Mit kell tudni a szamárköhögés megbetegedésekről
és azok előfordulásáról Magyarországon?

Járványügyi helyzetértékelés 2024. 1-45. hetére vonatkozóan

Összefoglaló

Magyarországon 2024. 1-45. hetében 1127 szamárköhögés (pertussis) megbetegedést jelentettek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnak, ami 2018-2022. között az évek azonos időszakát jellemző középértékhez (13 beteg) képest drámai növekedést jelent. A 2024. november 4-10. közötti 45. héten 37 szamárköhögés megbetegedést jelentettek be, ezzel ellentétben épp egy évvel korábban ezen a héten egyetlen esetet sem regisztráltak, és 2023. 1-45. hetében összesen 2 esetről érkezett jelentés. Mindez azt jelzi, hogy jelentős szamárköhögés-járvány zajlik országunkban. A megnövekedett esetszám minden korosztályban megfigyelhető, de a legmagasabb az 1 év alatti csecsemők, a 40-49 éves felnőttek és a 60 évnél idősebbek körében. A 6 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél, akiknél a legsúlyosabbak a tünetek, a betegség hatékonyabb megelőzése prioritást kell élvezzen!

Mi a szamárköhögés?

A szamárköhögés („100 napos köhögés”), más néven pertussis, a tüdőt és a légutakat érintő, rendkívül fertőző, csak az embert érintő bakteriális betegség. A fertőzött személy szájában, orrában és torkában lévő baktérium (Bordetella pertussis) okozza.

Milyen tünetei vannak a szamárköhögésnek?

A tünetek általában 7-10 nappal (legfeljebb 21 nappal) a fertőzés után jelentkeznek. (1. ábra)

• Kezdetben a tünetek hasonlítanak egy átlagos légúti fertőzésre (tüsszögés, nátha, hőemelkedés és enyhe köhögés – hurutos szakasz).
• Két héten belül a köhögés súlyosabbá válik (köhögési rohamok szakasza): hullámokban jelentkező, öt vagy több szaggatott köhögéssel járó roham jellemzi egyetlen kilégzés alatt, amely epizódok ismétlődnek. A köhögési rohamokat – a hosszú kilégzés miatt kialakuló oxigénhiány által kikényszerített, – jellegzetes károgásra emlékeztető, vagy magas hangú, „húzó” belégzési hang követi. Ezek a köhögési epizódok gyakran sűrű, tiszta nyák távozásával végződnek, amelyet gyakran a tapadó nyák előidézte reflexes öklendezés, hányás követ. Kezdetben éjszaka jelentkeznek a köhögési rohamok, majd nappal is gyakoribbá válnak, és egy-két hónapig ismétlődhetnek.
• Kisgyermekeknél, valamint korábban védőoltásban részesült személyeknél előfordulhat, hogy a tipikus „szamárköhögéses” köhögés soha nem alakul ki. Csecsemőknél viszont a köhögési rohamokat rövid, életveszélyes időszakok követhetik, amikor a légzés leáll (apnoe).
• Ezt az időszakot követően a köhögési rohamok ritkábbá válnak, kevésbé súlyosak lesznek, és a beteg állapota fokozatosan javul (oldódási, vagy lábadozási szakasz – ez a szakasz akár három hónapig is eltarthat).

A régebben oltott serdülők, felnőttek vagy részben beoltott gyermekek általában enyhébb vagy némileg eltérő tünetekkel betegedhetnek meg. Ezekben a csoportokban és a nagyon fiatal csecsemőknél a klinikai kép alapján a szamárköhögést nehezebb diagnosztizálni.

Milyen szövődményei lehetnek a szamárköhögésnek?

A szamárköhögés legsúlyosabb szövődményei a csecsemőknél jelentkeznek. Különösen súlyos lehet a szamárköhögés a nem oltott csecsemőknél vagy olyan csecsemőknél, akiknek az édesanyja nem volt beoltva.

A szövődmények közé tartozik a tüdőgyulladás, a tüdőlégtelenség (atelektázia – a tüdő egy része elveszti levegőtartalmát és összeesik), középfülgyulladás, görcsrohamok, eszméletvesztés, kiszáradás, fogyás, enkefalopátia (az agy megbetegedése), sérv, de akár a légzésleállás (apnoe) és a halál is.

A pertussis okozta halálesetek leggyakrabban a fiatal csecsemőknél fordulnak elő, akik tüdőgyulladás vagy agyi oxigénhiány miatt halnak meg. Európában minden évben regisztrálnak haláleseteket, amelyek legtöbbször olyan csecsemők között fordulnak elő, akik túl fiatalok voltak ahhoz, hogy az alap-védettséghez szükséges teljes oltási sorozatot megkapják [1].

A halálozási arány (letalitás) mutatója azt határozza meg, hogy 100 pertussisban megbetegedett személy közül átlagosan hányan halnak meg. Az 1998-2002 közötti időszakban bekövetkezett halálesetekről készült tanulmányban, amelyben 16 európai országot vontak be egy közös adatbázisba a rutin nemzeti felügyelet során gyűjtött pertussis-esetek adatai alapján, az összesített halálozási arány 0,7/1000 lakos volt [2]. Az EU-ban 1998-2022. között a csecsemők korspecifikus halálozási arányának középértéke 3/1000 (min 0, max 10,1/1000) volt [3].

