, de a megbízható oltásbiztonsági következtetések levonása nem ezen múlik.

A képzésen külön blokk foglalkozott azzal, hogy:

• hogyan működnek a hazai és nemzetközi gyógyszerbiztonsági rendszerek,
• milyen szerepe van a bejelentéseknek,
• és hogyan lehet a szakembereket a korrekt és teljeskörű jelentésre ösztönözni – ebben az Önök által jelzett igényekkel alapvetően egy irányba mutatunk.

A Védőoltási Módszertani Levél (VML)

A VML országos szakmai irányelv, melyet az országos tisztifőorvos által vezetett Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Intézet ad ki. Azzal az észrevételükkel, hogy kevés benne a konkrét irodalmi hivatkozás, egyet tudunk érteni: egy annyira bizalmi kérdésben, mint a védőoltás-ajánlás, erősíthetné a hitelességet és a bizalmat a transzparens meghivatkozása azoknak a tudományos eredményeknek, melyekre az ajánlás alapozott.

Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a VML „légből kapott” állításokat tartalmazna; a mondatok mögött jellemzően több évtizedes nemzetközi bizonyítékbázis áll. Az, hogy az bizonyítékokra kifejezetten hivatkozzon az ajánlás, valóban erősítheti a bizalmat – ezt a javaslatukat konstruktívnak tartjuk, és egyetértenénk azzal, hogy a jövőbeli frissítésekben nagyobb hangsúlyt kapjon ez a szemlélet.

A védőoltások bizonyítottan megelőzik számos rosszindulatú daganatos megbetegedés előfordulását és az általuk okozott halálozást

Több védőoltásról ma már kifejezetten tudjuk, hogy csökkenti bizonyos daganatok kockázatát:

• a HPV-oltás jelentősen csökkenti a méhnyakrák és más HPV-fertőzéssel összefüggő daganatok incidenciáját [26];
• a hepatitis B elleni oltás évtizedes utánkövetésben igazoltan csökkenti a krónikus HBV-fertőzés és a hepatocelluláris carcinoma előfordulását [27].

Jelenleg a daganatok megelőzése szempontjából biztonságos és bizonyítottan hatásos lehetőségek a megfelelő védőoltások beadása és részvétel a szervezett népegészségügyi szűrőprogramokban, nem pedig a gyermekkori fertőzéseken való átesés.

Jogszabályi hivatkozásokkal kapcsolatos felvetéseik

Levelükben több alkotmányos és törvényi hivatkozást is tesznek (Alaptörvény, Eü. tv., Gyógyszertörvény, Btk.). Ezek részletes, tételes értelmezése nem a mi hatáskörünk, hanem az illetékes jogi, hatósági és szakmai szervek kompetenciájába tartozik.

Általános elvek szintjén azonban fontos rögzíteni:

• A kötelező védőoltási rend törvényi felhatalmazáson alapul, amelyet a mindenkori jogalkotó határoz meg, és amelynek alkotmányosságát az arra hivatott szervek vizsgálhatják.
• A „bármely oltás beadása halált okozhat, ezért alkotmányellenes” típusú érvelés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy bármely oltás be nem adása is halált okozhat, vagyis, hogy minden orvosi beavatkozás, nemcsak a védőoltások, kockázat–haszon mérlegelésén alapulnak, így a jogrendszerek sem a nulla kockázatot tekintik célnak (lévén, hogy olyan nem létezik), hanem a legkedvezőbb kockázat–haszon arányt.

