A krónikus limfocitás leukémia (CLL) terápiája során kialakuló molekuláris változásokat vizsgálva a daganatos sejtek terápiás válaszában fontos szerepet játszó folyamatot talált a Semmelweis Egyetemen működő MTA-SE Lendület Molekuláris Onkohematológia Kutatócsoport. A kutatók az Osztrák Tudományos Akadémia Molekuláris Medicina Központjával, valamint a Regensburgi Egyetem és a Dél-Pesti Centrumkórház szakembereivel együttműködve az eredményt a Nature Communications folyóiratban publikálták.

A kutatócsoportot vezető dr. Bödör Csaba, az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet tudományos főmunkatársa elmondta: a krónikus limfocitás leukémia (CLL), mint az egyik leggyakoribb felnőttkori leukémiatípus már évek óta áll a kutatócsoport figyelmének középpontjában. Ezernél is több CLL-es beteg genetikai hátterét megvizsgálva számos klinikai jelentőséggel bíró megfigyelést tettek már a betegség kapcsán. A tavalyi év során olyan molekuláris diagnosztikai eljárásokat vezettek be, amelyek a mindennapokban segítik a hematológusok munkáját a rizikóbecslés és a terápiás döntéshozatal során. Az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben működő Molekuláris Diagnosztika laboratórium az ország számos ellátóhelyének nyújt szolgáltatást, segítve a klinikusok mindennapi munkáját – ismertette dr. Bödör Csaba.

A most is zajló kutatások középpontjában egy ibrutinib nevű új hatóanyag áll, melynek klinikai bevezetése áttörést hozott a nagy kockázatú CLL-es betegek kezelésében – részletezi az MTA közleménye. A jelenlegi, hazai részről dr. Alpár Donát, az intézet tudományos munkatársa által koordinált kutatás során a leukémiás sejtek és más immunsejtek ibrutinibkezelés nyomán megjelenő változásait vizsgálták, és egy speciális „molekuláris programot” azonosítottak a leukémiás sejtekben. Kiderült, hogy ezek a komplex molekuláris változások célzott kezelés hatására aktiválódnak, és bár valamennyi betegben egységes mintázatot mutatnak, egyes fázisaiknak a különböző betegekben eltér az időbeli lefolyása.

Ennek gyakorlati jelentősége lehet a kezelésre gyorsabban és lassabban reagáló betegek azonosításában, ami segítheti a célzott terápiás stratégiák optimalizálását és akár új kombinációs kezelések beállítását is. Az eljárás a jövőben daganatok széles körében lehet alkalmas a különböző célzott terápiák által indukált molekuláris szabályozómechanizmusok azonosítására, ami később új biomarkerek felfedezéséhez is vezethet.

Forrás: MTA
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.