a Semmelweis Egyetem
11 nap
18 óra
28 perc
3 mp

Száz éve készültek el a Semmelweis Egyetem klinikai tömbjei. A kiegyezés után meglehetősen sürgetővé vált a budapesti Orvoskar fejlesztése, a korábban használt épületek ugyanis nem szolgálták ki már megfelelően az egyre fejlődő igényeket. Takarékossági szempontokat követve a felmerülő szükséget használaton kívüli egyházi és katonai épületek felajánlásával kívánták megoldani. De csakhamar kiderült, hogy az eddig alkalmazott fejlesztések Pest lakosságának gyors növekedése és az országban uralkodó kolerajárvány miatt már nem elégíti ki a korábbi elképzeléseket. Egyértelművé vált a kar tarthatatlan helyzete, így végül elfogadták az orvoskar bővítését, fejlesztését.

Az új orvoskari telep helyszínéül a város több pontján jelöltek meg telkeket (Sóház és dohányraktárak helyére – mai Közraktár utca környéke, Füvészkert területe) mígnem végül megállapodtak a mail Üllői út – Mária utca – Szentkirályi utca – Baross utca által határolt területben. Az említett utcákkal körülhatárolt részen először az I. Sz. Sebészeti Klinika építésének láttak 1872-ben Kolbenheyer Ferenc tervei alapján. Pénzhiány miatt viszont az építkezés elég lassan haladt, 1877-ben fejezték be csupán (ma: Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika).

A következő a Mária utcai oldalra tervezett bonctani épület volt (befejezve 1879-ben), melyet a kiszolgáló egységek követtek (klinikai főző- és mosókonyha, kazánház, gazdasági épület). 1880-ban adták át a II. Sz. Belgyógyászati Klinika épületét a telep Üllői úti oldalának északi felén.

Az építész Kolbenheyer Ferenc halála miatt a további munkálatokat segítője, Weber Antal folytatta, aki a kolozsvári egyetem építkezése következtében vált elismertté. A ma központi épületként ismert középső traktus alapkövét 1881. augusztus 20-án tették le, és 1884-ben már be is fejeződtek a munkálatok. A Szentkirályi utca oldalán is épült időközben az I. Sz. Belgyógyászati Klinika (befejezve 1883-ban, ma: II. Sz. Belgyógyászati Klinika része).

Rövid időn belül kiderült, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika számára felvásárolt Bánffy-ház szűkösnek bizonyult, így 1892-ben született meg a határozat a klinikaépület építésére. 1894 végén ezzel az építkezéssel indult el a telep Baross utca felőli oldalának kiépítése. A kész klinikát 1898-ban adták át.

A további bővítésről, fejlesztésről 1895-ben tárgyaltak ismét. Az eredeti tervek szerint a dohánygyári telekre képzelték (az Üllői út és Ráday utca közé eső részre), de a magas költségek miatt Tauffer Vilmos javaslatára a füvészkertnél kapott helyet. 1911-ig a Füvészkertnek mintegy 70%-a került az Orvoskar tulajdonába.

1898-ra elkészült a Tauffer Vilmos professzor által elképzelt II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Kauser József tervei alapján (a mai épület az 1960-as években épült, az aktuális ízlésnek megfelelően) a külső klinikai tömbben. Réczey Imre professzor klinikájának, a II. Sz. Sebészeti Klinika munkálatait 1901-re fejezték be. Az épület ritkaságnak számított abban az időben, modellként szolgált a többi budapesti kórház tervezésénél a tisztaság, sterilitás és higiénia szempontjainak figyelembevétele végett.

1908-ra fejeződött be az I. Sz. Sebészeti Klinika építése Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. Ugyancsak az említett építészpáros tervei alapján épült fel 1908-ra az Elmekórtani Klinika Moravcsik Ernő Emil professzor elképzeléseinek megfelelően. 1909-ben nyílt meg a szintén a Korb-Giergl páros tervei szerint épült I. Sz. Sebészeti Klinika, valamint a Stomatológiai Klinika épülete (Kauser József tervei alapján) a Mária utcában. 1910-ben adták át a II. Sz. Szemészeti Klinikát (ma: Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika), a II. Sz. Belgyógyászati Klinikát, valamint az Urológiai Klinikát a külső klinikai tömb területén. A teljes fejlesztés a külső telepen zárult le a Központi Mosoda 1911-es befejezésével. A 39 évig tartó fejlesztés eredménye egy méltán híres nemzetközi színvonalú intézmény lett.

K.I.

Forrás: Molnár László – Központi Levéltár, Semmelweis Egyetem