Az Önök által megfogalmazott további kérésekre adott válaszok

1. „Kérjük, hogy a képzésen a fent ismertetett tényekről tájékoztassák a résztvevőket.”
   – A képzésen a résztvevők bizonyítékokon alapuló, szakirodalommal alátámasztott információkat kapnak a védőoltások hatásosságáról, biztonságosságáról és kockázatairól. Olyan állításokat azonban, amelyekről nem igazolható, hogy igazak, vagy igazolható, hogy nem igazak, természetesen nem fogunk bemutatni, pláne nem tényként.
2. „Kérjük, kezdeményezze az egész oltási rend azonnali felülvizsgálatát.”
   – Az oltási rend felülvizsgálata folyamatos szakmai és hatósági feladat, amelynek sem a kezdeményezése, sem az elvégzése nem tartozik az Epidemiológiai és Surveillance Központ hatáskörébe, és természetesen nem egyetlen képzéshez vagy személyhez kötött döntés.
3. „Az oltásokhoz kötött orvosi ösztönzők megszüntetése, helyette az autoimmun betegek gyógyításához kötés.”
   – A finanszírozási ösztönzők meghatározása, illetve módosítása egészségpolitikai kérdés, amelyet a finanszírozó és a szakmai döntéshozók hajtanak végre. Abban egyet tudunk érteni, hogy átlátható, indokolható ösztönző rendszerre van szükség annak érdekében, hogy az átoltottság magas szintje fenntartható, valamint az önkéntes védőoltások esetén növelhető legyen.
4. „A kötelező oltási rendszer azonnali eltörlése.”
   – Ez törvényhozási kompetencia. A kötelezés értékválasztás kérdése, annyit mindenesetre szakemberként elmondhatunk a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján, hogy a kötelező oltási rendszerünk jelentősen hozzájárul a fertőző megbetegedések visszaszorításához és a járványok elleni védekezéshez; összességében az emberi szenvedés megelőzéséhez és a társadalom betegségterheinek mérsékléséhez.
5. További felvetések: autizmus-kutatás, a bizonyított súlyos oltási szövődmények kompenzációja, az oltást követő nem várt események jelentésének erősítése, a hazai adat-elemzés fejlesztése
   – Az autizmussal és egyéb neurológiai kórképekkel kapcsolatos kutatások támogatását, az oltási szövődmények korrekt elismerését és kompenzációját, az oltást követő nem-várt események jelentését és az adat-elemzés fejlesztését alapvetően támogatható célnak tartjuk – feltéve, hogy ezeket valós adatokra, transzparens módszertanra és minőségi kutatásra építjük, nem pedig előre eldöntött prekoncepciók igazolására. Ezeknek a területeknek a fejlesztése az oltásokba vetett bizalom további növelését segítheti elő.

A párbeszéd keretei és a kommunikáció irányelvei

Fontos, hogy a kommunikáció egymás kölcsönös tiszteletén és az alapvető emberi értékek – mint az emberi élet és egészség – védelmén alapuljon. Ezen belül is:

• Erősítse a közönség kritikus gondolkodását a manipuláló, félelemkeltő állításokkal szemben,
• Támogassa a bizonytalan, de nyitott embereket a tájékozott döntésben,
• Kerüljük el az olyan vitákat, amelyekben bármelyik félnek a célja az, hogy ne az érvek minőségével és igazával, hanem a retorikával, a hangossággal, a másik ember fenyegetésével vagy sértegetésével hirdesse ki a „győztest”.

Ennek szellemében válaszunk célja sem az, hogy „meggyőzzük” Önöket, ha alapvetően elutasítják a védőoltásokat, hanem az, hogy:

• a képzés résztvevői,
• és a szélesebb szakmai, valamint érdeklődő nem szakmabeli közönség megalapozott képet kapjon a bizonyítékokról, a kockázat-haszon mérlegelésről és a népegészségügyi szempontokról.

A képzés e cél elérését, és ezen keresztül a magyar lakosság egészségi állapotának javítását, a magyar emberek érdekét szolgálja.

Üdvözlettel:
Az „Oltásokba vetett bizalom – helyzetkép, meghatározó tényezők, cselekvési lehetőségek” képzés előadói (betűrendben):

Bilics Edit
Dr. Ferenci Tamás
Ferenczi Annamária
Dr. Koltai Júlia
Dr. Krisztalovics Katalin
Dr. Oroszi Beatrix
Velkey Viktória

[1] Henderson DA. The eradication of smallpox – An overview of the past, present, and future. Vaccine. 2011;29:D7–9. doi: 10.1016/j.vaccine.2011.06.080

[2] National Notifiable Diseases Surveillance System (NNDSS). Annual Notifiable infectious disease data tables. https://www.cdc.gov/nndss/infectious-disease/index.html.

[3] További példákat találni Ferenci Tamás: Védőoltásokról – a tények alapján (Medicina Kiadó, 2016) könyvének 7.1-es alfejezetében, mely online is elérhető a https://vedooltas.blog.hu/2012/09/05/sok_fertozo_betegseg_visszaszorult_vagy_szinte_eltunt_az_ellene_adott_vedooltas_bevezetese_utan címen.

[4] Colgrove, James. The McKeown thesis: a historical controversy and its enduring influence. American Journal of Public Health 92.5 (2002): 725-729.

[5] Lien Anh Ha Do, Kim Mulholland. Measles 2025. N Engl J Med. 2025 Jun 25.

[6] Osterholm, M. T., Kelley, N. S., Sommer, A., Belongia, E. A. (2012). Efficacy and effectiveness of influenza vaccines: a systematic review and meta-analysis. The Lancet Infectious Diseases, 12(1), 36-44.

[7] Demicheli, V., Jefferson, T., Ferroni, E., Rivetti, A., Di Pietrantonj, C. (2018). Vaccines for preventing influenza in healthy adults. Cochrane Database of Systematic Reviews, (2).