Az Egyesült Királyság fertőző betegség felügyeleti rendszerének adatai alapján 2008 és 2011 között évente 1-5 pertussis okozta haláleset történt, a letalitás 1,1-3,4% között mozgott [4]. A 2012-es járványos évben tíz, 2013-ban pedig két haláleset történt, 3,0%-os, illetve 2,8%-os halálozási arány mellett [4].

Valószínű, hogy sok esetben a pertussist nem ismerik fel a halál okaként, így lehetséges, hogy valójában a ténylegesen regisztráltnál több halálesetért felelős a szamárköhögés. Az elmúlt időszakban az EU-ban regisztrált halálesetek többsége háromhónaposnál fiatalabb csecsemőknél következett be. (8-9. ábra)

Hogyan terjed a szamárköhögés?

A szamárköhögés a fertőzött személy köhögésekor keletkező, levegőben terjedő nyálkacseppek útján terjed. A fertőzést nem csak a súlyos beteg, hanem olyan személy is terjesztheti, akinél a betegségnek csak enyhe formája jelentkezik, vagy akinél egyáltalán nincsenek tünetek. Gyakran előfordul, hogy a baktériumot hordozó idősebb testvérek, rokonok, szülők, nagyszülők – tudtukon kívül is – hazaviszik a kórokozót, és megfertőzik a háztartásban élő csecsemőt [1].

A pertussisban szenvedő egyén az első tünetek megjelenésétől a hurutos időszakon át a köhögési rohamok szakaszának első két hetéig fertőzőképes lehet [5]. A fertőzőképesség az első két hétben, azaz a hurutos szakaszban, valamint a köhögési rohamok időszakának kezdetén a legmagasabb. A megfelelő időben adott hatékony antibiotikum-kezelés lerövidítheti a fertőző időszakot, és csökkenti a fertőzés továbbadásának kockázatát. Ilyen esetekben a fertőzőképesség az antibiotikum-kúra 5. napja után megszűnik [6].

1. ábra A szamárköhögés klinikai szakaszainak, tüneteinek, fertőzőképességének és diagnosztikus lehetőségeinek időbelisége [5]

Mindazoknak, akiknél a szamárköhögésnek akár csak a gyanúja is felmerül, az előírt antibiotikum-kezelés idejére távol kell maradniuk a csecsemőktől és azoktól, akik fogékonyak lehetnek erre a betegségre és súlyos tünetekkel betegedhetnek meg.

A megelőzés fontos részét képezi a pertussisban szenvedő személyek mindazon közeli hozzátartozóinak és más, velük kapcsolatba került személyeknek (kontakjaiknak) a felkutatása, járványügyi megfigyelése, valamint a körükben megelőző intézkedések foganatosítása, akiktől ők megfertőződhettek, vagy akiket ők megfertőzhettek (fertőzési lánc).

Ki van kitéve a szamárköhögés veszélyének? A betegség mennyire ragályos?

Mindenki ki van téve a fertőzés kockázatának, aki nincs beoltva szamárköhögés elleni védőoltással, vagy aki már régen kapott oltást, vagy régen esett át a szamárköhögésen.

A szamárköhögés az egyik legfertőzőbb, védőoltással megelőzhető emberi betegség. A fertőzőképessége többszöröse a legtöbb légúti kórokozóénak, beleértve az influenzát is, ami azt jelenti, hogy egy teljesen fogékony népességben egyetlen szamárköhögésben szenvedő beteg átlagosan
12-17 további embert képes megfertőzni [4]. A pertussis tehát nagyon ragályos: a fertőzött személyekkel egy háztartásban élő fogékony személyek körében a másodlagos fertőzési arány 70-100%-ra becsülhető [7].

Hogyan lehet megelőzni a szamárköhögést?

A szamárköhögés megelőzésének legfontosabb módja a teljes immunizáció. A szamárköhögés elleni védőoltást általában a diftéria- és tetanuszoltással együtt adják be (gyakran a gyermekbénulás, Haemophilus Influenzae B és hepatitis B elleni védőoltással is kombinálva).

Magyarországon a 3 adagból álló alapimmunizáló oltási sorozatot 2, 3 és 4 hónapos korban adják be a magyarországi oltási ütemtervnek megfelelően. A negyedik adagot 18 hónaposan, az ötödik adagot 6 éves korban ajánlott beadni. 11 évesen (6. osztály), iskolai kampányoltások keretében még egy emlékeztető oltást kapnak a magyar gyermekek.

Egyes EU/EGT-országokban a terhesség alatt a nők számára emlékeztető oltást ajánlanak, amely a megszületett csecsemőt is védi ideiglenesen. Egyes országok a megfelelő védettséggel nem rendelkező nők számára nem sokkal a szülés után ajánlják az emlékeztető oltást, hogy csökkentsék a szamárköhögés csecsemőre való átvitelének kockázatát.

Magyarországon az országos tisztifőorvos 2024. július 22-i ajánlása szerint „javasolt a szamárköhögés elleni emlékeztető oltás a várandósoknak, mert az az újszülöttet is védi”[9].

