Az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulójára emlékeztek az egyetem munkatársai a Semmelweis Szalonban tartott rendezvényen, amelynek idei házigazdája az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) volt.

Az ünnepélyes megemlékezést Dr. Merkely Béla rektor nyitotta meg, aki beszédében rávilágított arra: a Semmelweis Egyetem polgárai mindig helyt álltak a történelmi sorsfordulókon. Különleges helyzetben vagyunk, amikor az ország az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezik, mi ugyanis minden októberben azok előtt is tisztelgünk, akik a forradalmi események alatt is gyógyítottak és ellátták a segítségre szorulókat – mondta. Mint fogalmazott, 1956 az összetartozást, az egységet, a hősiességet szimbolizálja, az események idején pedig együtt dobbant egyetemünk és az ország szíve. Emlékeztetett többek mellett az egyetemisták szerepére a forradalom előkészítésében, valamint Tóth Ilona szigorló orvosra, a könyörtelen megtorlás mártír áldozatára, akinek 2018 októberében a Szenátus posztumusz Pro Universitate Díjat adományozott. 1956 hősei harcának értelmet 33 évvel később a rendszerváltoztatás adott – mutatott rá a rektor. Ma, amikor az orvosképzés, kutatás-innováció és betegellátás nemzetünk érdekében történő megújításáért vívjuk a magunk forradalmát, akkor ugyanolyan egységben kell lépnünk, mint az 1956-os hősök, tudván, hogy a ma törekvései a jövőnek szóló befektetések – mondta köszöntőjében a rektor.

Dr. Kellermayer Miklós, az idei rendezvény házigazdája, az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) dékánja ünnepi beszédét Márai Sándor versével kezdte, amelyet az 1956-os forradalom kitörése után két hónappal írt. Ma, a forradalom 63. évfordulóján, ugyanazon kérdések feszegetnek minket, amelyek annak idejét Márait: „Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek?”, „ilyen nagy dolog a Szabadság?” – fogalmazott Dr. Kellermayer Miklós a szavalatot követően. Mindössze 20 nap — az ezeréves Magyarország életében egy röpke pillanat —, de történelmünk egyik legkiemelkedőbb 20 napja zajlott 1956-ban – érzékeltette. A dékán beszédében végigtekintett az események kronológiáján, emlékeztetve arra, hogy – a magyar történelemben nem először – az újítás, a változtatás, a cselekvés és így a forradalom egyik fő hajtóereje a fiatalok, az egyetemisták voltak.

Részletesen ismertette a Semmelweis Egyetem jogelődje, a Budapesti Orvostudományi Egyetem szerepét és áldozatait. Szinte minden klinika részt vett a sebesültek ellátásában, a hallgatók közül olyan sokan jelentkeztek szolgálatra, hogy sokukat már nem tudták feladattal ellátni, így ők más kórházakhoz, a mentőkhöz, vagy közvetlen „frontszolgálatba” kerültek. A fegyveres ellenállás központjainak közelsége miatt a november 4-én indult szovjet támadáskor a Belső Klinikai Tömb ismét a harcok közepébe került. Tüzérségi találat érte a II. Sz. Belgyógyászati Klinika 25-ös kórtermét, ahol minden beteg meghalt. Elpusztult az egyetemi főépület jobb szárnya, a Bőrgyógyászati Klinika. Az I. Sz. Szemészeti Klinika csupán vöröskeresztes zászlóval védett épületét szabályosan megostromolták a szovjet csapatok. Dr. Kellermayer Miklós ismertette a még fájóbb emberi veszteségeket is. Három egyetemi hallgató meghalt, 104 orvos, 76 egyéb alkalmazott és 315 hallgató nyugatra menekült, megtorlások és megfélemlítés pedig még éveken át folytatódtak.

A szabadság ügye nem választható el az igazságétól – hangsúlyozta a dékán, kiemelve, hogy a most 250. születésnapját ünneplő, de tekintetét a jövőbe vető Semmelweis Egyetem mindig az igazság és az élet védelmezője volt, és ezt a forradalom óráiban hősiesen tanúsította. „Ünnepünkön most azt kívánom, hogy hőseink szabadságvágya példa maradjon számunkra. Kívánom, hogy mindig olyan úton járjunk, amely az élet, az emberi élet csodáját tiszteli és őrzi; olyan úton, amely mindig az igazságot keresi, hogy általa szabadokká válhassunk és szabadok lehessünk. Higgyünk az igazságban úgy, hogy ha kell, életünket tegyük fel rá. Mert igen, ilyen nagy dolog a szabadság!” – zárta beszédét Dr. Kellermayer Miklós.

Galéria

10kép

Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emléke előtt szimbolikus gyertyagyújtással tisztelegtek a résztvevők, a gyertyát Dr. Merkely Béla gyújtotta meg, majd a kancellária nevében Dr. Szász Károly kancellár, a házigazda ÁOK nevében Dr. Kellermayer Miklós, továbbá az ünnepség résztvevői virágot helyeztek el az áldozatok emlékére gyújtott gyertya előtt.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.