A húgyuti kövek kezelése sokat változott az elmúlt évtizedekben. A lökéshullám kezeléssel (ESWL: Extracorporal Shock Wave Lithotripsy) és a különböző endoszkópos technikák alkalmazásával a korábban kizárólagosan alkalmazott, a betegnek nagy műtéti megterhelést, sok szövődményt és hosszas lábadozást okozó nyílt műtétek háttérbe szorultak. A modern technikák robbanásszerű fejlődése ellenére egyes esetekben a kő eltávolítása a mai napig komoly kihívás elé állítja az urológust. Az ilyen esetek közé tartoznak a nagyméretű vese öntvénykövek és a többszörös kövesség, ureter és vesemedence kövek egyidejű előfordulása. A részben a bordakosár alatt a retroperitoneumban megbúvó, igen vérzékeny szervben ugyanis sem a kő összetörése, sem a kődarabkák eltávolítása nem egyszerű feladat.
A percutan kőműtétek során a beteg hason fekvő helyzetében a bőrön keresztül az alsó vagy középső kelyhen keresztül jutnak be a vese üregrendszerébe, és ott ultrahangos, lézeres vagy elektropneumatikus zúzóval törik össze a követ. A nagy öntvénykövek esetén merev eszköz alkalmazásával gondot jelenthet az, hogy a középső vagy felső kehelyre nem lehet az eszközzel ráfordulni, azaz nem lehet egy behatolásból egy ülésben maradéktalanul kőmentessé tenni a beteget. A flexibilis eszközök segítségével ez a probléma részben elkerülhető, azonban a helyhiány miatt gyakran nem lehet ezekkel sem ráfordulni a középső, felső kehelyre, illetve a szűkebb munkacsatorna keretet szab az alkalmazhatóságuknak, a flexibilis eszközökben a kő zúzására csak a lézeres módszer áll rendelkezésre.
A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, Romics Imre meghívására a visiting professzori minőségben vendégeskedő Anup Patel Professzor (Sheffield, UK) látogatásakor született meg az ötlet: be kellene vezetni a korallkövek eltávolítására a komplex, egyidejű ureterorenoscopos és rigid percutan módszert. A klinika két munkatársa: dr Mavrogenis Stelios és dr. Szendrői Attila Anup Professzortól és Defidio Professzortól Rómában, majd Hoznek Andrástól Párizsban tanulta meg az új módszert, melynek elsajátítása rövid időt vett igénybe, hiszen a technika a hagyományos percutan és ureterorenoscopos műtétek ötvözésén alakul.
Ennek során a beteg háton fekvő helyzetében a vesében nephroscoppal zúzzák és távolítják el a követ, amíg ureteroreonoscoppal ezzel egy időben el lehet érni a középső, felső kehelyben lévő kődarabokat. A két szakember egy időben két irányból együtt dolgozik, így a kombinált műtéti technikával egyidejű felső szakasz ureterkő és vesekő esetén a beteg mindkét kövét el lehet távolítani. Nagyobb kőfragmentumokat nem kell apróra zúzva az ureteren keresztül sok lépésben eltávolítani (kockáztatva ezzel annak sérülését), hanem a nephroscop vesébe helyezett 26Ch (0,78mm) átmérőjű shaftján keresztül nagyobb darabok is eltávolíthatóak szövődmény mentesen. Az első 15 műtét kapcsán túl a kezdeti nehézségeken az Urológiai Klinika tapasztalatai bíztatóak: a betegek egy ülésben szabadulhattak meg köveiktől.
Szendrői Attila-Mavrogenis Stelios
