Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb, világszerte tisztelt sebészét vesztettük el; Kitajima professzor váratlanul, 78 éves korában szívinfarktusban halt meg. A tokiói Keio Egyetemen megszerzett orvosi diploma, majd a sebész szakorvosi képesítés után két évet az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen töltött. Hazatérte után kapott professzori kinevezést, 1989-től a Keio Egyetem Sebészeti klinikáját vezette, osztályáról az évek során 20 munkatársa kapott professzori kinevezést. 2001-től ugyanott, nyugdíjazásáig a dékáni tisztséget is betöltötte. Mint Professor Emeritus munkáját a tokiói International University of Health and Welfare elnökeként folytatta, Naritában létrehozta ennek az egyetemnek a legújabb campusát.

Páratlanul gazdag tudományos kutató munkája során tanulmányozta többek között a stress gasztrointesztinális traktusra kifejtett hatását, a transzplantáció során bekövetkező mikrocirkulációs változásokat, a metasztázis-képződés biokémiai alapjait, a malignus daganatok génterápiás kezelésének lehetőségét, stb. Úttörő munkássága különösen jelentős a korai gyomor- és vastagbél-rák felismerésében, e területek sentinel-node feltérképezésének kidolgozásában, a robot-asszisztált sebészet bevezetésében Japánban. A modern patológiai vizsgáló módszerek és a minimálisan invazív sebészeti technika összekapcsolásával kiemelkedő eredményeket ért el a rosszindulatú daganatos betegségek leküzdésében. A Keio Egyetem 2007-ben a Professor Emeritus cím adományozásával egyidejűleg négy kötetben megjelentette addigi munkásságának összefoglalóját: több, mint 1600 – részben társszerzőkkel írt – tudományos közleménye, könyve, többszáz tudományos előadása csak részben jelzik aktivitását. Tagja volt 30 nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának – kiemelkedik közülük a World Journal of Surgery és a 70,67 (!) impact faktorú New England Journal of Medicine, amely a legjelentősebb, általános orvosi folyóirat. Rendkívüli érzéke volt az újdonságok iránt, nemzetközi szimpóziumokat szervezett egy-egy szakterület úttörőinek részvételével (Sentinel node, Radio-guided, – Robot assisted – sebészet, stb.) Tagja vagy elnöke volt 54 japán és nemzetközi tudományos társaságnak.

Megbecsültségét jelzi, hogy nemcsak hazájában, mint a Japán Sebésztársaság Elnöke végezte munkáját, hanem a Nemzetközi Sebész Társaság elnökévé is megválasztották, személye hidat jelentett országok és kontinensek között. Különleges, elmélyült kapcsolat fűzte Magyarországhoz. Számos alkalommal járt hazánkban, tartott előadást egyetemünkön és a Magyar Tudományos Akadémián. Előbb lett tiszteleti tagja a Magyar Sebész Társaságnak (2001), mint az olasz, a német, a lengyel, az amerikai, angol, stb. nemzeti társaságoknak. Egyetemünk a Doctor Honoris Causa, a magyar kormány a Lovagkereszt kitüntetést adományozta számára.

Alapító társelnöke volt az 1996-ban létrejött Japán-Magyar Sebész Társaságnak, amelyhez később lengyel sebész kollégáink is csatlakoztak. A Társaság kétévenként rendezett nagysikerű közös tudományos szimpóziumai lehetőséget adtak az alapkutatási és a gyakorlati újdonságok kölcsönös megismerésére, kiemelkedően támogatva a három ország fiatal sebész-generációját. A közel negyed évszázada fennálló egyesület immár nyolcadik kongresszusát 2018-ban rendeztük Budapesten, Kitajima professzor társelnökségével. Az egyetemünk támogatásával létrehozott tudományos találkozó az emlékév tiszteletére a „Semmelweis Symposium elnevezést kapta.

A páratlanul gazdag tudományos és szervezői munkásság csak egyik oldalát jellemzi a japán professzor életpályájának. Örökké optimista, vidám, szerény ember volt. Különösen szívén viselte a fiatal sebészek támogatását. Az elmúlt három évtizedben egyetemünk számos küldöttségét fogadta barátsággal, fáradhatatlanul munkálkodva kapcsolataink elmélyítésén. Évekkel ezelőtt Tókióban Dr. Szél Ágoston rektortól Semmelweis Ignácot ábrázoló képet kapott ajándékba – azóta, mint a mellékelt fényképen is látható – mindig magánál tartotta, ha magyar látogatók érkeztek hozzá.

Utolsó levélváltásunk során, amikor az új császár trónralépése és az új korszak, a „Reiwa” alkalmából küldtem jókívánságot, Kitajima professzor így fejezte be válaszlevelét: „A japán népet örömmel tölti el a Reiwa beköszöntése. Szeretném továbbra is fenntartani a kapcsolatot a magyar kollégákkal és bízom Magyarország és Japán örökké-tartó barátságában.” Már tervezte a Japán-Magyar-Lengyel Sebész társaság jövő évi, Yokohamában tartandó következő szimpóziumát, ezt a jelmondatot ajánlva:
„Három ország együttműködése a tudomány, a medicina és a humanitás jegyében”. Hirtelen halála után ezt tekinthetjük végakaratának.

Az International University of Health and Welfare és a Keio Egyetem július 19-én Tókióban gyászünnepségen emlékezett Masaki Kitajima professzorra. A hétszáz résztvevő előtt – egyedüli külföldi sebészként – lehetőséget kaptam, hogy egyetemünk és a magyar kollégák nevében kifejezhessem részvétünket. Kitajima professzor özvegyének Dr. Merkely Béla rektor megbízásából posztumusz kitüntetésként adtam át egyetemünk ezüst Semmelweis Emlékérmét.
Nagyszerű sebészt, kiváló kollégát, melegszívű barátot vesztettünk el. Példáját igyekszünk követni, emlékét megőrizzük.

Sándor József