Megjelent a magyar lakosság egészségi állapotára és a fiatalok családtervezési szokásaira vonatkozó vizsgálatok eredményeit összefoglaló Magyar lelkiállapot 2013-as kiadványa, melynek tanulmányait a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai állítottak össze. A sajtótájékoztató keretében bemutatott átfogó kötetet a Semmelweis Kiadó adta ki. Az értekezésekből kiderül az is: hazánkban nő a munkahelyi stressz, a depresszió aránya viszont változatlan.
A Hungarostudy vizsgálatok rendszeresen adnak számot a magyar népesség egészségi állapotának alakulásáról, a most megjelent kiadvány a legújabb, 2013-as felmérés anyagát mutatja be. Dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója visszaemlékezve az intézet alapítójára úgy fogalmazott: „nagyon hiányzik közülünk Kopp Mária, aki szociológus férjével, Skrabski Árpáddal 1988 óta végzett átfogó, reprezentatív egészségfelméréseket a magyar lakossággal kapcsolatban.” dr. Túry Ferenc az új kötet előszavában kiemeli: „a jelenlegi kutatás szintén reprezentatív mintán készült, a munkában elsősorban a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói, oktatói vettek részt.” Minden könyvkiadás stáció, jelen esetben a közölt vizsgálatok rávezetnek, hogy szembe kell néznünk, hol tart a magyarság testi-lelki állapota – zárta beszédét az intézetvezető.
„Kötetünkkel az egészséggel kapcsolatos életminőség változásait mérjük és detektáljuk” – kezdte előadását dr. Susánszky Éva, a Magatartástudományi Intézet docense. A kiadvány szerkesztője kifejtette: „2006 óta a magyar társadalomban fokozódó szekularizáció tapasztalható, mára a lakosság mindössze egyharmada vallja magát vallásosnak. Emellett a siker, a jó megjelenés életcélként, értékként egyre fontosabbá válik. A munkahelyi stressz szintén drámaian megnövekedett az elmúlt hét évben, míg a kezelésre szoruló súlyos depressziósok aránya nem változott.” Módszerében új megközelítést tartalmaz a bántalmazásról szóló tanulmány, amely mindkét nemre kiterjedően méri fel a párkapcsolati erőszak előfordulását és következményeit. A partner általi bántalmazásban a megkérdezettek 30 százaléka – férfiak és nők egyaránt – vallotta magát érintettnek – részletezte a docens.
Dr. Szántó Zsuzsa, az intézet docense, társszerkesztő a mai magyar generációkról beszélt: „az eddig alkalmazott korcsoportos feldolgozást kultúrelméleti megközelítéssel váltottuk fel a generációk jellemzőinek felvázolására.” 
Az előadásból kiderült: az úgynevezett elveszett nemzedék tagjai a rendszerváltást nyugdíjasként élték meg, ám fiatalkorukat igencsak meghatározta a második világháború. A bébibumm generáció gazdasági fellendülésben nőhetett fel, a szüleik dolgozhattak, így rendszeresen magukra voltak hagyva, aminek következtében a család fogalmát másként élik meg. Az ő gyermekeik az X generáció tagjai, akiket már befolyásolt az internet megjelenése, a legelégedettebb Y generáció azonban már gyermekkorától az internet használata mellett él. Számukra gyakran a virtuális ismeretségek a legfontosabbak, ezért nagy arányban még mindig a szüleikkel laknak. A Z generáció tagjai a mai kor gyermekei, akik számára az internet születésüktől meghatározó, és hogy ennek milyen hatása lesz a kultúrára, az emberi személyiségre és kapcsolatokra, még csak sejthető.
Dr. Győrffy Zsuzsa, az intézet adjunktusa „Párválasztási szokások és gyermekvállalási stratégiák a magyar fiatalok körében” című előadásában elmondta: kevesebb házasságkötés mellett kitolódott a családalapítás ideje és egyre kevesebb gyerek születik. „Több mint hatszáz, 18 és 35 év közötti fiatalt kérdeztünk ki, egyharmaduk házas és 30 százalékuknak van gyereke” – részletezte. Az előadó kiemelte: a fiatalok tradicionálisak, mert legalább 50 százalékuk vallja, hogy a házasság fontos, a fiatal férfiak körében pedig a legnagyobb stresszfaktor a teljesítési kudarctól való félelem, ami szintén hagyományos szerepelvárást tükröz. Jellemző még erre a korosztályra a gyerekcentrikusság, szinte mérhetetlen azok aránya, akik tudatosan elutasítják a jövőbeli gyermekvállalást. Ennek ellenére a halogatás is kiugró arányt mutat, hiszen az optimálisnak vallott 26-29 éves kor közötti gyermekvállalás a való életben kitolódik. Az alacsonyabb iskolázottságúaknál és jövedelműeknél több, a magasabbaknál kevesebb gyermek születik annak ellenére, hogy a biztos munka a legmeghatározóbb motiváló erő, ha valaki a család bővítésére vállalkozik.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