Az NNGYK szintén a 2024. július 22-i ajánlásában felhívja a lakosság figyelmét, hogy „a csecsemővel egy háztartásban élő családtagok és a csecsemő gondozásában résztvevők számára is javasolt a védőoltás [9].” Az ajánlás szerint „jelenleg a szamárköhögés elleni emlékeztető oltáshoz szükséges oltóanyag országosan elérhető a gyógyszertárakban, és ezt a hatóság folyamatosan monitorozza.” [9]

Mi jellemzi a járványügyi helyzetet az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országaiban, illetve Magyarországon?

A szamárköhögés még ma is tartósan és rendszeresen előfordul (azaz endémiás betegség) az EU-ban/EGT-ben és világszerte. Az Európai Járványügyi Központ (ECDC) összefoglalója szerint 2012-19. között évente átlagosan 38 145 szamárköhögés esetet jelentettek [7]. Ez a fertőző betegség még magas csecsemőkori átoltottsági arány mellett is képes 3-5 évente kisebb-nagyobb járványokat előidézni.
Az EU/EGT országokban pl. a 2016-os (41 026 bejelentett eset) és a 2019-es év hozott kiugróan magas esetszámot (34 468 eset). A COVID-19 pandémia első két évében a szigorú intézkedéseknek köszönhetően az emberek közötti érintkezések száma csökkent, a távolságtartás nőtt, ami a légúti fertőző betegségek – így a szamárköhögés – visszaszorulását eredményezte ebben az időszakban.

Az EU-ban/EGT-ben a COVID-19 világjárvány időszakában észlelt korlátozott terjedést követően, 2023-ban több mint 25 000 pertussis-esetet jelentettek (hasonló nagyságrendű értékeket regisztráltak 2016-ban és 2019-ben is). 2024 elején az esetszám-emelkedés tovább gyorsult: már az év első három hónapjában, január és március között több mint 32 000 megbetegedést regisztráltak a tagállamokban, ami meghaladja az előző évben bejelentett esetek számát [7]. Összességében tehát 2024 áprilisáig az EU/EGT-országok közel 60 000 esetet jelentettek, ami több mint tízszeres növekedést jelent 2021-hez és 2022-höz képest. A pandémia tehát valószínűleg az egyik tényező, mely megzavarta a szamárköhögés szokásos előfordulását. (2. ábra)

2. ábra Bejelentett pertussis megbetegedések száma havonta 2006.01.01 – 2024.03.31. között, EU/EGT (Adatok forrása: ECDC)

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGyK) éves jelentései szerint Magyarországon 2013. és 2023. között évente 0-23 szamárköhögés megbetegedést regisztráltak. Az átlagosnál magasabb esetszámot észleltek 2013-ban (20 fő), 2014-ben (20 fő) és 2019-ben (23 fő). 2023-ban mindössze két szamárköhögés megbetegedést jelentettek.

Összességében elmondható, hogy a 2024. előtti évtizedben Magyarországon a bejelentett pertussis-esetek igen ritkán fordultak elő. (*A lezárt években tisztított, 2024-ben előzetes adatok.) (3. ábra)

3. ábra. Bejelentett pertussis megbetegedések száma évente, 2013-2024*, Magyarország (2013-2023. között éves, tisztított adatok, *2024. 1-45. hetében, előzetes, részben tisztított adatok) (Adatok forrása: NNGyK éves és heti jelentései)

2024 áprilisában azonban lassan emelkedni kezdett a bejelentett esetek száma, és a járványügyi felügyeletnek a hónap végére már 17 regisztrált esetről volt tudomása, amely akkor már több mint duplája volt az előző öt év azonos időszakában bejelentett esetszámok középértékének (8 eset).
A regisztrált esetszám a 33. héten (augusztus 12-18.) érte el maximumot (89), és a heti bejelentések száma a 35. hét óta csökkenő trendet mutat. (4.ábra)

4. ábra Bejelentett pertussis megbetegedések száma hetente, 2024. 1-45. hét, Magyarország (előzetes, részben tisztított adatok), (Adatok forrása: NNGyK heti jelentései)

Összességében tehát a bejelentett szamárköhögés megbetegedések száma Magyarországon 2024. 1‑45. hetében 1127 volt, ami a 2018-2022. között az év azonos időszakában bejelentett középértékhez (13 eset) képest drámai növekedést jelent. A 45. héten, azaz 2024. november 4-10. között 37 fő szamárköhögés megbetegedését jelentették be, ezzel ellentétben épp egy évvel korábban ezen a héten egyetlen esetet sem regisztráltak.

Mi az oka annak, hogy megváltozott a szamárköhögés európai járványügyi helyzete, beleértve Magyarországot is?

Magyarországon a szamárköhögés elleni átoltottság a csecsemők, kisgyermekek körében 99% feletti. A nyájimmunitáshoz szükséges nagyon magas átoltottsági arányt (legalább 95%) Európa számos országában azonban nem sikerült eddig elérni: az EU/EGT átlag 94%, az országok közötti jelentős különbségekkel. Amikor Európában járvány van, a Magyarországra történő behurcolt esetek száma is nagyobb lesz, és minél többen vannak ezek a fertőző betegek, annál nagyobb valószínűséggel tud a fertőzés hazánkban is átterjedni fogékony személyekre.

