A Budapest XII. kerületében, a zugligeti Tündérhegyen álló Preisich Villában 1929 óta szanatórium működött. Kezdetben tüdőbeteg gyerekeket, majd 1958-tól már pszichiátriai betegeket is kezeltek itt. 1978-ban a korábbi intézmény bezárt, de egy évvel később, 1979-ben indult osztályunk működése Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-Rehabilitációs Osztály néven és kezdtük el depresszióval, szorongással és pánikbetegséggel küzdő páciensek pszichoterápiás kezelését. Bár osztályunk később több intézmény részévé vált és új helyre is költözött, azonban az kezdeteket jelző Tündérhegy név azóta is velünk maradt.
A kezdetek
A hetvenes években, a politikai viszonyok enyhülésével párhuzamosan, az akkor uralkodó biológiai pszichiátriai szemlélet mellett egyre inkább teret nyert a pszichoterápia is. Az akkoriban jól ismert „három T” (tiltás, tűrés, támogatás) skálán a mutató a támogatás felé mozdult . Ez tette lehetővé a Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus Rehabilitációs Osztály megalakulását. 1979-ben a Tündérhegyen, a Szilassy út 6 sz. alatt fekvő, elhanyagolt állapotban lévő kis kórházban alakult meg – először csak ambulanciaként.
Az épület előtörténete is érdekes:
A pazar panorámával rendelkező villa a múlt században sokkal komolyabb funkciókat töltött be. A szanatórium névadója, Preisich Kornél, a Szent László Kórház korábbi elismert főorvosa, az 1920-as évek elején vásárolta meg a Tündérhegy oldalában épült villát, hogy benne saját gyógyintézményt alapítson. A szanatórium 1929-ben nyitotta meg kapuit, és egészen a második világháborúig Preisich Kornél vezette, főként tüdőbeteg gyermekeket kezelve. A háború után a villát az ÁVH államosította és működtette. Ekkoriban az ingatlan továbbra is egészségügyi intézményként funkcionált, ahol tbc-s és mentális problémákkal küzdő pácienseket kezeltek. 1978-ban bezárták a szanatóriumot, majd egy évvel később újranyitották „Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus Rehabilitációs Osztály” néven, járóbeteg-ambulanciával. (Pozsgai Rebeka, Magyar Hang, 2024. 08. 31.)
Folyamatos változások mellett is állandó szakmai színvonal
A létrehozott osztályt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez integrálták. 1979-1984-ig az épületet részlegesen felújították. Az átépítés évei alatt az osztály kizárólagosan ambulancia formájában működött, a fekvőbeteg részlegek 1984-ben nyíltak. Az osztály vezetői gárdája: Hidas György osztályvezető főorvos, Harmatta János főorvos, Szőnyi Gábor főorvos és Ajkay Klára vezető pszichológus voltak. Valamennyien pszichoterápiás képzettséggel és gyakorlattal, pszichodinamikus szemlélettel rendelkeztek. E mag köré szerveződött a munkatársi gárda. 1994. január 1-től az osztály az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) felügyelete alá került át, 1994 novemberétől – Hidas főorvos nyugdíjba menetelével – Harmatta János főorvos vezetésével. Ő 2022 augusztusáig vezette az osztályt.
Az OPNI megszűnése után az osztály ismét az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet részeként működött tovább, 2009. július 1-től helyileg is átköltözött az OORI-ba (1121 Budapest, Szanatórium u. 19.). Ez azt is jelentette, hogy a nagymúltú „Lipót”-nak ez volt az egyetlen olyan osztálya, ami túlélte az OPNI megszűntét.
2021. április 1-től a több egészségügyi intézet összevonásával létesült Országos Mozgásszervi Intézet részévé vált az OORI, és ezzel együtt osztályunk is.
Alig 3 év múlva újabb változás következett: 2024. március 1-én jött létre az OORI általános jogutódjaként a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikája, osztályunk ennek részeként a Semmelweis Egyetem égisze alá került.
