Kutatóként olyan szellemi szabadság nyílik meg az ember előtt, ami kevés más területen lehetséges – mondja dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla, aki az idén harmadszor átadott Nők a Tudományban Kiválósági Díj anyagtechnológiai kategóriájának kitüntetettje. A Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet Nanokémiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa honlapunknak beszélt az általa végzett egyetemi munkáról, a folyamatban lévő anyagtechnológiai kutatásokról és arról, miként lehetnek ezek hatással a jövő orvoslására.
Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla harmadéves korában kezdett kutatással foglalkozni egy TDK-sként, majd a mágneses nanorészecskéket kutatta. Posztdoktor kutatóként Dublinban dolgozott, majd hazatérve a dr. Zrínyi Miklós által vezetett Nanokémiai Kutatócsoport munkatársa lett.
Amióta a Nanokémiai Kutatócsoportban dolgozik, leginkább polimer nanoszálak előállításával foglalkozik. A laborban poliaminosavat (poliaszparaginsavat) állítanak elő, ebből nagyfeszültségű tér hatására vékony polimerszálakat képeznek. Mint mondta, a cél az, hogy ezt az anyagot a szöveti regenerációban fel tudják használni. Ideális gyógyszerhordozó, mert rengeteg funkciós csoporttal rendelkezik a polimer és a poliaminosavak minden élő rendszerben előfordulnak (ha nem is kifejezetten a poliaszparaginsav). Általában előállítani is rendkívül nehéz ezeket a polimereket, így a laborban is a származékát állítják elő, majd ezt a származékot alakítják poliaszparaginsavvá. A laza struktúrájú, hálószerű anyag hasonló ahhoz az extracelluláris mátrixhoz, ami az élő 
szervezetben a sejtek mikroszkopikus vázrendszerét képezi. A kutatók bíznak benne, hogy kellőképpen szervezetbarátnak bizonyul ez az anyag, ami képes lebomlani, miután funkcióját betöltötte és átadja azt az eredeti sejteknek. Égési sérüléseknél, sebfedéseknél és más esetekben is rendkívül hasznos lenne ez a felhasználás – ismertette a kutató.
Korábbi kutatása kapcsán elmondta, a mágneses nanorészecskék olyan nanométeres tartományba eső szilárd részecskék, amelyek mágnesesek, külső mágneses térrel irányíthatóak, emellett nagy a fajlagos felületük, ezért igen reakcióképesek, tehát könnyen lehet a felületüket módosítani. Kiemelte: mindkét tulajdonságot ki lehet használni a gyógyászatban. Az egyik fő irány az MRI kontrasztanyagként való alkalmazás, mivel a jelenleg használt kontrasztanyagok felhasználása korlátozott. Ebben az esetben fontos, hogy a nagyon reaktív, könnyen összetapadó részecskék egyedi részecskeként maradjanak meg, megőrizzék egyedi tulajdonságaikat. Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla posztdoktor kutatóként egyebek mellett a részecskék felületének módosításával illetve stabilizálásával is foglalkozott humán szérum fehérjék jelenlétében. Ez azért is fontos, mert kontrasztanyagként való felhasználás mellett arra is következtetni enged, hogyan lehetséges a módosított felületű részecskékre valamilyen hatóanyagot „kötni”, amit adott helyen leadhat a szervezetben, és hogy milyen életutat járhat be a szervezetben a részecske a felületén megkötött fehérjék hatására.
Kitért arra: a mágneses nanorészecskék orvosbiológiai alkalmazása különféle terápiák esetén jelenthetne új lehetőségeket. Mivel váltakozó mágneses térben ezek a részecskék képesek hőt indukálni, kemoterápiás szerek mellett kisegítőkezelésként használva lokálisan, egy adott területen (például daganat esetén) feldúsítva képesek lennének lokálisan megemelni a testhőmérsékletet, hipertermiát kiváltani, elősegítve ezzel a gyógyulást. Az ezt célzó kutatások egyelőre kísérleti fázisban vannak, több akadály van még azelőtt, hogy kész terápiás alkalmazhatóság jöjjön létre – hangsúlyozta dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla.
A kutatások konkrét hasznosságáról dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla úgy vélekedik, hogy a nanotechnológia olyan szintű fejlődésen megy keresztül, hogy nem lehet megjósolni, egy-egy elképzelésből mikor lesz az orvoslásban felhasználható termék. Bár fontosnak tartja az alkalmazott kutatásokat, szívéhez mégis az alapkutatás áll a legközelebb. Mint mondja, egyre kevesebb időt tud a laboratóriumban tölteni, mert munkájának egyre nagyobb részét teszik ki a menedzseri típusú feladatok, de ha ideje engedi, minél gyakrabban vesz részt a laboratóriumi munkában.
Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla szerint a kutatómunkában nincs monotonitás, mert nem lehet leszűkíteni, hogy éppen mivel foglalkozik. A tudomány folyamatosan fejlődik, így nincs két egyforma nap, az ember mindig megtud valami újat, publikációkból, a laborból, folyamatosan módosítja, fejleszti a tudását – véli. Fontosnak tartja, hogy sokféle kutatóval tartsa a kapcsolatot és megőrizze a nyitottságot, ahogy azt is, hogy a hallgatóitól és a professzoroktól egyaránt tudjon tanulni. Oktatóként elsősorban azokat a helyzeteket kedveli, amikor egy hallgatóval egy az egyben, mint mondja, „dinamikus társalgás” keretében vehet részt az eszmecserében, ami inspirálóan hat rá.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