Másrészt a COVID-19 világjárvány során hozott nem-farmakológiai intézkedések (kijárási korlátozás, személyes távolságtartás, tömegrendezvények korlátozása, maszkhasználat) a pertussis terjedését is akadályozták [7,8]. A „természetes emlékeztető (booster) hatás elmaradt”, a kórokozó nem cirkulált a lakosság körében, mint korábban, így megnövekedve, kritikus tömeget ért el a fogékony személyek száma, ami elindította a kórokozó folyamatos terjedését, vagyis a járványt [9].

Harmadrészt, még azokban az országokban is, ahol nagy arányban oltott a népesség, problémát okozhat a védőoltás óta eltelt idő múlásával csökkenő védettség (ugyanis a szamárköhögés elleni oltás nem véd egy életen át).

Negyedrészt, az acelluláris (sejtmentes) pertussis komponenst tartalmazó védőoltások valószínűleg befolyásolják a B.pertussis evolúcióját, és ennek egyik lehetséges eredménye a vakcina-kiváltotta immunitás elkerülésére jobban képes törzsek kiválogatódása. A pertussis elleni teljes-sejtes oltással szemben (1954-2006. között alkalmazták Magyarországon) az acelluláris oltóanyagok a baktérium négy fontos alkotóelemét tartalmazhatják (pertussis toxin, pertaktin, filamentózus hemagglutinin, fimbriák). Irodalmi adatok szerint a pertaktin-tartalmú acelluláris alapimmunizáló vakcinára áttért országokban (Magyarország is ezen országok körébe tartozik) az acelluláris vakcina szelekciós nyomása következtében a pertaktin-hiányos törzsek dominanciája nő, és így csökken a védőoltás eredményessége, mert az ilyen törzsek kikerülhetik a vakcina által kiváltott immunitást [13,14]. A változások együttesen a pertussis megnövekedett gyakoriságához vezetnek minden korcsoportban, amely komoly következményekkel járhat a súlyos, sőt halálos kimenetelű megbetegedés szempontjából leginkább veszélyeztetett csecsemőkre is.

Meddig tart a védettség a védőoltást követően?

A szamárköhögés elleni védettség nem élethosszig tartó, akár oltás következtében, akár fertőzést követően alakul ki. A pertussis elleni vakcinák az oltást követő első néhány évben magas szintű védelmet nyújtanak a tünetekkel járó (különösen a súlyos) fertőzéssel szemben, a védőimmunitás azonban az oltás óta eltelt idő növekedésével csökken [12,15]. A védőoltásból származó immunitás az oltást követő 2-12 év alatt csökken [15–17], míg a fertőzésből, a betegség átvészeléséből származó immunitás a fertőzést követő 4-20 év alatt hanyatlik [15]. A csökkenés üteme gyorsabb lehet azoknál az egyéneknél, akik csak acelluláris vakcinát kaptak, mint azoknál, akik teljes-sejtes vakcinát (is) kaptak [12]. Ahogy az immunitás az oltott korosztályokban csökken, úgy válnak ők is egyre fogékonyabbá a fertőzésre. A védőoltás emlékeztető adagjainak optimális időzítésénél mindezt figyelembe kell venni. A fentiek miatt három-öt évente kisebb-nagyobb járványok előfordulhatnak magas átoltottság mellett is.

Mely évszakban várható a szamárköhögés-esetek számának növekedése?

A pertussis egész évben előfordul. Ha csak azokat az országokat vesszük figyelembe, amelyek 2014. és 2019. között következetesen jelentették a betegség előfordulását, a pertussis nem mutatott határozott szezonalitás, de az esetek száma minden évben kissé magasabb volt nyáron, mint az év többi hónapjában (5. ábra) [7, 9]. Az EU hét országában folytatott PERTINENT kutatás eredményei is arra utalnak, hogy a megbetegedések gyakorisága nyáron a legmagasabb [1].

5. ábra Bejelentett pertussis megbetegedések száma és mozgóátlaga havonta, 2014-2019. EU/EGT országok. (Adatok forrása: ECDC)

Melyek az érintett korosztályok?

A szamárköhögés minden korcsoportban előfordul. A 2023-24-es időszakban 17 EU/EGT-országban a csecsemők (egy évnél fiatalabbak) körében jelentették korcsoport-létszámarányosan a legtöbb megbetegedést (korspecifikus incidencia), míg hat országban a 10-19 éves serdülők körében volt a betegség gyakorisága a legmagasabb [7]. Pertussis miatt a legnagyobb számban és gyakorisággal csecsemők haltak meg [17].

Míg 2016. előtt szinte csak csecsemőket érintett a halálos kimenetelű pertussis, addig 2016-tól kezdődően a 60+ korosztály több mint a harmadát tette ki a pertussis okozta haláleseteknek [7].

A nemzetközi felügyeleti adatok összehasonlítását óvatosan kell értelmezni a tagállami felügyeleti rendszerek ismert különbségei – a laboratóriumi módszerek elérhetősége, a vizsgálati gyakorlatok, az oltási naptárak közötti különbségek és az átoltottsági arányok eltérése – miatt. Ezenkívül az esetek azonosítása korcsoportonként (pl. csecsemők vs. 60+ korosztály) eltérő lehet. Sok országban 2012 óta anyai oltási programokat vezettek be a csecsemők védelmére életük első hónapjaiban. Azt is figyelembe kell venni, hogy egyik oltóanyag sem nyújt élethosszig tartó immunitást.

