Csökkenthető a röntgen sugárterhelés a képalkotás során, valamint többletinformáció nyerhető ugyanakkora sugárdózissal – erre ad lehetőséget a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet két fizikus munkatársának innovációja. Dr. Szigeti Krisztián és dr. Osváth Szabolcs ötletét a múlt év végén az Egyesült Államokban már szabadalmaztatták, az európai eljárás még folyamatban van. Kutatómunkájukat az egyetem idén innovációs díjjal ismerte el.
Lehet-e hasznosítani az ún. mozgási műtermékben rejlő, jelenleg kidobott információt, vagyis azokat a röntgenfelvételeket, melyeken elmosódások vannak a páciensben zajló élettani mozgások miatt? Ez volt az első kérdésfelvetés, mely nyomán hat évvel ezelőtt elindult dr. Szigeti Krisztián és dr. Osváth Szabolcs közös kutatása. Azt gondolták, a válasznak jó eséllyel igennek kell lennie, mivel a szervek mozgása is diagnosztikai értékkel bír – emlékeznek vissza a kezdetekre. A másik gondolat, ami motiválta őket, hogy miként lehet csökkenteni a pácienseket érő sugárterhelést a röntgenvizsgálatok alatt.
Az alapgondolatunk az volt, hogy ha egy helyesen exponált kép helyett egy teljes sorozatot vesznek fel a betegről alulexponálva (pl. 10 db képet tízszeresen alulexponálva), akkor változatlan röntgensugárzással többféle információt adó képhez lehet jutni. Azt, hogy mekkora lehet a maximális alulexponáltság, matematikai modellek segítségével is vizsgálják. Összeadva a 10 alulexponált képet (ezt lehetővé teszi az általuk kifejlesztett szoftver), ugyanazt a statikus képet kapjuk, mint a hagyományos felvételen. Ugyanakkor a teljes képsorozatot analizálva az általuk kifejlesztett módszerrel kinyerhető egy új, úgynevezett kinetikus kép is, mely a belső mozgásokat mutatja, amik a hagyományos felvételen nem látszódnak. Olyan szervek mozgása is láthatóvá tehető, amelyek a hagyományos felvételeken alig kivehetőek a gyenge kontraszt miatt.
Azoknál a diagnosztikus eljárásoknál, melyek esetében eleve több képet készítenek (pl. angiográfia), minden képet alul lehetne exponálni. A végén ugyanaz a diagnosztikus információ kinyerhető, csak épp kevesebb röntgendózis felhasználásával, vagyis csökkenthető a beteget érő sugárterhelés – fejtik ki a kutatók.
A mindezt lehetővé tévő szoftvert a röntgenalapú képalkotó eszközök bármelyikén lehet alkalmazni egy kisebb beállítási módosítással, nem kell hozzá átszerelni a teljes gépet.
A kutatók a humán vizsgálatokhoz jelenleg együttműködő klinikai partnereket keresnek, akikkel akár a felhasználás további módjairól is tudnak közös kutatásokat indítani.
Dr. Szigeti Krisztián és dr. Osváth Szabolcs innovációjának európai szabadalma még folyamatban van, ugyanakkor az Egyesült Államokban már a múlt év végén sikerült szabadalmaztatni az ötletet. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mostanra sikerült befektetőt is találniuk a további vizsgálatokhoz.
Dr. Szigeti Krisztián egyébként 1997-ben került a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetbe még tudományos diákkörösként, dr. Osváth Szabolcs pedig a Doktori Iskola elvégzése után helyezkedett el itt. Az új képfeldolgozási eljáráson hat éve dolgoznak közösen.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
