Az egyik legszebb, legkülönlegesebb, de egyben a legnehezebb hivatás is a gyógyítóké, ápolóké, és a beteg ember mindig rászorul a segítségre, hiszen betegségében testi-lelki bajokban ő a legkiszolgáltatottabb. Így amit az ápolók végeznek a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján, az egyik legnemesebb feladat – kezdte köszöntőjét dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes.
A Klinikai Központ elnöke hangsúlyozta, az általuk gyógyított betegek számára a testi bajra a gyógyszer, valamint a jelenlét, a mosoly, a bátorító szavak egyaránt fontosak. Munkájuk azonban még ennél is több, hiszen a betegek ápolásán keresztül családok ezreinek adnak támogatást, segítséget a legnehezebb pillanatokban.
Kiemelte, a Semmelweis Egyetem hazánk legnagyobb betegellátó intézménye, a klinikákon látják el a legtöbb, országosan minden tizedik fekvőbeteget. Összesen 38 szakmában gyógyítják a legsúlyosabb, úgynevezett harmadik progresszivitási szintű betegeket. A Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának 43 szervezeti egységében több mint 3000 szakdolgozó, ápoló végzi feladatát.
Önökre minden nap minden órájában nagy és felelősségteljes feladat hárul, amelyet az ápolók nemzetközi napján szeretnénk megköszönni és egyben saját magunk figyelmét is felhívni arra, hogy a köszönő szavakat ne csak most, hanem minden nap elmondjuk önöknek, ahogyan önök minden nap enyhítik a betegek fájdalmát
– hangsúlyozta dr. Szabó Attila.
Hozzátette, az ápolók a jövőt jelentik a betegek, a családjaik és így az egész társadalom számára. A nagy léptékű technikai fejlődés mellett mindig lesz igény szakképzett, a munkájukban elkötelezett, az újra, tanulásra nyitott szakemberekre, és bár sok mindent megkönnyítenek majd az egyre modernebb gépek, a mesterséges intelligencia, de az ápolásra mindig szükség lesz.
Az év elején a magyar ápolástörténet emblematikus személyére, Kossuth Zsuzsannára emlékeztek, a mostani nemzetközi emléknap pedig Florence Nightingale angol ápoló születésnapjához kötődik. Kortársak voltak, más-más helyen – a krími háborúban, illetve a magyar szabadságharcban – olyan folyamatok elindítói, amelyek megteremtették a betegellátás alapját, megfogalmazták hivatásuk feladatait, csak úgy, mint kötelezettségeiket – mondta el Feketéné dr. Szabó Éva. A stratégiai és fejlesztési rektorhelyettes hangsúlyozta, a pandémia időszaka különösen ráirányította a figyelmet az egészségügyi szakdolgozók munkájának alapvető fontosságára, pótolhatatlanságára; a Semmelweis Egyetem folyamatosan azon dolgozik, hogy erkölcsileg és anyagilag is megkaphassák azt a megbecsülést, ami ezért az áldozatra kész, munkaidőt és szabadidőt nem ismerő hivatásért jár.
Nagy hangsúlyt fektetünk az elhivatott, szakmailag magasan képzett minőségi utánpótlás biztosítására. Az egyetem négy szakképző iskolájában folyó, magas színvonalú képzés biztosak vagyunk benne, hogy önmagában is megtartó erővel bír, de a kidolgozott anyagi juttatási rendszer, valamint a már két alkalommal kiírt Jó tanuló, jó ápoló ösztöndíjnak is jelentős a szerepe abban, hogy a tanulók a sikeres szakmai vizsga után elhelyezkedjenek az egyetem klinikáin
– mutatott rá Feketéné dr. Szabó Éva.
Az ápolóknak két fegyvere van, a szeretet ereje és a szakértelem – emelte ki Fábri Sára, a Raoul Wallenberg Szakképző Iskola végzős ápoló tanulója. Ünnepi előadásában elhangzott, a korábbi példaképek és saját tapasztalatai alapján is vallja, nem elég a testet kezelni, a lélekre is figyelni kell, és nem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani.
„Úgy gondolom, aki ezt a szakmát választja, az az embereket, a betegeket, az elesetteket, a rajtuk való segítést választja. Hiszen ez a munka lényegileg róluk szól.”
Az ápolók elhivatottságát jelzi a mai napig, hogy ők azok a Lámpás hölgyek, urak, akik fényt hoznak az éjszakába, és a túlélés reményét nyújtják a betegeknek. Mint azt Florence Nightingale is fontosnak tartotta, az ellátás mindenkire kell, hogy vonatkozzon, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül. Ma is elengedhetetlen, hogy minden rászoruló ember végig gondoskodó ápoló kezei között legyen – emelte ki Fábri Sára.
Ezután dr. Szabó Attila tíz munkatársnak adott át elismerő oklevelet az ápolók nemzetközi napja alkalmából.
- Bartha Barna (Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika)
- Cséke Erzsébet (Belgyógyászati és Onkológiai Klinika)
- Hajdu Malgorzata (Semmelweis Egyetem Szakrendelő Intézet)
- Harkai Csaba (Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika)
- Juhász Ildikó (Multidiszciplináris Egynapos Sebészeti Klinika)
- Markovics Dorina (Gereátriai Klinika és Ápolástudományi Központ)
- Puskásné Tóth Ibolya (Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika)
- Sörés Szilvia (Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika)
- Terman Stefánia Mária (Belgyógyászati és Hematológiai Klinika)
- Vígh Zoltánné (Gyermekgyógyászati Klinika)
Az esemény további részében fogadáson látták vendégül kötetlen beszélgetésre a szakdolgozókat. Ezt követően tudományos szakmai előadások keretében egy-egy kiemelt témát mutattak be meghívott előadók. Elsőként dr. Antmann Katalin kórházhigiénés főorvos a Kézhigiénéről másképp című előadásával nyitotta meg az ülést. Őt követte dr. Bencés Ilona, a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika klinikai vezető főnővére a Beteg edukáció fejlesztése című előadásával, majd Neubrandtné Dobos Ágnes, az Intenzív Terápiás Klinika osztályvezető ápolója az Otthoni Lélegeztetési Program aktualitásairól számolt be.
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
