Mély megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Erika váratlanul elhunyt. Nehéz tudomásul venni, hogy az Anatómiai Intézet mindenki által szeretett, kedvelt Erikája nincs többé. Sokféleképpen mehet el az ember, de az ilyen hirtelen bekövetkezett halál különösen fájó.

Erika mintegy negyven évig dolgozott intézetünkben és innen is ment nyugdíjba. Fiatalon ment férjhez, haláláig igen boldog házasságban éltek. Két kislányuk, két unokájuk született. Családi életük példás volt, gyermekeiket példamutatóan nevelték.

Erika az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után rövid ideig korházi gyakorlaton volt, majd intézetünkbe került és laboratóriumi asszisztensként, később szakasszisztensként dolgozott mindvégig az Anatómián (illetve jogelődjében a II. sz. Anatómiai Intézetben).

Erikára jellemző volt munkaszeretete, rendkívüli precizitása. Munkáját nagy odaadással, szerénységgel végezte. Sokat segített munkatársainak, mindig, ha erre felkérték, helyettesítette is őket. Laboratóriumában példás rend uralkodott. Sokat törődött a kísérleti állatokkal, ha kellett hétvégeken, ünnepnapokon is besegített az állatgondozóknak. Igen jó viszonya volt a diákkörösökkel. Sokat tanította őket. Mivel a diákok csak délután értek rá, velük maradt akár késő estig is. Több évtizedes asszisztensi munkájának köszönhetően is számos sikeres diákköri előadást tartottak a hallgatók. Pontos munkájának és szakmai tudásának köszönhetően több mint félszáz tudományos közlemény technikai kivitelezésében tevékenyen vett részt. Nyugdíjba menése után is gyakran megfordult az Intézetben, tanácsaival, tapasztalataival segítette kollégáit.

Szomorúan, szívünkben mély fájdalommal búcsúzunk Erikától. Kedves Erika! Ígérjük mosolygós arcodat soha nem fogjuk elfelejteni!

Wenger Tibor

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.