A társbetegségek időbeli mintázatán alapuló betegcsoportok kialakítása a depressziót okozó folyamatok megértésének jövőbeli eszköze lehet

A betegek és az orvosok egyaránt egyre inkább azzal szembesülnek, hogy a krónikus betegségek nem önmagukban, hanem más, úgynevezett társbetegségekkel együtt jelentkeznek, ami arra utal, hogy a háttérben közös vagy egymással összefüggő kórokok állnak. Bár ez a helyes, mielőbbi diagnózisban és a személyre szabottabb kezelésben is sokat segíthetne, a betegségek közötti valódi, közvetlen összefüggéseket nehéz felismerni. Ennek felderítésében jelenthet nagy előrelépést a rendszerjellegű elemzési szemlélet, mely képes annak figyelembe vételére, hogy egy adott betegnél milyen különböző társbetegségek milyen életkorban jelennek meg.
A TRAJECTOME konzorcium kutatásainak középpontjában a major depressziós zavar (röviden depresszió) állt, ami eltérően az egyszerű lehangoltságtól gyakori, súlyos, komoly szenvedéssel és következményekkel járó betegség. Azonban a depresszió nagyon sokféle tüneti képpel nyilvánulhat meg, melyek kóroki háttere is eltér, ami miatt sokszor nem könnyű megtalálni a hatékony kezelést. Ezért nagyon fontos, hogy minél alaposabban megértsük a depresszió hátterét, különféle altípusait, amiben segítséget nyújthat az is, ha megértjük a társbetegségekkel való összefüggését.

Kutatásunkban a betegeket a depresszió és hozzá közvetlenül kapcsolódó lelki és testi társbetegségek (például szív-érrendszeri betegségek, légzőszervi betegségek, neurológiai kórképek stb.) megjelenésének időrendje szerint csoportokba soroltuk, mivel azt feltételeztük, hogy a társbetegségekkel közös genetikai rizikó hatékonyabban beazonosítható, és feltérképezése elősegíti a depresszió hátterében álló különböző biológiai folyamatok megértését. Ehhez 1,2 millió európai résztvevő betegségadatait elemeztük a TRAJECTOME project munkatársai által fejlesztett módszereket alkalmazva. Ezután az általunk azonosított csoportok genetikai és egyéb rizikó tényezőit vizsgáltuk.

Eredményeink szerint hét csoport elkülönítésével lehet a legjobban jellemezni a depressziót, mely csoportok jelentősen eltérnek abban, hogy a depresszió mellett milyen testi és lelki társbetegségek milyen gyakorisággal és milyen életkorban fordulnak elő. Ezen túlmenően a hét betegcsoport jelentősen különbözött egymástól genetikai és nem-genetikai kockázati tényezők (pl. stressz, egyes személyiségvonások, élettani vagy viselkedéses tényezők) szempontjából is. Például alacsonyabb testtömeg-index és vérnyomás, a magasabb iskolai végzettség és a dohányzás ritkább előfordulása jellemezte az egészségesebb csoportokat.
A hét csoport közül négyben viszonylag későn (45-65 évesen) kezdődnek a betegségek és ritkábban fordul elő depresszió. E csoportokra leginkább az immunrendszer kedvező hatású genetikai variánsainak jelenléte és a depresszió alacsony genetikai rizikója jellemző. Ám még ezeket a csoportokat is jól el lehetett különíteni egymástól: az egyik csoportban például a magas vérnyomás, a vese és az agyi erek betegségei, egy másikban a pajzsmirigy-alulműködés és a zsíranyagcsere zavarai voltak gyakoribbak.
A másik három csoport közül, melyeket a depresszió és számos társbetegségének fokozott előfordulása jellemez, kettőben a depresszióval összefüggő genetikai variánsok megjelenése, míg a harmadikban a gyulladásos betegségekkel összefüggő gének túlsúlya volt megfigyelhető. E csoportok közül kettőben már fiatalabb életkorban megjelentek betegségek, azonban az egyikben a fájdalommal járó és pszichiátriai betegségek voltak túlsúlyban, míg a másikban főleg allergiás betegségek és a migrén. Végül a harmadik csoportban később (45 éves kor után) kezdődnek ugyan a betegségek, de akkor nagy számban fordulnak elő, és különösen jellemzőek a légzőrendszeri fertőzések, valamint stresszhez társuló pszichés zavarok.

Kutatásunk arra hívja fel a figyelmet, hogy a depresszióval együtt előforduló közvetlen társbetegségek mintázatának ismerete, különösen az időbeliségüket is figyelembe véve, nagyon fontos többlettudást nyújt ahhoz, hogy jól elkülöníthető biológiai háttérrel jellemzett beteg-alcsoportokat azonosítsunk. Eredményeink a jövőben hozzájárulhatnak a depresszió és társbetegségeinek hatékonyabb megelőzése mellett a betegek célzott, így hatékonyabb kezeléséhez.
A Nature Communication-ben megjelent közlemény itt olvasható:
https://www.nature.com/articles/s41467-024-51467-7