A magyarországi surveillance rendszer hiányosságaira mutat rá egy 2014-15-ben végzett hazai kutatás. E szerint a 2000 vizsgált személy 15%-a a vizsgálat előtti egy évben átvészelte a fertőzést [20]. Az átvészeltség aránya korcsoportonként változott: a 18-29 évesek 16,5%-a, a 30-44 évesek 12,4%-a, a 45-59 évesek 11%-a, és a 60 éves vagy idősebbek 19,4%-a tünetekkel vagy anélkül találkozott a kórokozóval és hagyott ez nyomot az immunitásán emelkedett ellenanyagszinttel [20]. Körülbelül 1% esetében volt a tünetek alapján is valószínűsíthető a fennálló/közelmúltban lezajlott fertőzés [20]. Mindez arra utal, hogy a detektálatlan esetek aránya valószínűleg magas Magyarországon.

6. ábra Pertussis megbetegedések száma és aránya korcsoportok szerint, 2024. 1-45. hét, Magyarország (Adatok forrása: NNGyK heti jelentései)

Magyarországon 2024-ben a legtöbb megbetegedés a csecsemők körében fordult elő (249 eset, 22%). Őket a 40‑49 évesek (173 eset, 15%), majd a 60 évesnél idősebbek követték (121 eset, 11%).
A legkevesebb esetet az 1-2 és a 20-29 évesek körében azonosították. (6. ábra)

A pertussis megbetegedés valós kockázatát arányaiban a legpontosabban a korspecifikus megbetegedési gyakoriság (incidencia: hány megbetegedés esik a korcsoportba tartozó 100 000 főre) mutatja: a csecsemők kockázata a megbetegedésre több mint 17-szerese a már háromszor oltott 1‑2 éves korúaknak, de a 3-5, 6-9, 10-14 és 15-19 évesek kockázatánál is 12-17-szer magasabb a 0 éveseké. (7. ábra)

A betegség kockázata – a regisztrált esetszám alapján – a gyermekkort követően tovább csökken: vélhetőleg a felnőttek kezelőorvosainak diagnosztikus gondolkodásában nem elöl van a sorban a pertussis, mint elkülönítő (differenciál)-diagnózis, így sem a gyanú bejelentése, sem a laboratóriumi vizsgálat nem történik meg minden esetben. Az idősebbek tüneteinek a hátterében gyakran fel sem merül a pertussis, így a megbetegedés marad ismeretlen kórokú elhúzódó köhögés. Ezen a szemléleten talán változtat a most zajló járvány, ami bizonyítja, hogy a pertussis nem csak gyermekbetegség.

7. ábra Pertussis megbetegedések gyakorisága korcsoportok szerint, 2024. 1-45. hét, Magyarország (előzetes, részben tisztított adatok), (Adatok forrása: NNGyK heti jelentései)

Kik azok, akik a súlyos lefolyás, illetve halálos kimenetel szempontjából a leginkább veszélyeztetettek?

Kórházi ápolást igénylő súlyos állapot

Az ECDC 2022. évi pertussis-jelentése szerint az esetalapú információkkal és ismert helyszínű (otthoni/kórházi) ápolási információval bejelentett 2 013 esetből 365 (18%) kórházba került. Közülük 110-en (30%) egy év alattiak, 86-an (24%) egy és négy év közöttiek, 128-an (35%) 30 évesek vagy idősebbek voltak [21].

Halálozás

Az ECDC 2024 májusi összefoglalója szerint a halálozás korcsoportonkénti aránya 2011 és 2024 között változott. 2011 és 2022 között összesen 103 halálesetet jelentettek, ebből 69 (67%) csecsemő, 25 (24%) pedig 60 éves vagy annál idősebb felnőtt volt. A 2023 januárja és 2024 áprilisa közötti időszakban összesen 19 halálesetet jelentettek: 11 (58%) csecsemő és nyolc (42%) 60 évesnél idősebb felnőtt volt érintett [7]. (8. ábra)

8. ábra Pertussis-ban meghaltak száma évente, korcsoportok szerint, EU/EGT, 2011-2024*. (N=121) (Forrás: ECDC, 2024. május; *2023-24-re vonatkozóan nem teljes körű, előzetes, esetdefiníciótól független adatok)

2011 és 2022 között a csecsemőhalálozások 95,5%-a (n=64) 6 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél következett be, a legtöbb halálozás egyhónapos csecsemőknél. (9. ábra) A 2023 és 2024 közötti időszakban bekövetkezett csecsemőhalálokról életkor szerinti hónapokban még nem állnak rendelkezésre adatok. [7]

9.ábra: Pertussis következtében meghalt csecsemők száma korhónapok szerint, 2011-2022. EU/EGT, (N=67)(Forrás: ECDC, 2024. május)

Mikor, kinek és hova kell bejelenteni a szamárköhögést?

A szamárköhögés a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet szerint bejelentendő, méghozzá az Európai Unió egységes esetdefiníciója szerint [22,23]: bejelentésre kötelezett a gyanús, a valószínűsíthető vagy a megerősített eset.

