Életének 68. évében, 2019. október 10-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Dr. Darvas Zsuzsanna, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet docense. 

Darvas Zsuzsanna, egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet munkatársa, 68 éves. Két hete még hét csoport gyakorlatvezetője, a sejttan/biológia előadások előadója a Semmelweis Egyetemen magyar és angol nyelven.

Ma pedig már nincs közöttünk. Tragikus hirtelenséggel kellett szembesülnünk a hiányával. A tanáréval (a szó legnemesebb értelmében), a mindig segítőkész kollégáéval, az önzetlen barátéval, a kiváló mentoréval. Egészen különleges ember volt, akit mindenki szeretett, becsült, tisztelt, és aki maga volt az örök derű. Mindig mindenkihez volt egy jó szava, soha nem hallottunk tőle mást, mint bátorítást, bölcs tanácsot, emberi szép szót. Barátai, kollégái, ismerősei biztosak lehettek az önzetlen segítségében. Soha senkinek nem mondott nemet, időt szakított rá. Ha valamilyen megoldandó feladat adódott, elsőnek jelentkezett. A közösség érdekét mindig a saját érdeke elé helyezte.

Szeretett utazni, világot látni. Ameddig egészsége engedte, fontos volt számára a sport, a mozgás. Járt operába, színházba, koncertre. De a legnagyobb örömet unokái szerezték neki. Nagyobbik lányának három, a kisebbik lányának két gyermeke született, egyikőjük még csak néhány hetes.

Kiváló oktató kitüntetésben részesült, az 1998-ban első kiadásban megjelent Sejtbiológia jegyzet szerzője László Valériával együtt. Nagyon szeretett tanítani. Élvezetes, a hallgatók számára jól követhető órákat tartott. Szívét-lelkét beleadta, és ezt a hallgatók is tudták, érezték. Legtöbbször ő volt az, aki a félév végi utolsó óráról hatalmas csokor virággal jött fel az intézetbe. Szinte minden számonkérés előtt konzultált hallgatóival. A tanulmányi versenyeken hallgatói rendre a legjobbak között szerepeltek. Még a vizsgát is tanítási lehetőségnek tekintette, ha a hallgató nem tudott válaszolni, ő mindig türelmesen, nagy jóindulattal elmagyarázta a helyes választ. Nem azt kereste, hogy mit nem, hanem azt hogy mit tudnak a vizsgázó hallgatók.

Elment, de egy általa szebbé-jobbá tett közösséget hagyott maga után. Kedves Zsebi, ahogyan mindannyian neveztünk, nyugodj békében! Köszönjük örökségedet, és mindazt, amit Tőled kaptunk és tanultunk!

A Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet munkatársai

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.