Ismerjük meg egymás munkáját is!
A csúcstechnológia szót hallva felvetődik a kérdés, mit is értünk rajta pontosan – mondja dr. Szél Ágoston rektorhelyettes, a Semmelweis Kutatóegyetemhez kapcsolódó TÁMOP pályázat öt modulja közül az egyik, a Képalkotó technikák vezetője. Így folytatja: az-e a csúcstechnológia, ha itt az egyetemen valami olyat vezetünk be és végzünk rutinszerűen, ami világviszonylatban már bevett korszerű eljárás? Vagy pedig
azt nevezzük-e csúcstechnológiának, ha valamely máshol is végzett eljárást mi kiemelkedően jól, kiváló eredményeket felmutatva végzünk? Tovább menve: attól már csúcstechnológiának nevezhető-e valamilyen eljárás, mert a fejlett világban alkalmazzák?
Tegyük fel, hogy igen, miközben biztosan csúcstechnológiának tekinthetjük
a világban még szinte ismeretlen, az egyetemhez kötődő egyedülálló fejlesztést is,
mint például az intelligens sebészi vágóeszközt, népszerű nevén az onkokést.
Lépten-nyomon felmerül – fűzi tovább a gondolatot a rektor helyettes –, hogy csúcsnak
tekinthető-e az, amikor világszerte széles körben már alkalmazott eljárást itthon
is bevezetnek, elkezdenek alkalmazni? Holott ilyen esetben nem originális találmányról,
hanem tulajdonképpen honosításról van szó. És bizony nagyon sokan
szakmai díjakat, pályájukat meghatározó elismeréséket kapnak eljárások honi bevezetéséért, miközben ez nem olyan nagy érdem, mint egy eddig nem alkalmazott eljárás
kitalálása és kidolgozása. Ugyanakkor a külföldről hazahozott újdonság kiváló
itthoni alkalmazása is kiemelt cél, de nem szélesebb körű, hanem csak országos csúcsot
jelent.
Alapkutatóként viszonylag könnyű olyan témát találni, amivel más nem foglalkozik,
akár a tárgy érdektelensége miatt. Közben pedig az érdektelen téma alkalmazhatóságától
függetlenül a kutató sikeresen felépítheti a maga tudományos karrierjét a
kevés hasznot ígérő téma által, megszerezheti a lehetséges fokozatokat, karriert csinálhat
anélkül, hogy ténylegesen felhasználható eredményre jutna. Persze az ilyen
tudományos eredmények sem feltétlenül haszontalanok, hiszen metodikai fejlesztéseket,
tancélokat azért szolgálhatnak – mondja a rektorhelyettes.
Őszinte elismerést érdemel és csúcsnak is tekinthető, ha valaki a világ más táján már
felfedezett, bevezetett tevékenységet itthon kiemelkedően jól végez. Főleg, ha valami
újat is tesz hozzá, kiegészíti, tapasztalatai alapján továbbfejleszti, innovációt, hozzáadott
értéket tesz hozzá, amitől az még jobb lehet, mint máshol.
Az egyetemek éleződő versenyében a helyét kiválóan megálló Semmelweis Kutatóegyetem
négy gyógyításhoz kapcsolódó tudományos moduljába tartozó témák között
a fent felsoroltak mindegyikére tudunk példát hozni: a világban legkorszerűbb
technológiák itthoni alkalmazásától az egyetemhez kötődő innovációig egyaránt –
mondja Szél Ágoston, kiemelve, hogy a projekt moduljai és témái között korábban
nem látott tudományos kapcsolatok és konkrét szervezeti formát öltő kutatóhálózatok
alakulnak ki, együtt gondolkodás és kollaboráció indult el a részt vevő kutatók
között. Mindez olyan szellemi tőkét hoz létre – utal rá a rektorhelyettes-, amit egy következő pályázat keretében busásan lehet kamatoztatni. Mert a TÁMOP forrás jövőre
megszűnik, a most még rendelkezésre álló anyagi eszközökre nem lehet számítani –
hívja fel a fi gyelmet Szél Ágoston –, ezért újabb pályázati lehetőségeket kell keresni
a megkezdett munkák folytatására, felhasználva azt a szakmai-kapcsolati tőkét, ami
ebben a pályázatban kialakult a részvevők között.