A fertőző betegségek jelentésének rendjét az 1/2014.(I.16.) EMMI rendelet határozza meg. Ennek megfelelően a betegellátónak kell az alábbiakban meghatározott esetdefiníciónak megfelelően a bejelentést megtenni az észlelést követő 24 órán belül, az érintett személy lakhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szerv, azaz a Kormányhivatal népegészségügyi főosztálya részére.

Fontos tehát hangsúlyozni, hogy mind a gyanús, mind a valószínűsíthető, mind pedig a megerősített esetet be kell jelenteni. Ebben nyújt segítséget az esetek osztályozása:

• Gyanús eset: Teljesülnek a klinikai feltételek.
• Valószínűsíthető eset: Teljesülnek a klinikai és epidemiológiai feltételek.
• Megerősített eset: Teljesülnek a klinikai és laboratóriumi feltételek.

Mik azok a klinikai, epidemiológiai és laboratóriumi feltételek, amiket vizsgálni kell annak eldöntésére, hogy az aktuális megbetegedés bejelentendő-e?

Klinikai feltételek:

Legalább két hete fennálló köhögés és az alábbi három tünet legalább egyike:

• köhögési rohamok,
• húzó belégzés (inspirációs stridor),
• köhögést követő hányás,

vagy

• olyan személy, akinél az orvos szamárköhögést diagnosztizált (azaz klinikailag szamárköhögésnek tartja, pl.: atípusos esetek),

vagy

• légzéskimaradási (apnoe) epizódok csecsemőknél.

Epidemiológiai feltétel:

Emberről emberre terjedés (a bejelentendő beteg egy már ismerten pertussisban szenvedő beteggel került kapcsolatba, tőle fertőződhetett – a kontaktuskutatás célja ennek felderítése).

Laboratóriumi feltételek:

Legalább egy feltétel az alábbiak közül:

• a Bordetella pertussis izolálása (bakteriológiai kimutatása) klinikai mintából,
• a Bordella pertussis örökítő anyagának kimutatása klinikai mintában,
• Bordetella pertussis-szal szembeni specifikus ellenanyagok kimutatása.

Kockázatértékelés

A pertussis kockázatát négy különböző népességcsoportban értékelhetjük, figyelembe véve a fertőzés valószínűségét és következményét egyaránt.

• Az általános kockázat magas a 6 hónaposnál fiatalabb, nem immunizált vagy részlegesen immunizált csecsemők esetében, mivel ők jelentik azt a csoportot, ahol a legmagasabb a pertussis megbetegedési, súlyos lefolyási és halálozási gyakorisága.
• A 6 hónaposnál idősebb csecsemőktől a 15 évesnél fiatalabb gyermekekig terjedő körben mérsékelt kockázattal lehet számolni, ha nem oltottak vagy részlegesen immunizáltak, és alacsony kockázattal, ha a nemzeti immunizációs programnak megfelelően teljeskörűen beoltottak.
• A 16 – 64 év közötti korúak mérsékelt kockázattal rendelkeznek, amely alacsony szintre csökken, ha a közelmúltban emlékeztető oltást kaptak.
• A 65 éves vagy idősebb felnőttek és bármely életkorú személyek, akik olyan alapbetegségben szenvednek, mint pl. az asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) vagy immunkárosodás, összességében mérsékelt kockázattal rendelkeznek, mivel mérsékelt fertőzési valószínűséggel és mérsékelt egészségkövetkezménnyel számolhatnak (azaz a fiatal felnőtt korosztályokba tartozóknál nagyobb valószínűséggel betegszenek meg súlyos tünetekkel).

Ajánlások

Az EU/EGT-országokban a pertussis elleni nemzeti immunizálási programok elsődleges célja az újszülöttek megbetegedésének visszaszorítása és az újszülöttkori halálesetek megelőzése. Ebből a célból, és tekintettel a folyamatban lévő pertussis-járványokra, az ECDC arra ösztönzi az EU/EGT tagállamok népegészségügyi hatóságait, hogy a pertussis járványügyi helyzetének javítása érdekében célzott intézkedéseket hozzanak [7].

Magyarország számára is megfontolandók az alábbiak:

• Magas átoltási arány elérése és fenntartása a pertussis alapimmunizálási sorozat és az azt követő, a nemzeti oltási programokban ajánlott emlékeztető oltások időben történő és teljes befejezésével.
• A fentiek érdekében elengedhetetlen, hogy Magyarországon mind az átoltottságról, mind pedig az oltási ütemről közöljön a népegészségügyi hatóság naprakész, részletes adatokat nagy területi felbontásban, annak érdekében, hogy a fogékonyak számának esetleges megnövekedését egy-egy területen monitorozni lehessen.
• A gyermekkori oltások mellett az anyai immunizálás (várandósok oltása) rendkívül hatékony módszer a fiatal csecsemők megbetegedésének és halálának megelőzésére. Biztosítani kell minden állampolgár számára a gyermekkori és anyai immunizálási programokhoz való hozzáférést és azok végrehajtását hatékonyabbá kell tenni. Az oltási nyilvántartások felülvizsgálata és szükség esetén frissítése lehetővé teszi az oltási állapot nyomon követését a különböző életszakaszokban és a különböző szolgáltatók között, hogy stratégiailag támogassák az oltási programokat.
• Szükség van az adatok gyűjtésére az anyai oltásokról és erről rendszeres tájékoztatást kell adni annak érdekében, hogy az intézkedés hatékonyságát monitorozni lehessen.
• Az egészségügyi szakemberek tájékozottságának növelése a pertussisnak az ellátási területükön kialakult járványügyi helyzetével, a pertussis klinikai megjelenésével és a védőoltással történő megelőzéssel kapcsolatban. Elő kell segíteni, hogy az elhúzódó köhögés kivizsgálása, és a pertussis-esetek azonosítása, és a laboratóriumilag igazolt pertussis-esetek mielőbbi, megfelelő antibiotikummal történő kezelése megtörténjen. A pertussis minden életkorban előfordulhat, eltérő klinikai képpel, és a klinikai gyanú gyakran csekély. Ha szükséges, többféle vizsgálati lehetőséget is elérhetővé kell tenni a betegség diagnózisának megerősítésére.

A fentiek érdekében Magyarországon is javasolt naprakész diagnosztikus és terápiás protokollok kidolgozása és eljuttatása a területen dolgozó orvosokhoz, beleértve a pertussis irányában végzett klinikai diagnosztikus, valamint járványügyi laboratóriumi vizsgálatokat végző mikrobiológiai laboratóriumok megnevezését és azok elérhetőségét. Javasolt továbbá a háziorvosok jogosultságainak bővítése PCR-vizsgálat kéréséhez.

• Meg kell erősíteni a pertussis felügyeletét, és biztosítani kell a népegészségügyi kapacitást a járványok korai felismerésére, diagnosztizálására és leküzdésére, beleértve a kontaktus-kutatást a súlyos betegség kockázatának kitett közeli kapcsolatok védelme érdekében.
• Fontos a Bordetella pertussis makrolid antibiotikumokkal szembeni rezisztenciájának monitorozása és jelentése.
• Ki kell dolgozni a kockázatkommunikációt a betegségről és az oltás fontosságáról, valamint a stratégiákat a vakcinák elfogadásának és az oltás beadásának elősegítésére. Az egészségügyi szolgáltatók ajánlásai nagyon fontosak az anyai oltás elfogadásához, elterjedéséhez, valamint az alapimmunizáló védőoltási sorozat és az emlékeztető oltások időben történő beadásához.
• Fel kell tárni azokat a tényezőket, amelyek egy adott országban befolyásolják a pertussis-vakcina elfogadását, és célzott kommunikációval meg kell próbálni eloszlatni a tévhiteket és csökkenteni a félelmeket.
• A járványügyi helyzetről folyamatos, naprakész, megbízható információkat kell szolgáltatni mind a lakosság, mind pedig az egészségügyi dolgozók irányába. A pertussisról adott információknak hangsúlyozniuk kell, hogy ez egy nagyon ragályos fertőző betegség, és a csecsemők a legveszélyeztetettebbek.

 Javasolt intézkedések

• A nemzeti szintű surveillance megerősítése – az orvosok és a lakosság figyelmének felhívása;
• Molekuláris epidemiológiai vizsgálatok végzése a keringő pertussis izolátumok nyomon követésére, különös tekintettel a pertaktin-hiányos törzsek esetleges elterjedésére.
• A diagnosztikus és járványügyi laboratóriumi vizsgálatok feltételeinek biztosítása (finanszírozás – háziorvosok jogosultságainak bővítése PCR-vizsgálat kéréséhez, logisztika, laboratóriumi kapacitás);
• A betegek elkülönítésének hangsúlyozása;
• A diagnosztikai és terápiás ajánlások frissítése;
• A kontaktuskutatás feltételeinek biztosítása, a járványügyi intézkedések időben történő elrendelése;
• A gyermekkori kötelező oltások előírt időben történő beadása, az átoltottság és az oltási ütem monitorozása nagy területi felbontásban, az életkorhoz kötött oltások elhúzódásának megakadályozása;
• A várandósok oltásának szorgalmazása és a szükséges oltóanyag térítésmentes biztosítása;
• Elegendő oltóanyag rendelkezésre állása esetén az idősek emlékeztető oltási ajánlásának megfontolása és a védőoltások térítésmentes biztosítása.