[8] European Centers for Disease Control and Prevention. Systematic review of the efficacy, effectiveness and safety of newer and enhanced seasonal influenza vaccines for the prevention of laboratory-confirmed influenza in individuals aged 18 years and over. ECDC, 2024.

[9] Restivo, V., Costantino, C., Bono, S., Maniglia, M., Marchese, V., Ventura, G., et al. (2018). Influenza vaccine effectiveness among high-risk groups: A systematic literature review and meta-analysis of case-control and cohort studies. Human vaccines & immunotherapeutics, 14(3), 724-735.

[10] Godoy, P., Romero, A., Soldevila, N., Torner, N., Jané, M., Martínez, A., et al. (2018). Influenza vaccine effectiveness in reducing severe outcomes over six influenza seasons, a case-case analysis, Spain, 2010/11 to 2015/16. Eurosurveillance, 23(43), 1700732.

[11] Andersson, N. W., Bech Svalgaard, I., Hoffmann, S. S., Hviid, A. (2025). Aluminum-adsorbed vaccines and chronic diseases in childhood: a nationwide cohort study. Annals of Internal Medicine, 178(10), 1369-1377.

[12] Mitkus, R. J., Hess, M. A., & Schwartz, S. L. (2013). Pharmacokinetic modeling as an approach to assessing the safety of residual formaldehyde in infant vaccines. Vaccine, 31(25), 2738-2743.

[13] American SIDS Institute: Incidence. https://sids.org/what-is-sidssuid/incidence/.

[14] KSH. 22.1.1.9. Halálozások száma és aránya, csecsemőhalandóság, születéskor várható élettartam, halálozás főbb okok szerint. https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0009.html

[15] Manfredini M, Perrone S, Ardenghi A, et al. The Changing Epidemiology of Sudden Infant Death Syndrome: A 15‐Year Overview Comparing Italian and European Data. Health Sci Rep. 2025;8:e70599. doi: 10.1002/hsr2.70599

[16] Halottvizsgálati bizonyítványok adatai, elérhető az Okspecifikus Mortalitási Adatbázisban, https://research.physcon.uni-obuda.hu/OkspecifikusMortalitasiAdatbazis/

[17] Törő, K., Mészáros, R., Mészáros, Á., Csukás, Z. (2004). Change in immunisation schedule and sudden infant death syndrome in Hungary. FEMS Immunology & Medical Microbiology, 42(1), 119-124.

[18] Vennemann, M. M. T., Höffgen, M., Bajanowski, T., Hense, H. W., Mitchell, E. A. (2007). Do immunisations reduce the risk for SIDS? A meta-analysis. Vaccine, 25(26), 4875-4879.

[19] Greenland, S., Morgenstern, H. (2001). Confounding in health research. Annual Review of Public Health, 22(1), 189-212.

[20] Taylor, L. E., Swerdfeger, A. L., Eslick, G. D. (2014). Vaccines are not associated with autism: an evidence-based meta-analysis of case-control and cohort studies. Vaccine, 32(29), 3623-3629.

[21] Institute of Medicine, Board on Population Health, Public Health Practice, Committee on the Assessment of Studies of Health Outcomes Related to the Recommended Childhood Immunization Schedule. (2013). The childhood immunization schedule and safety: stakeholder concerns, scientific evidence, and future studies.

[22] Obonyo, C. O., Lau, J. (2006). Efficacy of Haemophilus influenzae type b vaccination of children: a meta-analysis. European Journal of Clinical Microbiology and Infectious Diseases, 25(2), 90-97.

[23] Cutts, F. T., Zaman, S. M. A., Enwere, G. Y., Jaffar, S., Levine, O. S., Okoko, J. B., et al. (2005). Efficacy of nine-valent pneumococcal conjugate vaccine against pneumonia and invasive pneumococcal disease in The Gambia: randomised, double-blind, placebo-controlled trial. The Lancet, 365(9465), 1139-1146.

[24] Joensuu, J., Koskenniemi, E., Pang, X. L., Vesikari, T. (1997). Randomised placebo-controlled trial of rhesus-human reassortant rotavirus vaccine for prevention of severe rotavirus gastroenteritis. The Lancet, 350(9086), 1205-1209.

[25] American Journal of Public Health. May 1955. https://ajph.aphapublications.org/toc/ajph/45/5_Pt_2.

[26] Falcaro, M., Soldan, K., Ndlela, B., Sasieni, P. (2024). Effect of the HPV vaccination programme on incidence of cervical cancer and grade 3 cervical intraepithelial neoplasia by socioeconomic deprivation in England: population based observational study. British Medical Journal, 385.

[27] Chang, M. H. (2010). Hepatitis B virus and cancer prevention. In Clinical Cancer Prevention (pp. 75-84). Berlin, Springer.