Megelőlegezett tájemlékek – Varga Patricia Minerva kiállításának megnyitója

Varga Patricia Minerva festőművész képeiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalon január 22-i rendezvényén, a magyar kultúra napján. A művésszel Garami Gréta és Dr. Matits Ferenc művészettörténészek beszélgettek, Atlasz Gábor pedig zongorajátékával tette színesebbé az estet.

RS27791_KA-20150122-IMG_3910--scr A Semmelweis Szalont Dr. Tímár József rektorhelyettes nyitotta meg, aki hangsúlyozta, a művészet és a tudomány találkozásának eseménye ki kell, hogy ragadja az embert a hétköznapok konfliktusaiból. A kiállításon látható festmények, bár erős érzelmi túlfűtöttségről tesznek tanúbizonyságot, valahol mindig az emberi bölcsességre rezonálnak és erre tanítanak – fogalmazott, utalva arra, hogy Minervát a bölcsesség istenasszonyaként tisztelték az ókori Rómában.

Garami Gréta első kérdése az alkotás módjára vonatkozott. Varga Patricia kifejtette, vannak olyan képei, amelyeket indulatból kezdett el festeni, de később pihentetni kellett a képet. Festés közben – bár ezt elmondása szerint több kollégája helyteleníti – szokott olvasni és zenét hallgatni, az így nyert impulzusok is belekerülnek a képbe. Művészete sokoldalúságát RS27774_KA-20150122-IMG_3960--scrérzékeltetve elmondta, három műfajban dolgozik, de ezek között átfedések is vannak: a műtermi olajfestmények és pasztellek mellett a plan air tájfestészet – szabad ég alatt, állvánnyal készült olajfestmények – kategóriákkal jellemezhetőek munkái. Úgy fogalmazott, mind a három műfajt egyenrangúnak tekinti, még akkor is ha vannak olyanok, akik az olajfestményeit túl vadnak találják, vagy pasztelljeit nem szeretik.

A műhelytitkokról elmondta, tájképet festeni általában nem egyedül, hanem másod- vagy harmadmagával indul. Míg kollégái sokszor a helyszín kiválasztása után rögtön festeni kezd, neki kell egy kis idő, amíg rátalál egy olyan kis részletre, amit csak ő láthatott meg egyedül, onnantól kezdve már csak „rá kell lapátolni a festéket a vászonra”. Később újra, szűz szemmel rá kell nézni a képre, és kijavítani, ha esetleg szükség van rá – fogalmazott.

RS27780_KA-20150122-IMG_3945--scr (1)Pályája indulásáról azt mondta, 13 éves korában beíratták egy rajziskolába, és attól kezdve napi 3-6 órát foglalkozott rajzolással. Nem mesterek unszolására, saját magától döntött úgy, hogy a Képzőművészeti Főiskolán van a helye. Nyolcszor felvételizett alkalmazott grafika szakra, de miután felvették, másodévesként már festőnek tanult.

Hollandiában is eltöltött egy időszakot ösztöndíjasként a Hágai Királyi Akadémián, ahol kiállítása is volt. Hollandiával kapcsolatban egyik kedves festője, Vincent van Gogh is szóba került, akinek festészetével rokonságot mutatnak képei – hangzott el.

Garami Gréta egy kérdésében megemlítette, hogy Varga Patricia műveit többen hozták összefüggésbe a megalitikus építészettel, például a Stonehenge misztikus formáival. A művész képeire vonatkoztatva elfogadta a párhuzamot, de kijelentette, hogy az értelmezést nem tekinti a feladatának. Mint mondta, ösztönösen fest, így nem tudja ő maga sem, hogy mi miért szerepel egy adott képen. Azt is elárulta, hogy nem használ vázlatokat, sőt festés közben „nem gondolkodik”, alkotás közben teljesen ráhagyatkozik ösztöneire. Ezt ő „megelőlegezett tájemlékeknek” nevezi.

RS27792_KA-20150122-IMG_3907--scrMatits Ferenc elmondta, hogy Varga Patricia képei nemcsak a múzeumokban, közgyűjteményekben találhatók meg, de több magyar nagykövetségen is vannak képeiből, például Abujában, Nigéria fővárosában, Németországban a berlini nagykövetségen és Tallinnban, Észtország fővárosában. A festőművész elmondta, ebbe a programba is csak egy véletlen folytán került bele, és voltaképpen ilyen véletlenek kísérték eddigi pályáján.

A tárlat 2015. február 19-ig látogatható, melyhez előzetes bejelentkezés szükséges a rendezveny@semmelweis-univ.hu e-mail címen vagy a 20/663-2638-as telefonszámon.

Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem