Színreakción alapuló, extracelluláris vezikulákból történő lipid-meghatározási eljárás fejlesztéséért nyerte el a leginnovatívabb kutatómunkának járó Innovációs Díjat dr. Visnovitz Tamás, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet tudományos munkatársa és kollégái. A módszer elősegítheti az extracelluláris vezikulákkal kapcsolatos kutatások, szolgáltatások és az extracelluláris vezikula alapú diagnosztikus és terápiás termékek standardizálását. Az eredmény a Nemzeti Szívprogramban is jelentős előrelépést jelent, mivel kardiológiai betegségek biomarkereit is könnyebben megtalálhatják.

Az extracelluláris vezikulák lipid kettősréteg által határolt, kisméretű, sejtek által kibocsátott nanorészecskék, melyeket az orvosi és biológiai kutatások során kiemelt figyelem kísér, mivel mind korai diagnosztikus, mind pedig terápiás eszközként sokféle, jelenleg nagyrészt kihasználatlan lehetőséget rejtenek – magyarázta dr. Visnovitz Tamás. A kutatások előrehaladását és a vezikulák gyógyszeripari-diagnosztikai felhasználását nagyban nehezíti, hogy a különféle testfolyadékokból és sejtkultúrák tenyésztő folyadékából tisztított vezikula preparátumok nehezen standardizálhatók (csak kis mennyiség nyerhető ki belőlük). A tudományterületen a fehérjetartalom, illetve részecskeszám meghatározásán alapuló eljárások sokszor nem képesek különbséget tenni a mintákban található extracelluláris vezikulák, fehérje-aggregátumok és lipoproteinek között, ezért téves eredményre vezetnek – tette hozzá a kutató.

A dr. Buzás Edit által vezetett Extracelluláris Vezikula Kutatócsoport tagjaként egy rendkívül egyszerű, olcsó és széles körben alkalmazható, az extracelluláris vezikulák lipid-tartalmának meghatározásán alapuló módszert fejlesztett ki. Az Innovációs Díjjal jutalmazott eljárás kidolgozása egy megkésett eszközbeszerzésnek köszönhető – avatott be dr. Visnovitz Tamás, aki korábban a Richter Gedeon Nyrt.-ben volt projektvezető és 3 éve érkezett a Semmelweis Egyetemre a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet igazgatójának hívására, a Nemzeti Szívprogramban való részvételre. Mivel egyes, a kutatáshoz szükséges eszközök nem érkeztek meg időben, így a kutatócsoport az analitikai rész előkészítését kezdte el. Liposzóma standardok alkalmazásával sikerült a – kutatócsoport által korábban leírt – összlipid meghatározási módszer érzékenységét egy nagyságrenddel megnövelni, amely lehetővé tette az extracelluláris vezikulák gyors és hatékony mennyiségi meghatározását – mondta el dr. Visnovitz Tamás. Ez a módszer elősegítheti az extracelluláris vezikulákkal kapcsolatos kutatások, szolgáltatások és az extracelluláris vezikula alapú diagnosztikus és terápiás termékek standardizálását.

Dr. Visnovitz Tamás korábbi munkahelyén biotechnológiai projektvezetőként dolgozott, bioszimiláris gyógyszerkészítmények fejlesztésében vett részt. Írországban eltöltött posztdoktori évei alatt elsősorban a növényi biokémia, fiziológia és membránok voltak a fő érdeklődési területei. A Nemzeti Szívprogramban sejtmodellekkel foglalkozik, feladata, hogy az alapvető sejtes modellen biomarkereket találjon különböző kardiológiai betegségekre, amit később állatmodelleken, illetve humán rendszerben, betegeken is tesztelnek. Tehát lényegében olyan molekulákat „halászunk”, amelyek a későbbiekben jó jelöltek lesznek diagnosztikai célra – foglalta össze a kutató.

Dr. Visnovitz Tamás felesége is az intézetben dolgozik, gyermekeik pedig az egyetemi óvodába járnak. Szülei építészmérnökök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen oktattak, így már gyerekkorának is része volt a tudomány iránti nyitottság. Általános iskolai biológiatanára, Susa Ágnes különösen nagy hatással volt rá, különböző „terepgyakorlatok” révén körbejárták az egész országot – emlékezett vissza. A Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban kémiatanára, Hobinka Ildikó támogatta, hogy már a középiskolások is kutassanak. Később, de még a gimnáziumi évek alatt mimózákkal foglalkozott, ami egészen diplomamunkájáig elkísérte. Mint felidézte, már másodévesen használt elektronmiszkópot, ami azóta sokszor jelentett előnyt számára, ugyanis nem minden kutató ismeri ezt az eszközt közelebbről. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a molekuláris genetikába „kóstolt bele” növényélettanon. Mint elmondta, nagyon tanulságos élmény volt az iparban dolgozni, ahol lehetősége volt végigkövetni a gyógyszerfejlesztés teljes folyamatát. „A menedzserlét nem volt kényelmes, nem bírtam ki, hogy ne szóljak bele a tudományba” – mondta, ezért nagy örömére szolgál, hogy jelenleg egyetemi környezetben dolgozhat és kutathat.

Keresztes Eszter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.