Szakirodalom

1. Merdrignac L, Belghiti FAE, Pandolfi E, et al. Incidence and severity of pertussis hospitalisations in infants aged less than 1 year in 37 hospitals of six EU/EEA countries, results of PERTINENT sentinel pilot surveillance system, December 2015 to December 2018. Eurosurveillance. 2021;26:1900762. doi: 10.2807/1560-7917.ES.2021.26.4.1900762
2. Tozzi AE, Pandolfi E, Celentano LP, et al. Comparison of pertussis surveillance systems in Europe. Vaccine. 2007;25:291–7. doi: 10.1016/j.vaccine.2006.07.023
3. European Centre for Disease Control and Prevention. Surveillance Atlas of Infectious Diseases. 2023. https://www.ecdc.europa.eu/en/surveillance-atlas-infectious-diseases (accessed 20 November 2024)
4. Amirthalingam G, Andrews N, Campbell H, et al. Effectiveness of maternal pertussis vaccination in England: an observational study. Lancet. 2014;384:1521–8. doi: 10.1016/S0140-6736(14)60686-3
5. WHO. Pertussis: Vaccine Preventable Diseases Surveillance Standards. 2018. https://www.who.int/publications/m/item/vaccine-preventable-diseases-surveillance-standards-pertussis (accessed 7 November 2024)
6. Tróbert-Sipos D, Pék T, Kulcsár A, et al. Javaslatok és megfontolások a magyarországi pertussisesetszám-növekedéssel összefüggésben. Published Online First: 25 August 2024. doi: 10.1556/650.2024.33127
7. European Centre for Disease Prevention and Control. Increase of pertussis cases in the EU/EEA: 8 May 2024. LU: Publications Office 2024.
8. Cherry JD, Heininger U. PERTUSSIS AND OTHER BORDETELLA INFECTIONS. In: Feigin RD, Cherry JD, Demmler-Harrison GJ, et al., eds. Feigin and Cherry’s Textbook of Pediatric Infectious Diseases (Sixth Edition). Philadelphia: W.B. Saunders 2009:1683–706.
9. NNGYK. Javasolt a szamárköhögés elleni emlékeztető oltás a várandósoknak, mert az az újszülöttet is védi. 2024. https://www.nnk.gov.hu/index.php/kozlemenyek/2585-javasolt-a-szamarkohoges-elleni-emlekezteto-oltas-a-varandosoknak-mert-az-az-ujszulottet-is-vedi.html (accessed 30 October 2024)
10. Matczak S, Levy C, Fortas C, et al. Association between the COVID-19 pandemic and pertussis derived from multiple nationwide data sources, France, 2013 to 2020. Eurosurveillance. 2022;27:2100933. doi: 10.2807/1560-7917.ES.2022.27.25.2100933
11. Van Der Kooi S, Beard F, Dey A, et al. Pertussis notifications decline in Australia during COVID-19 non-pharmaceutical interventions, 2020–2021. Commun Dis Intell (2018). 2024;48. doi: 10.33321/cdi.2024.48.24
12. Wang H, Fu M, Chen W, et al. Post-COVID-19 pandemic changes in pertussis incidence among patients with acute respiratory tract infections in Zhejiang, China. Front Microbiol. 2024;15. doi: 10.3389/fmicb.2024.1448997
13. Ma L, Caulfield A, Dewan KK, et al. Pertactin-Deficient Bordetella pertussis, Vaccine-Driven Evolution, and Reemergence of Pertussis – Volume 27, Number 6—June 2021 – Emerging Infectious Diseases journal – CDC. doi: 10.3201/eid2706.203850
14. Domenech de Cellès M, Rohani P. Pertussis vaccines, epidemiology and evolution. Nat Rev Microbiol. 2024;22:722–35. doi: 10.1038/s41579-024-01064-8
15. Schwartz KL, Kwong JC, Deeks SL, et al. Effectiveness of pertussis vaccination and duration of immunity. CMAJ. 2016;188:E399–406. doi: 10.1503/cmaj.160193
16. Wendelboe AM, Van Rie A, Salmaso S, et al. Duration of Immunity Against Pertussis After Natural Infection or Vaccination. The Pediatric Infectious Disease Journal. 2005;24:S58. doi: 10.1097/01.inf.0000160914.59160.41
17. Gao H, Lau EHY, Cowling BJ. Waning Immunity After Receipt of Pertussis, Diphtheria, Tetanus, and Polio-Related Vaccines: A Systematic Review and Meta-analysis. The Journal of Infectious Diseases. 2022;225:557–66. doi: 10.1093/infdis/jiab480
18. Chit A, Zivaripiran H, Shin T, et al. Acellular pertussis vaccines effectiveness over time: A systematic review, meta-analysis and modeling study. PLOS ONE. 2018;13:e0197970. doi: 10.1371/journal.pone.0197970
19. ECDC. Expert consultation on pertussis. 2014. https://www.ecdc.europa.eu/en/publications-data/expert-consultation-pertussis (accessed 18 October 2024)
20. Torzsa P, Raghavendra D, Tafalla M. A Bordetella pertussis-antitestek szeroprevalenciája magyarországi felnőttekben. Published Online First: 1 April 2018. doi: 10.1556/650.2018.30941
21. European Centre for Disease Control and Prevention. Pertussis – Annual Epidemiological Report for 2022. 2024. https://www.ecdc.europa.eu/en/publications-data/pertussis-annual-epidemiological-report-2022 (accessed 7 November 2024)
22. Wolters Kluwer Hungary Kft. 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről – Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99800018.nm (accessed 18 October 2024)
23. Európai Bizottság. A BIZOTTSÁG  (EU)  2018/  945  VÉGREHAJTÁSI  HATÁROZATA  –  (2018. június 22.)  –  a járványügyi  felügyeleti  rendszer  hatálya  alá  vonandó  fertőző  betegségekről  és  kapcsolódó  különös  egészségi  problémákról,  valamint  a vonatkozó  esetdefiníciókról. 2018.

A jelentést készítette az  

RRF-2.3.1-21-2022-00006